08 | választóvíz

157 20 3
                                    

7

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.





7. kérdés eredménye: NEM



- Mit szólnál hozzá, ha beszélgetnénk? - tudakolta Minhótól a fiatal tanonc mosolyogva, miközben a néhány napja kapott fehér, kókusz öblítőtől illatozó köpeny szélét morzsolgatta, s folyamatosan - így is - sebesre tépázott ajkait rágcsálgatta

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.





- Mit szólnál hozzá, ha beszélgetnénk? - tudakolta Minhótól a fiatal tanonc mosolyogva, miközben a néhány napja kapott fehér, kókusz öblítőtől illatozó köpeny szélét morzsolgatta, s folyamatosan - így is - sebesre tépázott ajkait rágcsálgatta.

Tudta, merész dolog volt azt kérnie Woojintól hajnali órákig nyúló beszélgetésük alatt, hogy az újonnan érkezett srác kezelését ő végezhesse el, hisz nem tudta, hogy tényleg képes lesz-e ellátni egy ilyen súlyos feladatot. A borzalmasan büszke, már-már apukás stílust képviselő főorvosnak azonban nagyon tetszett ez az ötlet - eredményei és odaadása alapján sejtette, mire képes a fiú, ha tényleg próbálkozik és mindent a feladat alá rendel, így habozás nélkül mondott igent az őszinte könyörgésre. Egy feltétele volt csupán: Jisungnak nem szabad elhanyagolni a többieket sem, hisz őket is ápolnia kell, s kötelező minden héten vasárnap, pontban este kilenckor leadni jegyzeteit, bemutatni a fejleményeket.

Ezért markolta szabad kezével oly' erősen a fekete, még szüleitől kapott füzetet, s ezért nézett úgy ki, mint egy valóságos zombi; rettenetesen várta a lehetőséget, hogy végre kettesben legyenek, s megismerjék egymást a kellemetlen első benyomás ellenére is. De hiába volt izgatott, lelke mélyén érezte, már most elbukott, s biztos nem fogja tudni jól elvégezni a rá szabott kötelességet.

Hiába volt ambiciózus, feltörekvő és kitartó mindenben, lehet, túl nagy falat lesz neki a páciens...

- Mit szeretnél tudni rólam? - dobta vissza a labdát a fiatal, miközben az ablakpárkányba elhelyezett barnás-zöldes színekben úszó takaróra ült, s minden figyelmét a külvilágra szentelte. Értékelte az idős próbálkozását, hogy változtatni akar a kialakult helyzeten, de még mindig benne éltek a könnyek között kiejtett szavak, melyeket azon a bizonyos estén, titokban hallott meg. Nem akarta, hogy miatta omoljon össze, netalántán pályát váltson végső elkeseredésében a tanuló, ám nem tudta megállítani a negatív gondolatokat, melyek elméjében, mint örvények kavarogtak szüntelen. Tudta, másik személyisége csökönyös, bunkó, s nagyon sokszor meggondolatlan, de reménykedett benne, hogy most más lesz; bíznia kellett önmagában. - Már ezerszer megbeszéltük ezt, maradj kussban! - csattant fel élesen, melyre az orvos azonnal megrezzent, hisz kiszakították kellemes légköréből, így elejtette tollát. Minho rögtön bűntudatosan nézett rá, hisz egyáltalán nem akarta megijeszteni az alapjáraton véve is darabjaira hullott férfit. - Ne haragudj - szabadkozott azonnal, ahogy ujjait tördelve pattant fel, majd egy szempillantás alatt az asztalnál heverő íróeszköz mellett termett. - Néha túl sok minden jár az eszemben - magyarázta ki magát diplomatikusan, miután Jisung kezébe nyomta a tárgyat.

palackba zárt szellem | minsung - afWhere stories live. Discover now