A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

19

Sok misztikus dolog lengi körbe a rejtélyes Térképészeti Központot. Még azt is kevesen tudják, hogy hol is van pontosan, csak annyi bizonyos, hogy nem a főváros szívében. Azt is beszélik, hogy titkos folyosókat is építettek bele, melyek jól elrejtve várják, hogy valaki rájuk találjon. Kevesen tudnak róluk, még az ott dolgozók közül is. Sokan csak mítosznak tartják, gyerekmesének.

Azonban a hitetlenkedők tévednek. Legalábbis ez volt az egyetlen reménye annak a kapucnis alaknak, aki a nagy nehezen felfedezett titkos átjárón osont. Mivel a föld alatt volt, a természetes fény legkisebb esélye nélkül, zseblámpát tartott maga elé.

Közeledett a hajnal, tudta, hogy nincs vesztegetni való ideje. Végre megtalálta, amit keresett. Egy kis kamra az egész labirintus közepén. Itt őrzik az egyetlen térképet a királyi palota minden bejáratáról és folyosójáról.

Tisztában volt vele, hogy nem sokan lennének képesek bejutni ide, kifelé pedig végképp csak neki van esélye. Utoljára körbekémlelt, majd belépett a terembe.

Nem volt nagy. Köralakú szoba néhány méteres átmérővel. Középen emelvényen feküdt kiterítve a térkép. Hatalmas volt és színes.

A lány azonban ügyet sem vetett rá, fogadni mert volna, hogy csapda. Elgondolkodva nézett körül. Egyszerre megragadta a figyelmét a falat díszítő minta. Apró geometriai ábrák szabályos váltakozása, mely csak egyetlen ponton szakadt meg. Őszintén remélte, hogy nem azzal aktiválja a biztonsági rendszert, megnyomta a felesleges kört.

Halk puffanást hallott a háta mögül, megperdült, felkapta, és azzal a lendülettel dugta is hátra a barna csomagot az öve szorításába.

- Amikor megérkezett az utasítás fentről, hogy ellenőrizzük a biztonságot, azt hittem, csak paranoia - szólalt meg valaki váratlanul. - Ezek szerint tévedtem. - A folyosó sötétjéből a zseblámpa fényébe lépett a beszélő. Középkorú, megnyerő arcú férfi állta el a kiutat. Látszólag nyugodtan támaszkodott az ajtófélfának, de tartásában volt valami fenyegető. - Gratulálok, nem hittem, hogy bárkinek sikerülhet lejutnia ide, nemhogy a térképet is megtalálni. És most adja ide! - Egyik kezét előrenyújtotta, másikkal altatópisztolyt húzott elő. - Választhat: ideadja most, vagy én veszem el magától. Jól gondolja át!

A lány is felvette a csevegő hangnemet.

- Valóban két út áll előttem. Vagy megölnek előbb-utóbb, vagy beállok a király talpnyalói közé, és saját magamból csinálok döntésképtelen rabszolgát. - A férfi arcán megrándult egy izom, de nem válaszolt. A lány folytatta. - Melyiket is válasszam? Ja, megvan! Eltűnök innen, ráadásul a térképpel együtt - sziszegte, de a férfi csak nevetett.

- Sok szerencsét! - Közelebb lépett, a fegyver csöve már-már a lányhoz ért, aki nyugodtan állva elvigyorodott, és jobb kezét csípője magasságába emelte.

- Köszi, bár nincs szükségem rá. - Azzal csettintett.

Egy másodperccel később már a férfi mögött állt. Erősen meglökte a térképálvány felé. Az előretántorodott, megpróbált megkapaszkodni. Ujjai a papírhoz értek, az elmozdult, a csapda pedig kioldódott. Mielőtt a lány elindulhatott volna, a férfi megnyomott egy rejtett gombot a talapzaton.

- Újra csak sok szerencsét kívánok. - Ezt már a szirénák hangja közepette mondta. A lány szó nélkül megfordult, és rohanni kezdett. Már átért a rejtekajtón, mire őrökkel találkozott. Ugyanúgy cselezte ki  a szembejövőket, mint korábban. Félreeső folyosókon közelített a kijárathoz, ahol azonban ketten álltak útját.

Hátrahőkölt egy pillanatra. Nehezen tudott úgy kijutni, hogy ne vegyék észre, pedig muszáj lesz, ha nem akar üldözősdit játszani a városon keresztül. Nagyot sóhajtott és akcióba lendült. Kettejük között termett, és ujjait a homlokukra nyomta.

- Bocs srácok, de csak így maradtok életben - dünnyögte.

Az őrök összeestek, a lány pedig eltűnt a napsütötte városban.

***

A férfi letérdelt az ájult őrök mellé. Egy pár pillanatig vizsgálódott, majd a közelben állókhoz fordult.

- Rendeljenek el körözést egy szőkehajú, különös, lila szemű fiatal lány ellen! Azonnal! Nem juthat messzire! - Majd már csak magának suttogta. - Remélem, még nem túl késő.

Újból itt lennék. Nagyon rövid, ugyanakkor nagyon fontos rész. Találkozhattunk az új szereplővel, aki a személyes kedvencem. Emellett elértük a történet fordulópontját. Körülbelül a felénél tartunk, a dolgok csak jobbra fordulhatnak a nagy képet tekintve. A következő résztől újból Rose/Karlinka szemszöge lesz, de ezt csak így tudtam belerakni. Igyekszem a következővel is, addig is élvezzétek ki a szünetet!
Narissza