Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
11. kérdés eredménye: EGYENES
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hiába ígérte meg Jisung Channak, hogy beszélni fog Woojinnal a délután folyamán, úgy határozott, korlátlan ideig jegeli a témát és először Minhóval társalog majd a történésekről. Miután tüzetesen átolvasta anyagát, s nem maradt olyan dolog a felszínen, amit ne tudott volna róla, úgy döntött, mélyebbre fog ásni életében, s nem hagyja, hogy ebben bárki megállítsa; még a főorvos sem.
Az intézmény falai között uralkodó állapotoknak köszönhetően tökéletesen meg tudta figyelni, mégis hogy viselkednek a fiúk természetes környezetben, így olyan képet tudott róluk lefesteni, melyben sokkal kevesebb volt a maszlag és ámítás; apró-cseprő gesztusokból ismerte meg őket igazán. Sokszor rájuk szólt, hogy nem így, s nem úgy kellene viselkedniük, de ő is tudta, hogy ez nem lesz jó; valamit tényleg cselekednie kell.
- Érezted már azt, hogy hiába van egy biztos helyed, mégis elveszett vagy? - tette fel a súlyos kérdést Lee Know a szokásukká vált esti beszélgetésük alkalmával, melyre Han csak felhúzta tökéletesen ívelt szemöldökét, s nagy mosoly kúszott dús ajkaira; tudta, hogy a tudakolózás nagy mestere a fiú, s minden információt megszerez magának, de nem gondolta, hogy tényleg úgy fog játszani, ahogy napokkal ezelőtt megígérte; tisztán és finoman.
- Egy kérdés, egy válasz. Ugye tudod, hogyha ellövöd, nincs több? - biztosra akart menni az idősebb, hogy a fiatal tudja, a mai napra nincs több lehetősége.
- Ezt megbeszéltük már, Jisung. Én mindig tartom a szavamat - furcsa érdesség jelent meg a barna orgánumában, ahogy végighúzta ujjait a könyvespolcon lévő irományokon, majd ő is nagy görbületet villantott. - Lenne ezer meg ezer kérdésem, amit feltennék még neked, de azt hiszem lesz még jó sok időnk... Vagyis javítok - kapott fejéhez, miközben megvakarta azt -, szeretném, ha jó sok időnk lenne rá - mondta, s várta a reakciót. Ji próbált hozzászokni ahhoz, hogy a srác rengeteg ilyesfajta megjegyzést ejt el, de még mindig nem volt tökéletes benne, így halvány pírral arcán fogta kezébe tollát, s hogy elterelje figyelmét, jegyzetét nézegette.
