Ne menekülj!

3.

Noémi

Szétcsúszva ülök a forgószékemben, amikor megszólal a kapucsengő. Ránézek a megfigyelőkamera monitorára, hogy ki érkezhetett, hiszen senki ügyfelet nem várunk. Amikor felismerem rajta a párt, akkor megnyomom a gombot, ezzel szabad utat engedve a látogatóknak. Összekapom magam, kiegyenesedem a székben és kelletlenül zárom be a kutyakiképzős oldalt a gépemen. Kiszólok, hogy szabad, ahogy meghallom a kopogást az ajtón.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetünk még? – kérdezem az idősebb pártól, akiknek a lányát kellett megtalálnom és aki megpróbált megvesztegetni. A székekre mutatok, mire kényelmesen helyet foglalnak az asztalommal szemben.

- Jó napot! Újra a segítségüket szeretnénk kérni – kezd bele a férfi idegesen.

- Eltűnt a lányuk újra? – húzom fel kérdőn a szemöldököm. Az még remek lenne újra előkeresni ezt a hisztérikát. Akkor biztos a karjánál fogva rángatnám a szülei elé és egy székhez kötném, míg meg nem hallgatja mit akarnak.

- Olyasmi, nem tudjuk utolérni. A telefont nem veszi fel, otthon sosem találjuk, a munkahelyére nem engednek be minket, az üzeneteinket nem adják át neki. Eddig háromszor sikerült összefutnunk vele, de mindannyiszor ránk vágta az ajtót vagy egyszerűen otthagyott minket. Nem hajlandó velünk kapcsolatot kialakítani. Mi megpróbáltunk már mindent vele, de ő hajthatatlan. Egy valamit kért tőlünk, mi pedig teljesítettük. Itt van ebben a borítékban, de nem tudjuk odaadni neki, mert nem érjük utol. Próbáltuk bedobni a postaládájába és a munkahelyére is elvittük, de nem érkezett rá válasz. Ő akarta ezt és most mégis elérhetetlen. Azt mondta, ha ez megvan, akkor utána szóba áll velünk és hajlandó találkozni velünk. Mondhatni megzsarolt minket ezzel – csuklik el a nő hangja. Egy rojtos zsebkendőt morzsolgat a kezében, miközben egy boríték szélét tekergeti.

- És én mit tudok ezzel tenni?

- Fontos lenne neki ezt megkapnia, de mi akárhányszor bedobtuk a postaládába ő valószínűleg kidobta vagy félbetépte – mutat fel egy A4-es méretű borítékot a nő – Pedig ő akarta ezt. Nem mi! Ő ragaszkodik ehhez, ami a borítékban van, szinte fenyegetőzött vele, hogy neki ez kell. Mi mindent megtettünk, hogy rendezzük a nézeteltérésünket. De ő minősíthetetlen hangon és stílusban beszélt velünk – sírja el magát a nő, mire a férje együttérzően a hátát kezdi simogatni.

- Szóval akkor csak adjam oda neki a borítékot?

- Igen, meg kérem írassa alá vele és jutassa vissza hozzánk, mert csak akkor fog teljesülni, amit akar Timi. Ha ezt akarta, akkor megkapja. Mi újra a családunk között akartuk tudni, de ő nem akar ebben részt venni. Semmit sem változott, ugyanaz a makacs, forrófejű lány maradt, aki volt is – válik kissé indulatossá a nő hangja – Tudja nagyon nehéz volt vele már gyerekként, hazudozott, nem vállalta a tetteiért a következményeket. Mindent a bátyára fogott, hogy ő volt a ludas. Állandóan verekedett vele, többször kellett kórházba vinni őket emiatt. Még a drogos ügyeibe is belekeverte a fiúnkat. Majdnem el is veszítettük őt. Timi állandóan csavargott, bandázott, amit különórára adtunk pénzt azt ő elherdálta valamire és nem ment a tanárokhoz. Sosem tudtuk hol jár és mit csinál. Feleselt velünk és sokszor kiszökött. Próbáltuk szépen és próbáltuk csúnyán is fogni, ami nagyon nehezen ment nekünk, de meg kellett tennünk az érdekében. De rá semmi nem hatott. Sőt! Sokkal rosszabb lett, teljesen kizárt minket az életéből, meglopott minket aztán egyszer csak lelépett. Nem jött haza. Gondolhatja mit éltünk át! A Rendőrség hazahurcolta ugyan, hiszen fiatalkorú volt, de ő újra elszökött. Egyszerűen tehetetlenek voltunk.

- Értem – bólintok. Úgy utálom az ilyen semmitmondó beszélgetéseket, hogy azt el sem tudom mondani. Annyira nem vagyok erre kíváncsi, de valahol a munkám része, hogy ezeket is meghallgassam. Nándi ezért kurva sokkal jön nekem. Néha benyögök egy okét, meg értem-et a családnak, hogy lássák, hogy figyelek rájuk. A panaszáradatuk valahogy végtelennek tűnik, mély sebet hagyhatott bennük, hogy látták tönkremenni a gyereküket. Megbeszéljük a díjat, majd az asztalomon hagyják a borítékot és még egy plusz borítékot a nevemre címezve. Kinyitom, de szinte rögtön vissza is csukom, további pénzt találok benne. Ezt nem hiszem el! MI ez az egész?! Mérgesen csapom le a borítékot az asztalra a másik mellé. Felhívom Nándit és beszámolok neki a történtekről, megkér, hogy minél hamarabb írassam alá azt a rohadt papírt és másik borítékkal együtt adjam vissza az ügyfeleknek. Ma már nincs kedvem ezzel foglalkozni, így csak a táskámba dobom a lapokat.