Ne menekülj!

7.

Noémi

Egy éjszakát terveztem Rékával, ahogy az eddig lányokkal is. De amikor írt egy üzenetet, hogy ismétlést akar, akkor rögtön kaptam az ajánlaton. Ezért van most az, hogy lépten-nyomom figyelem a telefonom, hogy mikor ír újra. Bírom az együttléteinket, hogy Réka telhetetlen és hogy mindent megad nekem. Kérnem sem kell semmit, valahogy ráérez, hogy éppen mit akarok. Nincs szükségem mellette másra, mert ha úgy gondolom, akkor írok neki és ő meg szabaddá teszi magát. Nem hozakodik elő kapcsolattal, napközben nem nyaggat üzenetekkel. Ő is tisztában vele, hogy ez csak szex, semmi több. Egyik hajnalban láttam, hogy eltűnt a másik fogkefe és a parfüm a fürdőszobából, ezek szerint szakított azzal a nővel. Ez kicsit sem zavar, így legalább bármikor mehetek hozzá, nem kell alkalmazkodni egy harmadik félhez.

- Elmerengtél – szól rám Nándi, mire felé fordulok.

- El. Van valami új?

- Nincs. Azzal kész vagy? – bök a fejével az előttem heverő papírokra.

- Nem, várok egy telefont.

- Jól van. Gondolkodtál már az ajánlatomon? – ül le velem szemben és nekiesik a kekszemnek. Nem tudok annyi édességet hozni ide, hogy elég legyen mindkettőnknek. Nándi is pont annyira szereti a sütiket és rágcsákat, mint én.

- Igen, de még nem jutottam dűlőre.

- Ha azon kattogsz, hogy apád mit szólna, ha otthagynád a Rendőrséget, akkor felesleges. Támogatna, ahogy mindenben. Nem lennél csalódás a szemében.

- Beszéltél vele erről? – kérdezem feszültem. Utálom, ha valaki helyettem intézkedik vagy beleszól a döntéseimbe.

- Nem, csak mondtam. Büszke rád, bármit is csinálsz. De be kell látnod, hogy ez így már sok neked. Nincs mellette magánéleted.

- Az legyen az én gondom, intézem a magam ügyeit. Nem kell segítened.

- Tudom, ne kapd már fel ilyen hamar a vizet. Sokkal több pénzt tudnál itt keresni, jó vagy benne. Több szabadidőd lenne, többet tudnál kutyázni és akár párkapcsolatot kialakítani.

- Nándi ez... - kezdek bele, de a telefonom csipogása félbeszakít. Rápillantok a kijelzőre, amin az üzenet csak részét tudom elcsípni. Réka írt, hogy vonszoljam oda a formás popómat az ágyába ma este különben nagyon megjárom. Röviden felnevetek, majd gyorsan összeszorítom a számat, de így is szembetalálom magam a nagybátyám mindentudó vigyorával.

- Tehát van valakid. Mikor mutatod be?

- Nincs senkim és nektek soha nem mutatok be senkit, ha lesz is! Te, apu meg Daniék elüldöznétek a bunkó hozzáállásotokkal.

- Ugyan már Noémi! Ha tőlünk elmenekül, akkor nem is igazi férfi és nem hozzád való – jegyzi meg Nándi, majd felkap még egy kekszet az asztalomról és visszamegy az irodájába.

- Még jó, hogy nem férfiról beszélek – dünnyögöm magamnak. Válaszolok Rékának, hogy csak 21 óra után tudok ott lenni, majd újra beleveszem a munkába. Igyekszek mindent elintézni, amit a mai napra terveztem, nem állok meg kávézni sem.

Munka után sietve megyek haza letusolni és átöltözni, hogy minél előbb Rékánál lehessek. Már több, mint egy hete nem voltunk együtt és vágytam a szexre. Rékával könnyű volt, írtam neki és még nem is kellett vesződni a szédítéssel. Ennél már csak akkor lenne könnyebb, ha nem egy másik városban lakna, de végülis 20 km az nem sok. Leparkolok a ház előtt, lezárom a kocsimat és a postaládába rejtett kulccsal már nyitom is kertkaput. Kissé hanyag módszernek tartom, hiszen bárki bejöhetne hozzá, de nekem ez kényelmes volt. Nem kell csengetnem, ha megérkezem, nem kell felkeltenem Rékát, ha menni akarok. A házba lépve a konyha felől hallom meg Réka hangját, biztos telefonál még valakivel. Arra veszem az irányt és megtámaszkodom az ajtófélfán. Réka egy pici fekete bugyiban és melltartóban előre hajolva könyököl az asztalon és közben nagyon jegyzetel valamit. Unottan hajtogatja, hogy rendben, úgy lesz, miközben jobbra-balra billeg a sarkán egyensúlyozva. Tetőtől talpig végigmérem és egyre jobban eluralkodik rajtam a vágy, ahogy belegondolok, hogy hamarosan rajtam fog feküdni. Szinte hallom, ahogy a fülembe nyög, ahogy az ujjaimat belécsúsztatom.