Ne menekülj!

6.

Réka

Fel sem ébredtem rá, hogy Noémi lelépett hajnalban. Reggel hulla fáradtan, de maximálisan kielégülve lépek a zuhany alá. Már annyira vágytam ilyen mindent elsöprő vad és szenvedélyes szexre, hogy egyszerűen nem tudtam betelni vele. Újra és újra belehajszoltam magunkat a szexbe, de ahogy érzékeltem Noémi ezt cseppet sem bánta. Pedig nem is igazán az esetem, nekem a kicsit csajosabb lányok jönnek be. Ezzel szemben Noémi öltözködésben és stílusban kicsit pasis, de nem vészesen. Lazább farmert és felsőt hord, pedig nem lenne oka rá, gyönyörű teste van. Hidegre állítom a vizet a zuhanyzóba, hogy lenyugodjanak bennem a vágyak Noémi iránt. Mivel a napom többi része szabad, így nekiállok végre kipakolni a dobozokból. Ideje letelepednem végre, elég volt a vándoréletből. Most már én is vágyom egy otthonra, ami az enyém, amit magamnak érezhetek. Ez a ház meg ideális lesz erre, csak időt kell szánnom rá. A szerződéssel bebiztosítottam magam, hogy a szüleim ne keressenek többé. Most már nyugton lehetek itt. Napközben több üzenetet is kapok Melitől, de nincs kedvem foglalkozni most vele. Elegem van, hogy mindig minden találkozónkat lemond valami idióta program miatt. Válaszolatlanul dobom félre a telefonomat és folytatom a cipős szekrény összeszerelését. Már kezdem unni, hogy mindenem szanaszét van. Ideje végre egy kicsit otthonossá tennem a házamat. Kipakolom a maradék dobozaimat, átválogatom a ruháimat, felrakok pár fotót a falra és így máris kicsit élhetőbb a környezem. Este elégedetten nézek körbe a házba, majd vonulok ki a kertbe. A teraszról nézem a kertet, ez egy újabb nagy projekt lesz. Le kell bontanom azt a vacak kis viskót az udvar közepén, nem is értem, hogy gondolta az előző tulaj, hogy pont ott lesz jó helyen. Aztán az egészet befüvesítem, meg tele rakom fákkal. Szeretem az ilyen ligetes jellegű udvarokat. Kellemes idő van még nyáron is kertben.

- Szia. Bejöhetek? – hallom meg a terasz aljáról Meli hangját.

- Már bent vagy – állapítom meg és ugyanúgy a kertet szuggerálom.

- Akkor maradhatok?

- Igen – nyomom el a csikket a hamutartóban – Hogy-hogy itt?

- Nem válaszoltál az üzeneteimre, rosszul esett. Lemondtam egy találkozót és idejöttem.

- Te tudsz ilyet is? Jah mondjuk igen, engem mindig lemondasz – fordulok teljes testtel felé. A terasz lépcsője előtt álldogál sötétkék kosztümjében és várakozóan néz rám. Próbálja besaccolni, hogy milyen hangulatom van és miként szólhat hozzám. Jól kitanították a „szakemberek", akik képviselőket és polgármestereket készítenek fel a pályájukra. Mindig tudja mikor mit kell mondani, hogyan kell lereagálnia az indulatomat és hogyan kárpótoljon a lemondott találkáinkért. Ebben a legprofibb.

- Réka! Ne csináld ezt kérlek. Tudod, hogy nekem sem könnyű ez a helyzet. Muszáj megjelennem, hogy a választásokkor tudják ki vagyok. Téged meg nem akarlak belekeverni, megbeszéltük már. Szeretlek Réka, szeretek veled lenni, de nem akarok a külvilágnak élni. Nem akarom, hogy rólunk csámcsogjanak.

- Tudom és én sem akarom. De alig vagyunk együtt, lopott perceink vannak csak. Nem tartod, amit megígérsz! – emelem meg kissé a hangomat, hogy nyomatékot adjak a mondandómnak.

- Sajnálom!

- Akkor inkább ne ígérj semmit és nem esik ennyire rosszul, ha lemondasz.

- Akkor mégis milyen politikus lennék, ha nem ígérnék meg mindent? – kérdezi mosolyogva.

- Igaz – nevetek fel röviden, majd összeszorított szájjal nézek rá – Bejössz egy kávéra?

- Nem tudom, talán, ha egy kicsit kések a vacsoráról az nem annyira gáz – néz az órájára, így nem láthatja, hogy forgatom a szemem.

- Akkor szia – fordulok sarkon és rávágom az ajtót. Annyira utálom, amikor az órájára nézve dönti el, hogy beleférek-e az életébe. Nem hiszem el, hogy ezt csinálta. Képes volt idejönni a találkozója előtt 5 perccel, miközben előtte otthon készülődött órákat és állítólag egy találkozóját is lemondta. Ha félórát velem töltött volna, ahelyett, hogy a híreket böngészte a neten, akkor most nem lenne ez közöttünk. Nála ez a menetrend egy fontos találkozó előtt, 2 órás készülődés, közben a mobilján átnézi az éppen aktuális híreket, hogy képben legyen a beszélgetés előtt. Nem egyszer végigasszisztáltam ezt már mellette. A telefonomra újabb üzenet érkezik, amelyben bocsánatot kér, de csak okét küldök válaszul.

Hétfő reggel az irodában ülök és már javában válaszolgatok az e-mailekre, amikor Andi megérkezik. Röviden int nekem, majd a kiskonyhába vonul kávéért. Kicsit feljebb hangosítom a zenét, hiszen ma nem várunk ügyfeleket, ilyenkor lehet. Felírom az éppen játszott zenét, mert erre el tudok képzelni egy jó kis koreográfiát. Át is dobom Szonjának az ötletemet, hogy meglegyen neki is. Ütemesen kopogok a tollammal az asztallapon, amikor a kollégám megáll az asztalom előtt és végigmér.

- Te meg mitől vagy így kivirulva? Tán csak nem Melivel töltötted a hétvégét? – vigyorog rám Andi.

- Nem éppen, mással voltam.

- Kivel? Kit szedtél össze már megint? – néz rám a tipikus neheztelő tekintetével.

- Emlékszel, hogy meséltem a magánnyomozóról, akit a szüleim béreltek fel? – dőlök hátra a székemben.

- Réka basszus! Mondd, hogy nem vele!

- De, vele voltam. De nyugi, csak szex volt más nem. – intem le, mielőtt egy újabb végeláthatatlan monológba kezd a kapcsolat szentségéről. Azért mert ő már 7 éve egy férfi mellett van teljes szerelemben, nem azt jelenti, hogy mindenkinek ilyen szerencséje van és erre vágyik.

- Maradjon is így! Nem is értem, hogy bízhatsz benne azok után.

- Itt szó sincs bizalomról Andi, itt csak szex volt. Ami már nagyon kellett nekem, tekintve, hogy az állítólagos párom szokás szerint hanyagol!

- Te is tudod, hogy elfoglalt...

- Ne védd őt! Nem hiszem, hogy nincs napi félórája, amit velem tölthetne! – kapom fel a cigis dobozom az asztalról és a vita elkerülése érdekében kimegyek rágyújtani. Nekitámaszkodok a falnak és magam elé merengve fújom ki a füstöt. Tudom, hogy véget kéne vetnem a „kapcsolatomnak" Melivel, de valamiért én sem teszem meg. Nem találok rá semmi magyarázatot, hogy miért nem. Egyszerűen nem megy kimondani, hogy vége. Rezeg a telefon a zsebembe, mire előhalászom. Az emlegetett szamár, Meli írt, hogy holnap este elvinne vacsorázni egy vidéki étterembe és utána nála aludnánk, ha nekem is megfelel. Talán pont az ilyen váratlan gesztusai miatt nem mondok nemet neki. Mosolyogva válaszolok neki, hogy tökéletesen megfelel és már nagyon várom.

Meg sem lepődök, amikor Meli ismét lemondja a találkánkat, de azzal a lendülettel írok egy üzenetet Noéminek, hogy lenne-e kedve megismételni azt az éjszakát. Pár perc múlva válaszol is, hogy estére szabad, ha gondolom. Igen, gondolom. Megírom, hogy 20 órától szabad vagyok, jöhet bármikor. És ebből aztán szépen rendszer lett. Meli akárhányszor lekoptat én úgy kötök ki Noémi karjai között. Foghatnám Melire, hogy ő hajszol bele, de hazugság lenne. Én akarok menni, én akarok szenvedélyes éjszakákat és én vágyom az együttléteinkre. Hetente akár többször is, van amikor Noémi ír rám, hogy szüksége lenne feszültség-levezetésre. Kölcsönös segítségnyújtás, semmi több.