Ne menekülj!

8.

Réka

Fél füllel hallom, hogy nyílik az ajtó, majd szinte rögtön csukódik is. Elfelejtettem írni Noéminek, hogy ne jöjjön ma. Biztos mérges lesz rám, hogy feleslegesen jött el. Érzem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd Noémi belepuszil a nyakamba.

- Nincs meleged? Tiszta forró a nyakad – húzza le rólam a takarót, majd a hátamra fordít a vállamnál fogva.

- Beteg vagyok. Elfelejtettem megírni neked. Sajnálom!

- Remek – mondja és érzem a rosszallást a hangjában – Mi a bajod?

- Lázas vagyok és fáj a fejem.

- Vettél be gyógyszert? – kérdezi és a homlokomra helyezi a kezét.

- Igen, még délután. De nem használt. Meg nincs is itthon több gyógyszerem.

- Érzem! Ügyes! Szólhattál volna, akkor nem kocsikázom 20 km-t az esőben – torkoll le mérgesen.

- Sajnálom - dünnyögöm és érzem, hogy a sírás kerülget. Azt hittem kicsit azért meghatja, hogy ilyen rosszul vagyok, de nem. Visszafordulok az oldalamra, neki háttal és visszahúzom magamra a takarót. Érzem, hogy felkel az ágyból, majd pár másodperc múlva az ajtó csukódását is meghallom. Hasra fordulok és próbálom visszanyelni a könnyeimet. Ez nagyon nem esett jól tőle, tényleg csak a vágyait éli ki rajtam, miközben én úgy érzem kezdek beleszeretni. Pedig alig tudok róla valamit, de mégis érzéseket vált ki belőlem. A számtalan együtt töltött éjszaka alatt valahogy megkedveltem, azok a pár üzenetváltások, amik közöttünk zajlottak inkább viccesek voltak, minthogy őszinték. Mégis naponta többször a telefonomat szorongatom várakozva, hogy mikor üzen Noémi. Annak ellenére szoktam neki írni, hogy várom estére, hogy nincs is kedvem vagy erőm szexelni. Csak látni és érinteni akarom, hallani a hangját, mellette lenni. Eddig egyszer sem maradt reggelig, amint regenerálódott a szexből már vette is a ruhát és lelépett. Győz a láz és szinte visszaájulok az alvásba.

- Ülj fel! Gyere – kelek fel újra Noémi hangjára. Lehajtogatja rólam a takarót, majd a kezemnél fogva felhúz.

- Mi az? – kérdezem szenvedve.

- Lázcsillapító. Vedd be! – nyomja a kezembe a gyógyszert, majd a pohár vizet is – Nem tudom milyet vettél be, de ez egy erős gyógyszer. Nekem ez szokott használni.

- Köszönöm.

- Oké – veszi vissza a poharat, majd le is teszi az éjjeli szekrényre. Na igen, Noémi nem igazán az érzelgős, beszédes fajta. Néha úgy kell kihúzni belőle egy mondatot – Feküdj vissza!

- Azt hittem elmentél és nem is jössz vissza – helyezkedem újra fekvő pózba.

- Gyógyszerért mentem. Nagyon forró vagy – áll fel mellőlem, majd pár perc múlva egy hideg vizes törölközővel tér vissza. Halkan felnyögök, ahogy a homlokomra teszi, majd szinte rögtön el is alszom.

Kábán kelek fel reggel, hosszú percekig csukott szemmel mozdulatlanul fekszem. Meglepett Noémi tette, hogy elment nekem gyógyszerért és még hideg vizes borogatást is tett rám. Elhamarkodottan ítéltem meg az este. Sejtettem én, hogy tud ő gondoskodó és figyelmes is lenni, elvégre egy-két éjszakán már bizonyította, hogy mennyire odaadó velem. Talán már nem is vagyok lázas, max csak hőemelkedésem van, állapítom meg, ahogy a homlokomra teszem a kezem.

- Jobban vagy? – hallom meg Noémi hangját mellőlem, mire ijedten rezzenek össze.

- Basszus! Azt hittem hazamentél. De megijesztettél – nézek rá, de csak a kérdő tekintetét látom.