A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

18

Szinte lassítva gurult le az első vércsepp, amit aztán gyorsan követett a többi. Minden tekintet felém irányult. Dinova arca elsötétedett, fuldokolva kapott levegő után. A király érdeklődve figyelte mind az ő, mind az én reakciómat. Az őr szorosabban tartott mint addig, hogyha elgyengülnék, se ájuljak el. A tőr újra megmozdult a kezében, én felkészültem a legrosszabbra, majd egyszerűen elemelte, maga mögött hagyva a vékony sebet, amiből tovább szivárgott a vér. A padlóra lökött. Dinovát vissza kellett fogni, hogy ne rohanjon hozzám. Végül az uralkodóhoz fordult, aki láthatóan élvezte a helyzetet.

- Csak nem megsérült? - kérdezte kajánul, majd elkomolyodott. - Ha nem akarod, hogy elvágják a torkát, akkor gyorsan kezdj beszélni - sziszegte.

- Mit akarsz tudni? - kérdezte Dinova megtörten. A király szeme győzedelmesen megvillant. Továbbra sem éreztem biztonságban magam. Féltem. Sejtettem, hogy egy életet bármikor feláldozna, amennyiben ezzel eléri a célját, ha másért nem, hogy ne kürtöljem szét, mi is történt velem.

- Áruld el, ki az, aki többet fog mondani nekem erről az egész felkelős-lázadós katyvaszról. Persze, ha esetleg tudsz valamit, ne tartsd magadban.

- Tulajdonképpen a vezér kiléte érdekel - hámozta ki a lényeget töprengő arccal Dinova.

- Pontosan.

- És cserébe békén hagyod Karlinkát. - Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Hogy gondolhattam, hogy Dinova ne biztosítaná az épségemet?

- Ahogy mondod.

- Árnyék tata. - Felsóhajtott, annak ellenére is nehezen árulta el idős mesterét, hogy nem nagyon volt más választás.

Körbenézve értetlen arcokkal találtam szembe magam. Jól érződött, hogy nem hallották még ezt a nevet. Végül valaki feltette a mindenkit foglalkoztató kérdést.

- Ki?

Dinova nemtörődöm módon vállat vont, nekem pedig leesett a terve. Ha mond nekik valamit, bármit, én megmenekülök, és ha ügyes, semmi fontos nem derül ki. - Nem tudom az igazi nevét, mindenki így hívja. - Egyenesen a király szemébe nézett. - Most pedig engedd el!

- Semmi ilyesmit nem ígértem - jött a dermesztő válasz. - Mint megegyeztünk, baja nem fog esni. Vigyétek vissza a szobájába! - Dinova már indult volna a trón felé, de elállták az útját. Mielőtt engem kirángattak volna, félrelökte az őröket, és felémvetődött.

- Sajnálom. - Mélyen a szemembe nézett, én pedig nem tudtam már válaszolni. Lefogták, nem tudott utánunk jönni. Elválasztottak minket, rövid ideig láttuk csak egymást. Újra elöntött a kétségbeesés.

Visszarángattak a szobámnak csúfolt börtönömbe. Ledobtak az ágyra, nem maradt semmi erőm ellenkezni. Valamikor később kopogtak, majd válaszra se várva nyílt az ajtó.

- Nem vagyok éhes. - Nem néztem oda, eszembe se jutott enni.

- Az jó, mert sietnünk kell - közölte egyszerűen Vaszilisza, mire meglepve ültem fel. - Jól vagy? - kérdezte lágyan. Fagyos tartása semmivé lett.

- Persze, de...

- Kérlek, hercegnő! Nincs sok időnk!

- Elmondta? - néztem rá furán, mire csak gyorsan biccentett egyet.

- Mi lesz Dinovával?

Szomorúan lehajtotta a fejét.

- Most érted jöttem - felelte kitérően. Ellenkezésemet látva idegesen felmordult. - Mennünk kell! Bármikor jöhetnek az étellel, addigra el kell tűnnöd innen!

Végül hagytam, hogy vezessen, el erről a helyről. Láthatóan pontosan tudta, hogy merre kell mennünk. Egyszer behúzott egy beugróba, őrök rohantak el mellettünk. Megragadta a kezem, és futásnak eredtünk. Már láttuk a kijáratot, mikor észrevettek minket.

- Francba - szitkozódott halkan. - Hercegnő, tudod honnan indultatok vissza legutóbb a géppel a bázisra? - Épp csak volt időm bólintani, mert folytatta. - Én feltartom őket, és megpróbálom kiszabadítani Dinovát. Fuss!

A testem átvette az irányítást. Kirohantam az utcára, majd egy idő után gyors sétára váltottam, hogy kevésbé legyek feltűnő.

A gépig rendben elértem, és minden elővigyázatosság nélkül másztam be.

Ekkor engedtem csak felszínre törni az elfojtott gondolataimat. Kérdéseim voltak, de nem volt kinek feltenni őket. Sikerült vajon Vasziliszának is elszöknie? Dinovát megtalálta? Meddig kell várnom rájuk? Mi lesz, ha mindketten ott maradtak? Mihez kezdjek?

A kezembe temettem az arcom. Nem volt már könnyem, amit kisírhatnék, kiszáradt a szemem az utóbbi pár hét miatt.

Nem tudom, meddig ültem ott. Hirtelen növekvő hangzavarra lettem figyelmes. Nehéz szívvel úgy döntöttem, elindulok. Ne azzal háláljam meg Vaszilisza áldozatát, hogy újra fogoly leszek.

Mire elértem a Tropekát, teljesen kimerültem. Sose értettem, miért kell megtanulnom repülőt vezetnem, így nem törekedtem rá, hogy tökéletesen menjen. Komoly összpontosítást igényelt, hogy épségben megérkezzek.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ahogy landoltam a bázis előtt. Szinte kizuhantam a talajra, és legszívesebben ott helyben aludtam volna el. Azonban a zajt meghallották többen is, ezért nemsokára társaságom akadt.

Árnyék tata karolt fel, hogy betámogasson.

- Hol van Vaszilisza? Mi történt a nyakaddal? - Eközben Gernito elkezdte átvizsgálni a gépet. Hirtelen ijedt kiáltást hallatott.

- Mi az? - fordult hátra kérdőn Árnyék tata, vele együtt pedig én is.

- Nyomkövető. - Ettől az egy szótól mindenkinek elakadt a lélegzete.

- Nem lehet - suttogtam rémülten. Árnyék tata csak egy pillanatig habozott.

- Gernito! El kell vinni innen minél messzebbre. Vállalod? - A vörös hajú fiú csak biccentett, és rohant, hogy mihamarabb indulhasson. - Hercegnő! - fordult felém. - Pakolj össze gyorsan néhány dolgot.

Nem sokkal később már újra a gépnél álltam, és figyeltem, ahogy az emberek gyorsan és fegyelmezetten hagyják el a bázist, majd elindulnak a szélrózsa minden irányába. Könnyek égették az arcom, és ezen nem segített, hogy megtaláltam Dinova sálját a szobámban, amit ki tudja már, mikor hagyott ott.

- Mi lesz most? - fordultam Árnyék tatához.

- Hogy érted ezt?

A korábbi szelíd idős férfi alakját lassan levetette, helyette kibontakozott belőle egy harcos, egy vezető.

- Az emberekkel, az egész hellyel, velünk.

- Elhagyják a bázist. Fel voltunk készülve rá, hogy esetleg evakuálni kell, mindenki tudja, hol húzódhat meg. Emellett reméljük, hogy azt hiszik majd, csak megpihentél itt, és nem találnak rá a helyre. És hogy velünk mi lesz? - sóhajtott fel. - El kell mennünk innen. Ezt már nem tudjuk kézben tartani. Segítség kell.

Hello guys! Láthatóan elértük a történet mélypontját. Principessánk szinte teljesen egyedül maradt, Vaszilisza és Dinova fogságban, a bázis lehet, hogy lelepleződött. Azonban Árnyék tatának szemmel láthatóan (legalábbis olvashatóan) van még egy kártyája. Any idea, hogy mi avagy ki lehet az? Annyit mindenesetre elárulok, hogy az egyik legvagányabb szereplő hamarosan színre lép. Csak kérdés, hogy melyik oldalon.

A következő találkozásig ne feledjétek: sose hagyjon el benneteket a remény! (kacsintás az esetleges éhezők viadala fanoknak)
Narissza