Ne menekülj!

24.

Réka

Ébredés után még sokáig fekszem az ágyban, semmi kedvem felkelni. Álmos vagyok és romokban a lelkem. Alig bírtam az este elaludni, csak Noémi járt a fejemben. Annyira hihetetlen, amit tett. Indulatos és nehezen nyugszik le, de nem erőszakos. Amióta megtudta, hogy a szüleim bántottak teljesen megváltozott. Figyelmesebb és törődőbb lett velem, sokkal többet simogatott és kényeztetett. Annyira imádok vele lenni, bármit is csinálunk az jó. Most mégis minden olyan kusza, az érzéseim semmit nem változtak Noémi iránt, de amit tett az nagyon fájt. Nem a fizikai része, hanem a lelki. A párnába nyomom a fejem, ahogy felelevenedik előttem a tegnapi ütése. Hagyom, hogy a könnyeim szabadon hulljanak, meg sem próbálom megállítani vagy másra gondolni. Hallom, hogy csörög a kulcs a zárban, majd nemsokára Noémi lép be a szobába.

-       Szia – köszön rám félve.

-       Szia – fordulok felé és nyakig húzom a takarómat.

-       Hogy vagy? – ül le az ágy mellé a földre, így pont egy magasságban van a fejünk.

-       Megvagyok. Te?

-       Szarul vagyok, rémesen érzem magam. Gyűlölöm magam és amit tettem veled. Semmit nem aludtam. Hiányzol!

-       Sajnálom.

-       Ne tedd! Megérdemlem. Nem is keltél még fel?

-       Nem volt kedvem.

-       Ettél?

-       Még nem, nem voltam éhes – rázom meg a fejem.

-       Csináljak neked valamit?

-       Nem kell.

-       Rendben. Gyógyszert bevetted este?

-       Nem, elfelejtettem.

-       Muszáj szedned Réka, különben megint rohamaid lesznek.

-       Tudom, de tegnap elmaradt.

-       Jól van. Ellátom a kutyákat, utána beszélgetünk kicsit?

-       Lehet – bólintok rá. Mikor Noémi kimegy az udvarra ellátni a kutyákat, akkor kikelek az ágyból. Belebújok a melegítőmbe és a konyhába vonulok kávét főzni. Óvatosan megtapogatom az arcomat, de már ennyitől is rettenetesen fáj. Nem is láttam ma még magam a tükörben, így a fürdőbe vonulok leellenőrizni magam. Halkan szisszenek fel, ahogy meglátom a lila-piros megdagadt arccsontomat és a felrepedt számat. Így nem mehetek dolgozni a jövő héten, ezt még alapozóval sem tudom elfedni. Fel kell ma hívnom a főnökömet és szabadságot kérnem, vagy talán jobb lenne táppénz, azt hamarabb elfogadja. De honnan szerzek táppénzes papírt? Nem járok én orvoshoz, egy megfázás miatt minek menjek el. Hallom, hogy szörcsög a kávéfőző, ezért sarkon fordulok a fürdőből és visszamegyek a konyhába. Megszokásból két csészét veszek elő, de végül csak az egyikbe töltök kávét.

-       Kérsz te is? – kérdezem Noémitől, ahogy belép a helyiségbe.

-       Igen, köszönöm. Elviszem most magammal a kutyákat a képzésre, de estére visszahozom őket. Jó?

-       Persze – nyújtom át a kávéját.

-       Ahhh – nyög fel hangosan, ahogy meglátja a sérüléseimet. Látom rajta, hogy rettentő bűntudata van és valóban elég rémes állapotban van. De ő tehet róla, ezt most csakis magának köszönheti.

-       Hány órára kell menned?

-       13 órára. Réka, én nagyon sajnálom, amit tegnap este tettem. Egy idióta barom voltam. Szörnyen bánom, amit tettem. Visszacsinálnám, ha lehetne. Veled akarok lenni, helyre akarom hozni, én...