Ne menekülj!

23.

Noémi

Nem sok kedvem van estére szórakozni menni a barátaimmal, de Réka rábeszélt, mert ő ki akar kicsit kapcsolódni. Igaz, hogy nem voltunk mostanában semerre, de most nem egy pub-ba vágyom. Mivel mindketten inni akarunk, így taxival megyünk a találkahelyre. Réka könnyedén beszélget a barátaimmal, mindenkivel szót ért és talál közös témát, míg én Sári mellett ülve némán kortyolgatom a sörömet. Még félórát végigszenvedek, utána mondom Rékának, hogy menjünk haza, de ő még maradni akar. Már éppen szólnék neki, hogy most már tényleg induljunk, mikor feláll és a pulthoz sétál. Mosolyogva köszön egy nőnek, aki szinte a nyakába ugrik. Sokáig ölelik egymást, már emelkedem a székről, hogy odamenjek, de Sári megfogja a karomat és visszahúz.

- Nyugi! Ne csinálj jelenetet – suttogja halkan.

- Jó – dünnyögöm neki. De újra Réka felé fordulok, most már vidáman cseverésznek. Biztos valami exe lehet. Utálom a nőket Réka életében, ha lehetne egyet sem engednék a közelébe. De főleg Andit tűntetném el mellőle, állandóan duruzsol a fülébe, hogy én milyen bunkó és elviselhetetlen vagyok. Próbálok a beszélgetésre figyelni, de szinte tízmásodpercenként a pult felé nézek, ahol Réka elmélyülten beszélget a nővel. Kezd elönteni a méreg, hiszen már félórája ott van azzal a libával. Velem jött, velem kéne egy asztalnál ülni, ő az én társaságomhoz tartozik. Végül megunom az egész estét, így odasétálok hozzájuk.

- Ha befejezted az enyelgést, akkor mehetünk haza. Elvégre velem jöttél – szúrom oda Rékának, mire döbbenten néz rám.

- Ne haragudj! Majd máskor folytatjuk – fordul vissza a nőhöz és elbúcsúzik tőle. Lecsúszik a bárszékről és int a fejével, hogy mehetünk. El sem köszönünk a társaságtól, hanem rögtön az ajtót vesszük célba.

- Ott egy üres taxi, menjünk!

- Gyalogolunk! – fogja meg Réka a karomat – Rád fér a friss levegő úgy látom.

- Nem vagyok részeg, csak 4 sört ittam.

- De bunkó igen.

- Nehogy azt hidd, hogy sétálni fogok hazáig – vágom hozzá, majd a taxihoz sétálok. Puffogva száll be mellém a hátsó ülésre és meg sem szólal egész úton. Kifizetem a fuvart, majd követem őt a konyhába.

- Miért kellett ilyen bunkónak lenned a bárban? – támad nekem egyből.

- Bunkón?! Én viselkedtem bunkón? Akkor te mégis hogy viselkedtél?

- Mert hogy viselkedtem? – tárja szét kérdőn a karjait.

- Flörtöltél azzal a nővel! Vele foglalkoztál! Ki volt az? Az egyik volt szeretőd, barátnőd?

- Egyik sem! Kollégám volt, mielőtt kimentem Angliába együtt dolgozunk. Soha nem volt semmi közöttünk, ő nem is meleg. Túlreagálod a helyzetet.

- Nagyon nem úgy tűnt, mintha semmi nem lenne köztetek. Akartad őt Réka?

- Dehogy akartam, ne legyél már bolond.

- Nem vagyok bolond! Láttam, amit láttam. Flörtöltél vele! Miközben én ott voltam tőled alig 5 méterre.

- Nem flörtöltem vele, már elmondtam. De fejezzük ezt mára be, te ittál és ilyenkor más vagy. Majd holnap folytatjuk – jelenti ki és kifordul előlem.

- Most folytatjuk – ragadom meg a karját és visszahúzom magam elé.

- Engedj el ez fáj!