Ne menekülj!

21.

Noémi

Tudtam, hogy Réka el fogja vállalni a donor szerepet, bármennyire is voltak fenntartásai. Ezért igyekezem megkönnyíteni neki. Én intézek el mindent, felhívom a szüleit, a kórházat, hogy időpontot kérjek a vérvételre. Réka nagyon megváltozott az elmúlt napokban, amióta Tomi felbukkant. Sokkal csendesebb lett és a mindig pörgős zenék helyét átvették a mélabús, melankolikus dalok. Bár mondjuk maximálisan meg is értem, elvégre ő sosem kellett a szüleinek, majd most mégis vállaltak még egy gyermeket és szeretik is. Bántja, hogy csak a „teste" kell nekik, hogy újra csak kihasználják. Nem mondja, de látom rajta, hogy rettenetesen fél. Először fél, hogy nem felel meg donornak, majd mikor kiderült, hogy igen akkor meg a gyógyszerek mellékhatásától, ami azért elég húzós is lehet. Májnagyobbodás, hajhullás és fáradékonyság. A beavatkozás előtt pár nappal mi már ott vagyunk a városban, hiszen Rékának fel kell vennie az injekciókat. Szállást foglaltam egy hotelben, ami közel van a kórházhoz. Viszont pont a műtét napján nekem egy nagyon fontos versenyem van a kutyákkal. Réka meg nem engedi, hogy lemondjam. Kijelentette, hogy ha nem megyek el és hozok el rangos helyezést, akkor 3 hétig nem áll szóba velem. És biztos, hogy be is tartja. Egyszer kibírta, hogy 2 napig egy árva szót sem szólt hozzám, már engem őrjített meg vele. Így kénytelen vagyok itthagyni őt, de csak úgy mentem bele, ha az egyik bátyám, addig itt marad vele. Nem akarom, hogy a szülei a közelébe legyenek, vagy betegyék a lábukat a kórterembe. A nagy napon helyet cserélünk Bencével, ő ül Réka mellett a kórházban, én meg útnak indulok a versenyre. Az egyik kollégám is jön a versenyre, így ő elhozza a kutyáimat és haza is viszi. Legalább most ezzel nem kell foglalkoznom. Hiába tudom azt, hogy ha ott ülnék sem tudnék mit tenni, hiszen nem mehetek be vele a műtőbe, utána meg sokáig aludni fog, de megőrjít ez az egész. A helyszínre érkezve próbálom kizárni ezeket a tényezőket és csak a kutyákra figyelni. Muszáj jó helyezést elérni, hogy elismerjék a munkámat és több megbízást kapjak. Bár így sem panaszkodhatom, de legalább lenne mit felmutatnom. Az utóbbi napokban nem sok időm volt foglalkozni a két kutyával, de ettől függetlenül jól teljesítenek, gond nélkül oldják meg a feladatokat és ügyesen helytállnak. Az eredményhirdetést úgy elhúzzák, hogy legszívesebben itthagynám a francba. De legalább Réka már túl van rajta, Bence szerint jól viselte, de most eléggé fáj neki. Már bőven elmúlt 16 óra, amikor vissza tudok indulni Rékához. Mielőtt bemennék hozzá muszáj letusolnom és tiszta ruhát vennem, nehogy valamivel is megfertőzzem Rékát. Ilyenkor sokkal érzékenyebb az immunrendszere, hamarabb betegszik meg.

- Szia – köszönök halkan Bencének, aki Réka ágya mellett ül és valami könyvbe van merülve.

- Szia. Menjünk ki – int a fejével és kivonulunk a folyosóra, hogy ne keltsük fel Rékát.

- Hogy van? Fáj neki? Minden rendben volt? – sorozom meg a kérdéseimmel.

- Jól van, most kapott fájdalomcsillapítót, hogy tudjon aludni. Most aludt el félórája. Minden rendben volt, kb 2 órát volt bent, mindkét csípőlapátból vettek le cuccot. Szóval szegény csak a hátán bír megmaradni.

- Oh, biztos nagyon fáj neki. A család nem volt ugye?

- Nem! Csak az orvos, meg egy nővér nézett be.

- Akkor jó. Köszönöm, hogy itt voltál vele. Nem akartam, hogy egyedül legyen.

- Ugyan! De figyelj csak! Te is elég nyúzott vagy. Most elmegyek és lepihenek egy kicsit, alszom és tusolok, utána estére visszajövök. Réka akkor úgyis aludni fog, felesleges itt lenned. Holnap napközben meg itt tudnál vele lenni. Oké?

- Nem kell, bírom.

- Dehogy bírod Noémi! Te is ki vagy készülve. 20 órára visszajövök és majd vigyázok én rá. Nehogy gond legyen este. A nővérrel már lebeszéltem. Úgyis hívlak, ha valami van.