A Négy bolygó hercegnője /Befejezett/

28

Amikor felkeltem, már benne jártunk a délelőttben. Egy darabig csak bámultam a plafont, egészen addig, amíg Vaszilisza be nem viharzott.

- Épp ideje, hogy felébredtél. Rengeteg dolgunk van.

- Mrrm. - Erre elkerekedett szemmel nézett rám.

- Te most komolyan rámmorogtál?

Nagy nehezen ülőhelyzetbe tornáztam magam.

- Megeshet.

Még mindig elég furán nézett rám, majd egy vállvonás után megszólalt.

- Irányítsam a napodat, vagy felkészülsz magadtól?

Felhúztam a jobb szemöldököm.

- Viccelsz, ugye? A saját nevemben sem vagyok biztos, nemhogy abban, hogy mit kéne csinálnom. Amellett, hogy a sminkeléshez éberen se értek, most pedig még félig alszom.

Teátrálisan felsóhajtott, de láttam rajta, hogy erre a válaszra számított.

Mivel sose voltam lelkes rajongója az ilyesfajta lányos dolgoknak, ezért kisebb kínszenvedés volt a következő néhány óra.

Először megmosta a hajam. Már ehhez az "egyszerű" művelethez legalább három különböző kencét használt, bele sem mertem gondolni, mi lesz itt később. Ezután a testem minden szegletét kezelésbe vette, ahol nem fogja elfedni a ruhám. Különféle krémekkel elérte, hogy a bőröm ne csak bársonyos legyen, hanem ez még látszódjon is. Meglepetésemre finom szemcséjű aranyport fújt elsősorban a hajamra, de egy keveset máshova is. Nem hagyott teret a kérdéseimnek, ezért kénytelen voltam későbbre tartogatni, miszerint miért csillogok aranyszoborként.

Ha rajtam múlik, semmi smink nem lesz, de elsöpörte az útjából az ellenkezésemet. Enyhén, macskaszerűen kihúzta a szemem, majd hatalmas szempillákat varázsolt nekem. Számra rúzst kent, árnyalata megegyezett a ruháméval és a később felkent körömlakkéval. Mostmár csak a hajam volt hátra.

Először óvatosan lófarokba fésülte, majd ügyesen egy teljesen szimmetrikus kontyba tűzte. Kismillió csattal és néhány liter lakkal elérte, hogy frizurámban egy hurrikán se tudjon kárt tenni. Elégedetten nézett végig rajtam.

- Mesésen festesz.

- Ezt úgy mondod, mintha bármi közöm lenne hozzá. Mintha nem teljes mértékben a te érdemed lenne. - Elégedetten biccentett. - Csak egy kérdésem van.

Kicsit összezavartam.

- Igen? - kérdezte félve. Ártatlanul mosolyogtam rá.

- Mégis mi a francért csillogok? Aranyból vagyok én? - erre csak halkan felkuncogott.

- Majd elárulom, de előbb vedd fel a ruhád, hogy teljes legyen a hatás.

Igyekeztem gyorsan belebújni, miközben minden porcikámmal a nap végét vártam. Időközben Vaszilisza elővett nekem egy fekete cipőt, azzal a kezébe várt rám. Amikor szemügyre vettem őket, hatalmas megkönnyebbülés öntött el.

- Biztos voltam benne, hogy magassarkút választasz, úgyhogy kellemesen csalódtam. Ez szinte egy ünnepi szandál.

Zavartan piszkálta a haját.

- Ami azt illeti... - Rám emelte kék szemeit. - Igyekeztem olyat hozni, amiben szükség esetén tudsz futni.

- Mi?

- Félek attól, hogy megtámadnak.

- Ez eddig eszembe se jutott.

- Ha megnézed, a ruhádat is átalakítottam, hogy le lehessen tépni az öv alatt. Felveszel alá egy nadrágot, és...