Jamais Vu (Jimin) BEFEJEZETT

Cseresznyevirágzás 2: Min Yoon Gi

"Te változtál meg, vagy én?
Utálom ezt a pillanatot, az idő múlását!
Megváltoztunk, tudod, mint mindenki más, tudod
Igen utállak téged, ki elhagyott engem!"

Beljebb lépek az előtérben, és az információs pulthoz lépve kedvesen mosolygok az ott helyet foglaló nőre.
-Jó napot kívánok. A nevem Ahn So Ra és Kim Ha Na asszonyhoz jöttem.
-Van megbeszélt időpontja? – felém se fordulva tovább nyomkodja a klaviatúrát.
-Nem. De ha felhívja, és elmondja ki keresi, akkor fogadni fog. -Végre elszakítja tekintetét az idegromboló monitorról és végig néz rajtam. Egyszerű fekete kabát és fekete farmer van rajtam. A sapkámat a kezemben tartom, ami most a pulton pihen és Semy-től kapott csíkos sálam is már az álam alatt van, amit a belépéskor húztam le az arcomról. Kint hideg szél fúj, így arcom biztos ki van pirulva, ami nem segít, hogy komolyan vegyenek. Igaz, most tizennyolc éves vagyok, már csak ezért is furcsán méregetnek az itt mászkáló dolgozók.
-Miért keresed?
-Nem szükséges tudnia. Bizalmas. – bizalmas. Ez az a szó, ami itt szinte minden ajtót kinyit előtted, hisz senkiben nem bízhatsz meg.
-Kim Ha Na, igaz? – nyúl a telefonért, és már tárcsázza is.
-Kim asszony, egy lány keresi Önt…úgy tizennyolc…nem…bizalmas, azt mondta…- kezével eltakarja a telefont – Mit is mondtál, hogy hívnak?
-Ahn So Ra.
-Ahn So Ra a neve…értem…rendben. Visszhal.
Mosolyogva rám néz, de közben látom, hogy a lelke mélyén vicsorog.
-Pár perc múlva itt lesz. Kérlek, addig ülj le oda és várd meg. – mutat egy távolabbi fekete bőr kanapéra, amire én rögtön le is ülök.
Vajon mi baja lehet Yoon Gi-nak. Sose volt az egy nagy közösségi ember, de mostanában egyre többet van egyedül. És sápadtabb a szokásosnál. És ott van még az a ház is!
Vajon miért ment be oda? Remélem nem került bajban.
Vagy már most jelentkezik nála a szociális fóbia? Nem, az nem lehet, még az korai lenne.
-So Ra? Hello, nem gondoltam volna, hogy fel fogsz keresni.
-Üdvözlöm! – hajolok meg Ha Na előtt, és a fejemre húzva a sapkámat a kijárat felé indulok. -Kérlek, jöjjön. Tudok egy nyugodt helyet, ahol tudunk beszélni.
-Rendben. – egyezik bele. Mivel kabáttal érkezet, valószínűleg Ő is így gondolta.

Nem túl mesze, betérünk egy eldugott kávézóba, ami a jövőben is szerencsére megmarad.
Miután kikértük a kávékat, és meg is kaptuk, nagy levegőt veszek és szemeimet a feketébe öltözött nőre vezetem.
-Azt hiszem, szükségem lenne magára.
-Értem. Elkezdődött? – kortyol bele az italába, majd a csészét letéve belemélyeszti a szemeit az enyémbe.
-Nem tudom, minek kell elkezdődnie, egyelőre rendben megy a soruk a fiúknak. De Jimin…
Lehajtom a fejem. Hogy a fenébe mondjam el neki, hogy bele szerettem, és már alig tudok neki ellenállni. Egy tenyér simul a kézfejemre, ami melegen körbefonja és biztatóan megszorítja.
-Nehéz? – bólintok- Tudom, de ha eddig kibírtad, ne most ad fel. Már csak egy kicsi van hátra. Hamarosan elmúlik a fagyos tél, és helyére a tavasz érkezik. A cseresznyefák kivirágzanak, és megmentheted Őt, Őket.
-És ha én nem így akarom? Ha kicsit…ha addig engednék…csak egy picit, hadd szeressem őt!
-Ki mondtad, hogy nem szeretheted? – néz rám megrökönyödve.
-Hát…mert…ha elutasítom, akkor majd nem akar megmenteni. Így tudom én megvédeni őt.
-O, So Ra! Ő már szeret téged. És bármenyire is vagy vele elutasító, Ő akkor is megpróbál megmenteni.
-Akkor, hogy tudom ezt elkerülni? A balesetet?
-Nem tudod. Mindenképp meg fog történni. Csak tőled függ, hogy mi lesz annak az eredménye. – akkor ezek szerint, hiába kínzom magunkat hónapok óta, az az autó mindenképp valamelyikünket el fogja ütni.
-Kérdezhetek egy személyeset?
-Persze.
-A jövőben…ha változik valamit…mi…
-Nem So Ra, akkor mi sose fogunk együtt dolgozni. – mosolyodik el kedvesen.
-Mert meg fogok halni?
-A te döntésed, hogy akkor mi fog történni. De a jövő már így is változott. Jó munkát végeztél.
-Akkor ez egy munka? – nézek rá csodálkozva.
-Mi? Dehogyis! Egyenlőre, úgy állunk, hogy még büszkék vagyunk a teljesítményedre. Terveink szerint, ha mindent jól csinálsz, akkor sose ismerjük meg egymást. Vagyis mi téged igen, de te sose fogsz minket.
-Végig kell élnem újra minden napot, amíg vissza nem térek a valóságba?
-Ezt nem tudom megmondani. A jövő képlékeny.
-Még egy utolsó kérdés. Ez most egy időutazás, álom, vagy képzelgés?
-Egy esély.

A kávézó előtt elbúcsúztam Kim Ha Na-tól, abban a reményben, hogy a jövőben nem fogunk találkozni.
Mivel továbbra is hideg szél fúj az utcákon, így írok egy üzenetet Yoon Gi-nak, hogy egy óra múlva várom a Namsan Tower felső szintjén. Kabátomat összébb húzva, leintek egy taxit és a toronyhoz vitettem magam.
A torony felső szintjén található egy kávézó, ami igen népszerű a helyi fiatalok és a turisták számára. De van egy olyan része ennek a helynek, ahova csak külön engedéllyel léphetnek be az arra jogosultak. Az engedély pedig egy jelszó.
Fagyoskodva várom a fiút, már több, mint tíz perce. Amikor már épp a telefonom után nyúlok, hogy rá csörögjek, hogy merre van, mert megfagyok, megjelenik előttem egy sötétzöld pufi kabátban, fekete sapkában és arcmaszkban. Csak a szemeit ismerem fel, ami kilóg a teljes takarásból.
-Szia! Azt hittem már nem jössz! – intek neki, majd belekarolok és az épület felé húzom.
-Nem volt sok kedvem ide jönni, de a csajomért mindent. – vigyorog rám. A lifttel felmegyünk a kávézó szintjére, majd belépve, rögtön azt az eldugott ajtót kezdem keresni a szememmel.
-Egy pillanat. – állítom meg a fiút, majd az bekopogok a falapon. Résnyire kinyílik, mire én megadom a jelszót.
-Cseresznyevirág.
Becsukódik, én intek az értetlen tekintetű fiúnak, hogy jöjjön, és mire mellém ér, már újra kinyílik, de most már szabadon be is mehetünk.
Egy kisebb folyósóra lépünk, mind a két oldalt zárt ajtók, amik felett zöld és piros lámpa világít. A legközelebbi zöld jelzésűhez lépek, és benyitok.
Egy kisebb asztalka, és mellette két szék. Minimalista dizájn, a falakon, hisz ide nem azért járnak az emberek, hogy bámészkodjanak, hanem, hogy információkat osszanak meg egymással, amiről mások nem tudhatnak.
Leülök az egyik székre, majd várakozón felnézek a még mindig döbbent fiúra.
-Akarom tudni? – kérdi, miközben velem szembe helyet foglal és ujjait összefűzi az asztal lapján.
-Nem igazán.
-Akkor halljuk, mit szeretnél tőlem? Szerelmi tanács? Ének, vagy tánc tanács?
-Szerinted ezt akarom? – nézek rá összehúzott szemöldökkel.
-Nézd So Ra. Bár úgy tűnik, hogy egy lusta nem törődőm ember vagyok, de attól még figyelek, látok, hallok dolgokat. Szóval? Jimin a téma?
-Nem.
-Akkor? – zavarodik össze.
-Nézd Yoon Gi. Bármily hihetetlen, mi a legjobb barátok vagyunk.
-Azt azért nem hiszem. – kétkedik.
-Jó, akkor ne higgy nekem. De! Látom, hogy neked bajod van.
-Honnan veszed?
-Ismerlek. Szóval?
-Nincs bajom. Mehetünk? – feláll és az ajtó felé sétál, de egy szóval megállítom.
-Agust D.
Megfordul, és rám mereszti a szemeit.
-Ne néz így rám. Én is sok mindent tudok. Tudom, hogy nagyon jó dalszövegeket írsz. Tudom, hogy még senkinek nem mutattad meg. Tudom, hogy azért akarsz sikeres lenni, hogy utána egyedül is megálld a helyed Agust D-ként is. Tudom, hogy a rap az életed, és hogy hajlamos vagy a depresszióra. Tudom, hogy ezekből lesznek a legjobb dalaid, amikor végre a világ felé is kimutatod az valós érzelmeidet. Tudom, hogy imádod az a hat fiút, akikkel együtt vagy nap mint nap. Rettegsz, hogy csalódást fogsz okozni a családodnak, mert erre a pályára akarsz lépni. Rettegsz, hogy csalódást fogsz okozni a barátaidnak, hogy egyszer csak leblokkolsz.
-Mégis…honnan?
-Mondtam Yoon Gi. A legjobb barátod vagyok. De most tanácstalan vagyok. Ebben kérem a segítségedet?
-Miért?
-Mert nem tudom, hogy mi a bajod.
-Legalább valamit nem tudsz. – húzza gúnyosan félre a száját. -Nézd, ez nem olyan, amin te tudsz segíteni. Nekem kell megoldanom. De azért köszönöm.
-Tényleg nem mondod el?
-Ha hiszed, ha nem, a magad fura módján segítettél. – bólint, majd újra a kijárat felé indul – Te nem jössz? – fordul felém mosolyogva.
-De megyek! – állok fel és újra belé karolva együtt hagyjuk el, nem csak a rejtett kávézót, de a tornyot is.
Min Yoon Gi újra mosolyog. És nekem ez éppen elég ahhoz, hogy újra tele legyek energiával, és újult erővel csapjak bele a küldetésemre.
Jimin mentőakció indul!