Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2. kérdés eredménye: LEE MINHO
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jisung gyomorgörccsel és összeszorított fogakkal vetette vállára sporttáskáját, s szükséges irataival kezében szállt fel a metróra. Egész testében remegett, s hogyha valaki nem tudta, hogy mégis kicsoda, látásból azt hihette, hogy nem egy orvostanonc siet az épülethez, hanem egy sikeresen kiszabadult páciens dolgozik a lelépésen. Még mindig próbált hozzászokni ahhoz az érzéshez, hogy végre számít valakiknek, s nem gúnyolják ki csoporttársai, hanem egyenesen irigyek arra, amit elért; hisz a Pszichiátria Intézetben dogozni nem kis teljesítmény; főleg akkor, hogyha egy kis zöldfülű tanonc gyerekként tengeted mindennapjaidat. A fiú pedig pont ebben a kivételes helyzetben volt, hogy őt választották a nemes feladatra, így egy nagyon picit hencegett is a diákok előtt - egyszer vele is történhetett valami jó, ha már amúgy az ég világon semmi sem jött össze eddigi életében.
Nagyot szippantott a reggeli - viszonylag - tiszta levegőből, s maszkját felhúzva kezdett a létesítmény felé sietni; szinte olyan volt, mint egy mérgezett egér. Órája folyamatosan arcában volt - hogy nehogy véletlenül elkéssen -, így majd fel is bukott egy srácban, ki előtt csak nagyokat hajolgatott, s futva kért bocsánatot.
- Ne haragudj rám, kérlek! - már vissza sem nézett, úgy rohant tovább. Még ő sem tudta megmondani mire ez a nagy sietség, hisz bő tíz perce volt megtenni a maximum kétszáz méteres távot, de már a késés gondolatától is rosszul volt; így max. fokozatra kapcsolt.
Eközben Woojin gyermeki izgalommal szorongatta kék mobiltelefonját - mely szigorúan a munka miatt volt nála -, s ő is - hasonlóan Hanhoz - az időt leste. Nem szerette, ha valaki az utolsó pillanatban esik be; ám nem Jisung volt az, akire ilyen elánnal várt - ő nem számított olyan "nagy" számnak, mint a hamarosan beérkező, kivételes betegségben szenvedő fiatal. Minho volt az, akiért igazán oda volt az orvos, de még magának sem merte bevallani, hogy ennyire izgatott egy szimpla körbevezetés miatt; így amint megjelent mellette Changbin, s mosolyogva pillantott rá, azonnal rendezte vonásait, s igaz görbülettel fordult hozzá.
