Ne menekülj!

19.

A hosszú hétvégére való tekintettel még egy rész! Jó olvasást! ☺️☺️

Noémi

Réka táncos versenye nagyon jól sikerül, végül mégis csak megnyerik. Tudom, hogy én elfogult vagyok, de szerintem akkor is ő mozgott a legjobban. Ő volt a legdinamikusabb, legkönnyedebb mozgású táncos, pont mint egy profi. Az egyik zsűritag is megdicséri, hogy ügyesen vált a stílusok között. Büszke vagyok rá, de azért örülök neki, hogy már nem ez a fő hivatása. Nem bírnám elviselni, hogy mindenki bámulja őt a lenge öltözékében. A versenyt követően elmegyünk bátyámékkal vacsorázni, így Rékának is lehetősége van jobban megismerni őket. Hamar összebarátkoznak az este folyamán és a két bátyám pofátlanul meghivatja magát hozzánk vacsorázni a jövő hétre. Jó lenne, ha apu is megenyhülne és ő is meglátogatna. Nagyon hiányzik, rossz, hogy nem beszélgetünk, hogy nem megyek hozzá. Régebben napközben is írt üzenetet, ha eszébe jutottam, most meg hetek óta semmi.

Vasárnap délután révén mindketten itthon vagyunk és pihenünk. Míg én a szokásos online stratégiai játékommal ügyködök, addig Réka az angliai barátaival videóbeszélget. Elcsípek pár mondatot, hogy mennyire hiányzik nekik és hogy várják vissza, bármikor is akar menni, szeretettel várják. Réka csak nevetve hárít, hogy majd meglátogatja őket valamikor. Azért ehhez nekem is lesz egy-két szavam, nem akarom, hogy sokáig kint legyen. A végén még ott marad és nem akar majd hazajönni. Én nem akarok külföldön élni, mindenem megvan itt, nem vágyom máshová. Jól kialakítottuk itt az életünket Rékával. Picit megrázom a fejem és újra a játékra koncentrálok, mivel már ők is témát váltottak.

-       Csengettek – jegyzi meg, ahogy látja, hogy meg sem moccanok a jelző hangra.

-       Hallottam – nézek rá a laptopom mögül.

-       Akkor ezek szerint menjek én – tápászkodik fel a kanapéról – Van azon a játékon pause gomb is!

-       Neked meg van két lábad és kinyithatod a saját házad ajtaját – dünnyögöm az orrom alá, hogy ne hallja meg.

-       Te meg néha megerőltethetnéd magad és segíthetnél olykor-olykor – vág vissza sértett hangnemben. Remek, újra ugyanaz a fejezet, segítsek neki a ház körül. Ő háza, ő felelőssége. Választhatott volna panellakást is és akkor nem lenne gondja a kerttel. Igaz, hogy a kutyáimat a melléképületben nevelem, de mindig feltakarítok utánuk, ha kiengedem őket az udvarra. A többi az ő reszortja. A számat húzva mélyülök bele újra a játékba. Lehet Rékának is kéne csinálnom egy fiókot ide és akkor végre megértené, hogy miért is tudok ebbe úgy belemerülni. Bár őt abszolút nem köti le sem a laptop, sem a telefon, sem semmi ilyesmi kütyü. Egy hangosabb szóváltásra kapom fel a fejem a monitorról, körbepillantok a nappaliban, de Réka még nem jött vissza. Leállítom a játékot, asztalra teszem a laptopom és a keresésére indulok. A teraszra kilépve látom, hogy a kiskapunál beszélget egy korunkbeli pasival. Már fordulnék vissza, mikor újabb hangosabb szó üti meg a fülem, Réka hangja szinte remeg. Gyors léptekkel feléjük indulok, a páromról már 3 méterről kiszúrom, hogy mindjárt rohamot kap. Egyre hangosabban szólnak egymáshoz.

-       Segíthetek? – lépek Réka mellé.

-       Nem, ez a mi dolgunk! Hagyjon minket magunkra - támad nekem indulatosan egyből a férfi. Ökölbe szorítom a kezem készen állva arra, hogy még egy ilyen beszólása után megüssem.

-       Takarodj innen Tomi és soha többé ne keress!

-       Mindig egy rohadt, önző dög voltál Timi! Egy lelketlen kis nőfaló senki vagy. Nem volt elég, hogy tönkretettél minket ne tedd ezt Fannival. Ő a húgod, aki beteg - esik Rékának a pasi. Nem nehéz kitalálni, hogy a bátyja a felbukkanó.