Ne menekülj!

17.

Noémi

Megváltozott a kapcsolatunk Rékával, mióta mesélt a múltjáról. Sokkal felszabadultabb, hogy már nem nyomja semmi a lelkét. Még hallgatni is rémes, miket tett vele a bátyja, nemhogy átélni. Ezek után még jobban ragaszkodok ahhoz, hogy rendszeresen eljárjon a pszichológushoz és hogy szedje a gyógyszert. Azonkívül, hogy meghallgatom nem tudok neki tanácsot adni vagy megfelelően reagálni. Ehhez szakember kell. Mióta elkezdte a terápiát megritkultak a rohamai, még valami légzéstechnikát is tanult, amit én is elsajátítottam, hogy segíteni tudjak neki, ha kell. Bepróbálkozik nálam, hogy mivel most már jól van, így nem járna többet a pszichológushoz, de én nem engedek neki, hiszen akármikor szóba kerül a családja őt elfogja a rosszullét. Nem csak a testvérét, hanem a szüleit is legszívesebben börtönbe zárnám, hogy legalább a negyedét tapasztalják meg annak, amit ők okoztak Rékának. Az apját ugyanúgy bőrövvel csapkodnám meg, ahogy tette ő is. Biztos jót tenne neki, ha ő is megtapasztalná, hogy milyen az, amikor a tenyerébe vagy a combjára ütnek az övvel. A bátyját pedig éjszakánként rémisztgetném különféle pszichopata jelmezekbe. Megértem, hogy elmenekült az országból is. A helyében én sem bírtam volna itt maradni. Egyedül azon csodálkozom, hogy hazajött. Azt mondja, hogy itt van otthon, szeret itt élni a történtek ellenére is. Én ennek csak örülök, mert legalább nem fog visszamenni. Jól kialakítottuk itt az életünket. A melléképületet teljes egészében kisajátítottam a kutyáimnak és a képzéshez szükséges eszközöknek. Réka örülni neki, mert így sokat vagyok itthon meg végre funkciója lett annak a résznek is. Sokszor elkísér a telepre, ahol gyakorolni szoktam a kutyákkal. Mivel egyszerre csak egy kölyökkel tudok foglalkozni, addig ő pesztrálja a többi ebet. Amikor meg ő van egy esküvőn vagy valami más éjszakába nyúló rendezvényen, akkor én megyek érte, hogy ne kelljen másra várnia és egyedül kocsikáznia. Most is valami partin van, de nemsokára haza kell érni. Azt írta, hogy legkésőbb 22 órára itthon van. Most nem kell érte mennem, mert Andi hazahozza. Ő még mindig próbál minket szétválasztani, folyamatosan duruzsol Rékának, hogy vigyázzon velem. De szerencsére süket fülekre talál. Ahogy meghallom, hogy nyílik az ajtó úgy kapcsolom ki a horrorfilmet. Réka utálja ezeket és csak akkor nézhetem ezeket, ha ő nincs itthon.

- Szia – dől le nagy lendülettel rám.

- Szia. Elfáradtál? – szorítom magamhoz röviden, majd lazítok a fogáson.

- Nem vészes. Te mit csináltál?

- Olyan filmet néztem – mondom mosolyogva – De kikapcsoltam nyugi.

- Szerencséd – emelkedik fel rólam. Egy puszit nyom a számra, de utána újabb és újabb csókok következnek. Halkan nyögve nyúlok az ingje alá és simítok végig a hátán. A mobilja hangja azonban kibillent a folytatásból. Egymás után számtalan üzenetjelző hang nagyon zavar, mégis ki irogat neki ilyen későn..

- Réka! Csipog a telefonod – mondom két csók között, de ő ugyanúgy folytatja tovább a kényeztetésem.

- Nem érdekel, most jobb programom van, az ráér – magyarázza miközben lehúzza rólam a pólómat. Visszahajol a nyakamhoz és felváltva csókolgatja és harapja.

- Lehet fontos.

- Nem fontos. Te itt vagy, a munkámmal végeztem.

- De mi van, ha... - kezdek bele, mire ő abbahagyja a simogatásomat.

- Na most buktad, hogy szexeljünk ma. Ha ennyire érdekel, akkor itt a telefonom – mászik le rólam és kezembe nyomja a telefonját.

- Azt majd meglátjuk – rántom vissza magamra és szorosan tartom, hogy ne tudjon mocorogni. Megnyitom a telefonját, belemegyek az üzenetei közé – Miért irogatja Szonja, hogy légyszi, légyszi? Már vagy százszor elküldte.