Vaszilisza rengeteg mindent mondott el, a végén pedig kényszerített, hogy elismételjem. Nem nyugodott meg addig, amíg nem tudtam tökéletesen a választ a leglényegtelenebb kérdésekre is. Mikor felsoroltam az Ikara három legszegényebb városát, végre elégedett volt.
- Rendben. Lemenjünk mozogni egy kicsit?
- Jó ötlet! - Idejét láttam, hogy ezúttal én legyek előnyben. - Ma én választok, jó? - Vállat vont, nem izgatta.
- Felőlem.
Ártatlan mosolyra húztam a számat.
- Mit szólnál egy kis sziklamászáshoz, ha már ennyit emlegettük?
Szeme elkerekedett.
- Nem! Nem, nem, nem!
Azonban nem hagytam neki esélyt, hogy megússza.
***
- Tudom, hogy direkt volt!
- Maradj már egy kicsit nyugton! Órák óta ezen pörögsz!
- Mi az, hogy maradjak nyugton? Miattad kellett felmásznom egy húszméteres sziklára, ne mondj nekem ilyet!
- Legfeljebb tizenöt volt, de inkább kevesebb. Meg esetleg, ha már az elején szólsz a tériszonyodról, akkor nem erőltetem.
Ki tudja, mióta vitáztunk már ezen. Nem egészen úgy sült el a dolog, ahogy terveztem, mert mint kiderült, Vaszilisza kifejezetten rosszul érzi magát a magasban. Csak éppen túl büszke volt ahhoz, hogy ezt be is vallja, mielőtt felérünk.
- Most őszintén! - kezdte egy kicsit nyugodtabban, bár a hangja így is csípős maradt. - Te nem ismered azt a mostmár-csak-azért-is-megcsinálom érzést?
Zavartan néztem rá.
- Nem?
- Jó neked.
Nagyot sóhajtottam, próbáltam valamennyi türelmet elővarázsolni.
- Ebből elég lesz. Attól, hogy dühöngesz, semmi nem fog változni. Hidd el, nagyon sajnálom, ami történt. Én csak vissza akartam vágni, ha már állandóan a sziklamászással piszkáltál. Kicsit valóban túl jól sikerült. - Egy pillanatra elméláztam, mert eszembe jutott, milyen arcot vágott, amikor elmondtam, mit fogunk csinálni. - A lényeg, hogy nélküled nem tudom végigcsinálni a holnapi napot. Úgyhogy, ha nem is felejted el, tedd félre a sértődöttséget, legalább, amíg megmutatod, hogy hol találok egy hülye esküvői ruhát ebben az útvesztőben.
Meredten bámult rám, és kezdtem a legrosszabbtól tartani, amikor lassan megszólalt.
- Rose, te tényleg egyszer se mentél a szekrény egyméteres körzetébe, hogy megnézd?
Végiggondoltam az itt töltött időt, de mindig volt jobb dolgom is, mint divatos borzadályokat nézegetni.
- Ami azt illeti...
Nagyot sóhajtott.
- Talán itt az ideje, hogy megtedd.
Nem értettem, mire akar kilyukadni, de megtettem, amit kért. Aztán rögtön hátra is hőköltem. A fogasokon csupa hófehér ruha lógott.
Vaszilisza mellém lépett.
- Kezdhetsz válogatni. Ha megtalálod, amelyik legkevésbé riaszt, akkor megnézzük, hogy kell-e igazítani.
Sötét pillantást vetettem rá. A ruhák többsége annyira túldíszített volt, hogy rögvest megundorodtam. Annyi fodrot, strasszkövet és masnit életemben nem láttam.
أنت تقرأ
A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/
خيال (فانتازيا)A négy bolygó birodalmát zsarnok király irányítja. Az emberek közül legtöbben éheznek és nyomorban élnek, mióta közel húsz éve az előző uralkodó tragikus kimenetelű balesetet szenvedett. Azonban pletykák kapnak szárnyra. Valóban meghalt? Mi van, ha...