Ne menekülj!

11.

Réka

Noémi végig mellettem volt a migrénes rohamom alatt, figyelmes volt, de amint jobban lettem lelépett. Pedig jó lett volna beszélgetni vele kicsit. Három napig vacillálok, majd írok neki, hogy estére, ha ráér ugorjon el. Alig félóra múlva jön is a válasza, hogy csak péntek este szabad, addig éjszakázik. Kissé csalódottan írom meg neki, hogy én szabad leszek akkor is, jöjjön mindenképp, mert kárpótolni akarom.

Pénteken Noémi csak késő este ér oda hozzám és szokás szerint rögtön nekem esik. Vadul csókol és néha már erősen ér hozzám, de nem érdekel, mert annyira vágyom már rá, hogy bármit tehetne velem. Számomra már az első szex is bőven kielégítő volt, de ő újabbat és újabbat akar, így mindig túllendít a holtpontomon. Hajnalban most nem alszom el, bármennyire is álmos vagyok. Megvárom míg Noémi készülődni kezd, mély levegőt veszek, ezzel próbálom összeszedni az összes bátorságomat.

- Ráérsz egy percre? – ülök fel az ágyon. A takarót magam elé veszem, hogy elfedjem a meztelenségemet.

- Rá – mondja és közben magára rángatja a nadrágját – Mi az?

- Szóval gondolkodtam a kettőnk között lévő valamin.

- Igen? – válik hirtelen feszülté a hangja és a testtartása is. Felhúzza a pólóját és kérdőn fordul felém.

- Már lassan négy hónapja összejárogatunk esténként és arra gondoltam, hogy akár megpróbálhatnánk picit rendezni ezt kettőnk között.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy talán elkezdhetnénk valami kapcsolatfélét kialakítani. Úgy normálisan. Hiszen a szex elég jól működik közöttünk, ez bebizonyosodott már párszor – mondom mosolyogva, mire ő is mosolyra húzza a száját. Ezek szerint ebben egyetértünk – Mit szólsz hozzá?

- Nem tudom, majd gondolkodom rajta. De most mennem kell, mert elkések – pattan fel az ágyról és se szó, se beszéd kiviharzik.

- Szép remények elé nézek – mondom magamnak, majd lendületből hátradőlök. Szerintem most sikerült elijeszteni Noémit. Van egy olyan érzésem, hogy soha többé nem hallok felőle semmit. De már muszáj volt valamit lépnem, nekem kevés volt a szeretői státusz. Többet akartam kapni Noémitől és többet is akartam neki adni. Nagyon mélyen él bennem egy nagyon kevés esély, hogy Noémi igent mond a kapcsolatunkra. Bár akkor sem lesz könnyebb dolgom vele, nem mondanám, hogy szabadszellem jellemű, inkább olyan magának való, aki az egyedüllétre rendezkedett be az életben.

Noémi

Szüntelenül Réka kérdése cseng a fejemben, hogy benne lennék-e egy kapcsolatban vele. Nem gondoltam, hogy egyszer eljön ez a pillanat is. Persze sejthettem volna, hiszen mégis csak nőből van, ők meg egytől-egyig kapcsolatfüggők. Nem akarom, hogy megszakadjon ez a valami kettőnk között, hiszen már olyan jól kitapasztaltuk egymást, már elmélyültünk különböző játékokban is szex terén. Olyan dolgokat próbálhattam ki vele, amiről eddig csak álmodoztam, vágyakoztam. Kényelmes volt hozzá járnom, hogy nem kell bárokban és kocsmákba járni összeszedni valakit, ha szexre vágytam. Elég volt egy üzenet és máris rendezve volt az estém.

- Sári! Gyere meghívlak egy kávéra – intek oda a kollégámnak.

- Szuper, ki nem hagynám az ingyen koffeint. Na mi van? – csapódik mellém Sári.

- Mi lenne?

- Nem szoktál csak úgy meghívni kávézni. Mondd mi van!

- Reggel Réka megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem kapcsolatot kialakítani vele – mondom ki egy szuszra miközben bedobálom az aprót az automatába.

- Ohh! Na hoppáá! És mit feleltél rá? – vigyorodik el a kollégám és kiválasztja a kávéját.

- Semmit, csak azt hogy gondolkodom rajta, majd leléptem. Szerinted?

- Ezt neked kell tudni Noémi. Már hetek óta folytatjátok a viszonyotokat, ami rád abszolút nem jellemző. Már aludtál is nála és vele is voltál pár napot, ahogy migrénje volt. Nem?

- De – ismerem be. Újabb aprót dobok a gépbe és én is kiválasztom a kávémat.

- Nehezedre esett vele lenni? Kényszernek érezted?

- Nem – vágom rá gondolkodás nélkül.

- Akkor meg nem értem min vacillálsz! Réka jófej, jó az ágyban, jól néz ki és elvisel téged. Akkor hajrá!

- De mi van, ha... tudod – célzok a régen történtekre, amit csak Sárinak meséltem el. Nem vagyok büszke rá, hogy úgy bántam azzal a nővel, de kihozta belőlem. Kiprovokálta belőlem, hogy úgy állítsam le.

- Nem lesz olyan Noémi. Emiatt ne izgulj. Az elmúlt, változtál. Nem szeretnél végre már egy normális kapcsolatot? Hogy minden este azzal legyél, aki fontos neked? Nem pedig bárokban és kocsmákban felszedni a libákat.

- Talán, lehet.

- Azon is csodálkozom, hogy eddig nem hozta ezt fel. Ő nem olyan típusúnak tűnik, hogy belemenjen ilyenekbe. Szóval vagy nagyon jó lehetsz vagy pedig érez irántad valamit.

- Ugyan már! Nem is ismerjük egymást, nem beszélgetünk, nincs közös program, hogy belém tudjon szeretni – válaszolom idegesen. Mindig ügyeltem arra, hogy ne váltsak ki semmi ilyen érzelmet a partnereimből. Ezért bonyolódtam egyéjszakákba, ott lehetetlen a szerelem. Nem is értem, hogy miért mentem egyáltalán bele abba, hogy újabb és újabb estéket töltsek Rékával. Talán, mert annyira ütősre sikeredett az első együttlétünk. Sajnálnám, ha ez megszakadna, már csak a szex végett. Jó volt így Rékával, jó volt, hogy nem kellett bárokba mászkálnom esténként partner után keresve. Csak nem lehet olyan nehéz egy kapcsolatot fenntartani. Csak együtt kell lenni a másikkal és annyi. Tulajdonképpen, ha úgy nézzük ez már kapcsolat, ami közöttünk van. Szóval, ha tovább folytatjuk az összejárkálást és kimondjuk, hogy kapcsolatban vagyunk, akkor Réka megnyugszik. Olykor-olykor elviszem vacsorázni és nála alszom esténként. Legalább nem kell oda-visszakocsikáznom este és hajnalban.