Visszatértem a szobámba, de nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Fel-alá járkáltam egy darabig. Átöltöztem. Megpróbáltam aludni. Sikertelenül. Beleolvastam egy könyvbe. Félredobtam. Épp a könyvespolcot méregettem, hogy vajon elbír-e, amikor váratlanul Vaszilisza szólalt meg mögöttem.
- Meg ne próbáld! - Egy pillanat alatt fordultam meg, és ösztönösen védekező pozíciót vettem föl. Zavartan nézett rám, majd felnevetett. - Tudtam, hogy mozgáshiányos vagy, de ennyire?
- Honnan tudtad? És mit ne próbáljak meg?
Erre csak a szemét forgatta.
- Könyörgöm. Amikor először láttalak idegen helyzetben és környezetben úgy, hogy nem nálad volt az irányítás, felmásztál egy baromi magas sziklára. Ezek után bejövök a szobádba, és a könyvespolcot szemléled? Merd csak letagadni, hogy nem akartál felmászni rá!
Újra el kellett ámulnom Vaszilisza zseniális logikáján.
Kis töprengés után megint megszólalt.
- Tudom, mire van szükséged. Vegyél fel valami kényelmeset! Pár perc, és jövök vissza.
Valóban így tett.
- Gyere, megmutatom a sportcsarnokot.
Nem hittem a fülemnek. Hitetlenkedve magamra mutattam.
- Úgy nézek ki, mint akinek annyi most elég?
Ravaszul elmosolyodott.
- Majd meglátjuk.
A "sportcsarnok" egy gigantikus méretű tereppálya volt, ahol bármilyen környezetet be lehetett állítani, ami csak fellelhető a négy bolygó területén.
- Ez megteszi? - érdeklődött kedves ártatlansággal. - Ha akarod, kereshetek neked a vezérlőben egy hatalmas sziklafalat tropekai környezetben.
Igyekeztem egy szemvillanással leállítani, de a biztonság kedvéért egy kérdést is közbeszúrtam.
- Más ötlet? - Fürkészve méregetett egy pillanatig.
- Karddal hogy állsz? - Elhúztam a számat.
- Lenne hova fejlődnöm.
Sunyi mosolyát látva kikerekedett a szemem a rémülettől.
- Akkor itt az ideje egy kis gyakorlásnak!
Vaszilisza kegyetlen kiképzőnek bizonyult. Mikor úgy ítélte, hogy sima talajon már elég jó vagyok, kipróbáltuk sivatagban, a tűző napon. Aztán a jég hátán, épp csak fagypont feletti hőmérséklettel. A hegyvidéki erdőn hamar túljutottunk, a dzsungellel viszont meggyűlt a bajom. A mindenhonnan lógó indák, a lábunk elé mászó gyökerek. Rémálom.
Vaszilisza elégedetlenül ciccegett.
- Őszinte leszek. Azt hittem, ez lesz a fénypontod.
Értetlenül megráztam a fejét.
- Miért lenne?
Elengedte a füle mellett a kérdésem. Elgondolkozva nézett körbe.
- Nézzük egy kicsit máshogy. Mit csinálnál itt kard nélkül? Kihasználnál minden indát és faágat, nem? - Lassan kezdett derengeni, mire gondolhat, de nem tudtam, hogy ez tetszik-e nekem.
- Dehogynem.
- Akkor a pengéddel a kezedben is úgy gondolkodj. A gyökerek ne hátráltassanak, hanem segítsenek!
Újból felálltunk alapállásba. Előrenyújtott fegyverekkel vártuk, hogy a másik támadjon. Vaszilisza egy hirtelen mozdulattal a lábam felé támadott, mire egy mögöttem lógó inda segítségével hátrébb lendültem egy néhány méterrel. Mérgesen csapott felém, de ahogy felém közeledett, elbotlott a gyökérben, amin addig álltam. Tovább hátráltam egy kidőlt fatörzs felé, folyamatosan védve a támadásait. Elégedetten elmosolyodott, azt hitte, sarokba szorított. Viszonoztam a vigyort, majd még egy kicsit eltávolodtam tőle, mielőtt félig megcsavarodva nekifutásból átugrottam felette. Érkezésnél megtántorodtam, de hamar visszanyertem az egyensúlyomat és fegyverem hegyét a hátának szorítottam.
YOU ARE READING
A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/
FantasyA négy bolygó birodalmát zsarnok király irányítja. Az emberek közül legtöbben éheznek és nyomorban élnek, mióta közel húsz éve az előző uralkodó tragikus kimenetelű balesetet szenvedett. Azonban pletykák kapnak szárnyra. Valóban meghalt? Mi van, ha...