Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1. kérdés eredménye: CSOPORTOS TALÁLKOZÁS
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kellemes csend és finom, kissé kemikáliás illat lengte be a robusztus épület falait, mikor pontban reggel nyolckor éktelen, sikításra hajazó hanggal megszólalt az oly' mértékben elátkozott, egységesen jelző ébresztőóra. Mások számára ez az időpont borzalmasan hangozhatott - az igazat bevallva az is volt -, de az itt tartózkodók már hozzászoktak a korai keléshez az évek alatt; vagyis próbálkoztak vele, hogy nehogy belehaljanak a kellemetlen csengésbe.
Bang Chan az utóbbi kategóriába tartozott, így miután lélekben kidühöngte magát s ezer meg ezer nyelven elátkozta a szerkezetet, nagyot nyújtózva ropogtatta meg elgémberedett csontjait, s oldalra fordulva törölgette kicsit összeragadt szemeit, majd a mellette levő, üresen tengődő ágyra vetette pillantását. Mikor bejelentették, hogy új páciens jön az osztályra, majd' táncot járt, s imádkozott azért, hogy hozzá kerüljön a fiatal. Rettenetesen örült az új jövevény érkezésének, így napok óta tűkön ülve várta a fiút; nem tudtak róla sokat - még betegségét sem árulták el -, de a barna tudta, hogy különleges - éppen ezért hozták ide; hisz ide nem kerülhettek mindennapi egyedek.
Ám nem mindenki volt ilyen lelkes, mint Chan; sőt: amint meghallotta Jeongin, hogy új páciens érkezik az intézetbe, egyenesen a falba verte fejét s napokig ki sem akart kászálódni kuckójából. Hiába kérlelte Changbinszinte minden reggel és este; csak akkor bújt elő, mikor kötelező volt - se többször, se kevesebbszer.
Igazság szerint nem lehetett azt mondani, hogy nem örültek a srácnak, inkább az a tény zavarta legtöbbjüket, hogy ilyen későn csatlakozott a társasághoz. Hisz bármennyire furcsa ezt mondani egy zárt-osztályon tartózkodó gyerekseregről - hiába nem ápoltak mindenkivel tökéletes kapcsolatot -, többé-kevésbé sikerült megszokni egymás hóbortjait. Kellett hozzá idő, de a bezártság megtanítja az embert arra, hogy jobb betartani a szabályokat s nem ellenkezni, minthogy rossz, netalántán súlyos következményei legyenek a dolognak; de sajnos voltak olyanok, akik nem éltek az utóbbi lehetőséggel.
