A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

6

Valaki finoman a vállamat rázta. Mérgesen arrébb löktem a kezét, és a másik oldalamra fordultam. Ekkor megunta a hiábavaló próbálkozást, és verbálisan folytatta.

- Tudom, hogy már felébredtél, szóval, ha nem kelsz fel azonnal, akkor a lábadnál fogva kilógatlak a peremről.

Azonnal felültem, vagy legalábbis majdnem. Már nem fetrengtem, és az a lényeg. Ásítottam egy hatalmasat, és morcosan néztem Dinovára.

- Miért kellett ezt? Aludni akarok!

Bár kába voltam, de így is jót szórakoztam az arckifejezésén.

- Leginkább azért, mert Árnyék tata a mi figyelmünket próbálja felkelteni tíz méterrel lejjebb, nem tudván, hogy aludtunk.

Kelletlenül felkászálódtam, és mindketten odaléptünk a peremhez. Innen remekül látszott és hallatszódott, ahogy Árnyék tata kurjongatva próbál kapcsolatot létrehozni velünk. Ez egészen érdekes volt egy ősz hajú, viszonylag idős embertől.

- Na végre! - kiáltotta, amikor észrevette, hogy felfigyeltünk rá. - Gyertek le a tanácsterembe! Siessetek!

Nyújtózkodtam, hogy esetleg ne félálomban akarjak sziklát mászni, majd elindultunk lefele. Igyekeztünk sietni, lehetőleg úgy, hogy ne essünk le. Ez annyira nem sikerült, mármint a gyors lejutás, mert mire beértünk a tanácsterembe, addigra láthatóan csak ránk vártak. Nem volt időnk ülőhelyet keresni, mielőtt Árnyék tata beszélni kezdett volna, így végül csak az ajtónak támaszkodtam, és reménykedtem, hogy nem akarják majd kinyitni, amíg ott állok. Igyekeztem kisöpörni a fejemből a gondolataimat, és odafigyelni, bármilyen nehezen ment is.

- Talán sokan már tudjátok, hogy tegnap csatlakozott hozzánk Telamisz Karlinka. - Itt adtam hálát, hogy nem csak a nevemre kaptam fel a fejemet. Nem lett volna túl jó bemutatkozás. - Mindemellett tudomásunkra jutott a legvalószínűbb terület ahova a királynő menekülhetett a Tarinnel-hegységben történt merénylet után. - Ez sokkal inkább érdekelte az embereket, mint szerény személyem. A termet izgatott mormogás töltötte be. - Csapatot küldünk oda, akik megpróbálják megtalálni, hogy valóban ott járt-e a királynő, merre ment tovább, vagy legjobb esetben meg is találják őt. Ez esetben megkérdezik a hercegnőről, majd feltétlenül visszatérnek a bázisra. Nem akarok magánakciókról hallani. Kérdés?

- Hol van ez a hely? - kérdezte egy feltűnő, hófehér bőrű lány.

- Itt a Tropekán, valamelyik a kis faluk közül. Arról sajnos ötletük sincs az informátoraimnak, hogy pontosan melyik lehet.

- Kik lesznek a csapat tagjai? - ezúttal egy izgága, vörös hajú fiú szólalt meg. Körbenéztem a teremben, felmértem az embereket. A jellemző korosztályt huszonöt köré becsültem. Mág ezzel együtt is egész sokan voltak azonban negyven-ötven körül, ők valószínűleg még emlékeztek az előző királynőre. Újra visszatérítettem a gondolataimat, hogy halljam a választ.

Árnyék tata is észrevehette, hogy sokkal jobban figyelnek rá, mert elmosolyodott, mielőtt válaszolt.

- Igen, azt hiszem, tényleg ez érdekel mindenkit legjobban. A küldetést ezúttal...

- Csak nem Dinova vezeti a változatosság kedvéért? - jött a kérdés nevetve. Láthatóan ez már evidencia volt.

Árnyék tata komolyan válaszolt.

- Dehogynem. Fiam, ide jönnél, kérlek? - Dinova rámnézett, küldött egy biztató pillantást, hogy ne legyek annyira elveszett a sok ismeretlen ember között.

- Amennyiben nem egyszemélyes küldetés lesz, ki fog még menni? - A tömeg egyre izgatottabb volt, főleg a fiatalabbak.

- Vaszilisza, te is mész. - Erre felállt a hófehér bőrű lány, akit már korábban kiszúrtam. Figyelmesebben megnéztem: nagyon durván világos szőke haj, falnál sápadtabb arc, rajta gyönyörű, ártatlan vonások. Szeme égszínkék volt, az a fajta, ami a vesébe lát. Testre simuló, világos ruhákat hordott. A mozdulatai ösztönösen kecsesek voltak, bármibe lefogadtam volna, hogy ő is nemesi származású. Elsőre törékenynek tűnt, azonban sejtettem, hogy erősebb, mint látszik, és kemény ellenfél lehet. Az őt figyelőkkel mit sem törődve magabiztosan állt meg Árnyék tata mellett.

- Gernito. - A vörös hajú fiú volt a következő, szinte felpattant a helyéről. Tekintetében öröm és meglepődés villant, de igyekezett elrejteni azt. Látszólag céltudatosan haladt a terem eleje felé, de időnként meg-megremegett a rászegeződő pillantások kereszttüzében. Legfeljebb olyan idős lehetett, mint én, talán még egy kicsit fiatalabb is.

- Mitelin. - Gernito még oda sem ért, amikor már valaki mást szólítottak. Mitelin valahol harminc és negyven között lehetett korban, így az átlagkorosztály fölött volt. Az öltözéke alapján kalandornak mondtam volna. Tartós ruhadarabok, amik jók lehetnek bármelyik bolygón. Napszítta bőr, kisebb-nagyobb vágásokkal, sebekkel borítva. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy a következő (mint később kiderült utolsó) nevet nem is hallottam, csak az azt követő zúgolódást. Körülnéztem, csodálkozva vettem észre, hogy mindenki engem néz, miközben a körülötte lévőkkel suttog. Szerencsére nem kellett sokat töprengenem ennek az okán, mert Árnyék tata kérdés nélkül is megválaszolta.

- Karlinka, ide jönnél, kérlek? - Az arcán szemernyi sürgetés se látszott, sőt, mintha mulatságosnak találta volna, hogy lemaradtam a saját nevemről.

Teljesen ledermedtem.

- Hogy én? - Csak ennyit tudtam kinyögni.

- Nem is tudom. Van bárki más is, akit így hívnak? - tette fel gúnyos kérdését metsző hangon Vaszilisza.

- Vaszilisza! - Dinova élesen rászólt, de csak megvető pillantást kapott válaszul.

- Csak az érdekelne - folytatta a lány -, hogy miért egy amatőr újoncot küldünk az eddigi legfontosabb küldetésre. - Hangosan sose mondtam volna ki, de bennem is átfutott ez a gondolat.

- Karlinka szinte bizonyosan itt született a Tropekán, valamint az évek során nem egyszer hosszabb időt töltött itt - felelte Árnyék tata - ezért könnyebben eligazodik itt, mint mi. Valamint haj- és bőrszínének hála sokkal könnyebben be tud olvadni a környezetébe, ha erre van szükség.

- Alig várom, hogy egyszer a Szibrára menjünk, ahol nem kapunk ilyen indokkal koloncot a nyakunkba - morgott egy utolsót Vaszilisza, de nem ellenkezett tovább.

- Veletek később még beszélek - intett Árnyék tata felénk, mint akción résztvevők felé, majd mindenki máshoz fordult. - Köszönöm, hogy itt voltatok, az egyéni feladatokat később mondom el.

Épp indultam volna vissza a szobámba, hogy ha vissza nem is alhatok, de legalább tiszta ruhát vegyek fel, amikor Dinova mellém lépett. Mélyen a szemembe nézett, és úgy mondta.

- Velem jönnél egy kicsit, principessa?

- Principessa, mi? - sziszegte nekünk az éppen lehaladó Vaszilisza.

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni az epés megjegyzést, és a kérdésre koncentráltam.

- Persze. - Dinova elmosolyodott, majd a karomnál fogva húzni kezdett maga után.

Hello everyone! Újból itt vagyok, egy nem annyira váratlan fejezettel. Legnagyobb bánatunkra elérkezett a szeptember, de így legalább nagy általánosságban több szabadidőm lesz tanulás álnéven. (Várj, mi?) Így hát továbbra is hozom nektek  a részeket néhány naponta.

Narissza