A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

16

Sóhajtva álltam meg Kasszília mellett. Tudtam, hogy eltart majd egy darabig, amíg megegyezünk a ruha kapcsán.

- Kezdhetjük? - kérdezte hatalmas mosollyal.

- Még szívesen álldogálnék itt egy darabig, de ha gondolod... - dünnyögtem.

- Ne legyél már ennyire lelkes - szidott le. - Ez igenis fontos!

- Nem tudom, hogy a ruhaválasztásról vagy a bálról beszélsz, de tulajdonképpen mindegy is.

- Azt tudom, hogy sose voltál oda az estélyikért, de táncolni imádsz. Mi a baj a bállal?

- Ennyire érdekel? - bólintott egyet, közben sürgetni próbált a tekintetével. - Hát, jó. Mi is ez pontosan? A királyi bál, évente megrendezve. Elméletben szimbolizálja, hogy mindenkinek jár második esély, hisz ezen az estén, senkit nem üldöznek. Ha nemes az illető, még az estélyre is jöhet! Tulajdonképpen ez egy gyönyörű jelkép, nem? Az egész csak egy képmutatás, hogy igen, a király ennyire nagylelkű. Mindeközben sok helyen hatalmas a szegénység, ő meg erre szórja a pénzét. - Elgondolkoztam. - Azt hiszem ennyi. Egyéb kérdés, hozzáfűzni való?

- Bár szívesen hallgatnám még a dühkitöréseidet, most sajnos dolgunk van. Remélem, készen állsz - mosolygott rám ártatlanul, majd nekiláttunk a keresgélésnek.

***

- Ez jó lesz végre? - dünnyögtem fáradtan. 

Vizsgált egy pár percig, megnézett elölről és hátulról, majd végre véleményt nyilvánított.

- Tökéletes - sóhajtott örömében.

- Zseniális. Csak néhány óra alatt képes voltál eldönteni, hogy szerinted melyik gönc áll legjobban nekem. Ma is megérte felkelnem. Nem gondolod? - Kasszíliára néztem, aki nagy nehezen visszafojtotta kitörni készülő nevetését.

- Gyere, egyél inkább valamit, mielőtt menned kell!

Miközben gyorsan bekaptam valamit, eszembe ötlött valami.

- Kasszília?

- Hm? - tudtam, hogy figyel rám, pusztán a hangsúlyából.

- Szeretném, ha velem jönnél - jelentettem ki egyszerűen. Meghökkenve nézett rám.

- Miért?

A semmibe válaszoltam.

- Valahogy rossz érzésem van a bállal kapcsolatban. Nem tudnám elmagyarázni - ráztam meg a fejem tehetetlenségemben. - Kérlek! - merőn ránéztem, mire bólintott, és elmosolyodott.

- Eljövök, legalább ezen ne aggódj!

***

Enyhe hányingerrel léptem be a hatalmas épület szintén óriási ajtaján. A teremben mindenhol puccos ruhákba öltözött, előkelő emberek beszélgettek csoportokba verődve. Időről-időre csilingelő nevetés hallatszott.

Igyekeztem feltűnésmentesen valamelyik sarokba eljutni, Kasszília szinte az árnyékomként követett. A tömeg gyorsan nőtt, közeledett a nyitótánc, párok álltak össze. Már-már reménykedni kezdtem, hogy Roy meg se érkezik időben. Elfintorodtam, amikor észrevettem az engem kereső szőke fiút, aki nem sokkal később kiszúrt engem.

- Karlinka! - Kezet csókolt nekem. - Bocsáss meg a késésemért!

- Ugyan már! - legyintettem egyet színpadiasan. - Annyira jó látni téged! - Az öröm legalább igazi volt a hangomban, még ha kedvem nem is volt az estéhez.

- Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét szertartásosan.

- Hát persze! - Hatalmas mosolyt villantottam rá, mintha nem lett volna előre megbeszélve, hogy vele leszek a nyitótánc alatt.