Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
15. kérdés eredménye: NEM VALL BE
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lee Know rettenetesen kétségbeesett volt.
Minden tagja remegett a visszafojtott agressziótól, s azt hitte, ha nem kap levegőt néhány percen belül, szabályosan megfullad a kicsiny helyiség rendre összenyomódó falai között; tehetetlen, öntudatlan állapotában ezen gondolatok nem is álltak messze a csúf igazságtól. Zihálva, rettenetes gyorsasággal dobogó szívvel zuhant a padlóra, ahol négykézláb, nyöszörögve próbált segítségért kiáltani, de csak annyit ért ezzel az apró tettel, hogy még nehézkesebbé vált így is romokban heverő légzése. Ujjait erősen, erőszakosan, reményvesztetten szorította torkára, hogy direkt öklendezésre késztesse magát, s amint érezte, hogy végre nem csak a maró, fájdalmasan súlyos, feldolgozhatatlan levegő szánkázik végig torkán, magzatpózba helyezve magát, felhúzott térdeit átkarolva dőlt a fehér járólapra várva arra, hogy teste és lelke visszatérjen a megszokott, számára normálisnak vélt állapotba, s el tudja tüntetni a hirtelen jelentkező rohamot mutató jeleket.
Rég tapasztalt már ilyen halálfélelmet, pánikot, jeges rettegést, mely szinte egész testét a velejéig megfagyasztotta s láncra verte, de mióta Jisung megemlítette a szüleivel való kapcsolatát - vagyis annak gyökeres hiányát-, minden egyes nappal egyre rosszabb lett mentális állapota; kezdett öntudatlanul is visszacsúszni abba a gödörbe, ahonnan mindenféle segítség nélkül, hosszas évek és rengeteg áldozat árán kaparta ki magát. Makacs személyiséggel rendelkezett, ezért még magának sem akarta - inkább merte - bevallani, hogy ez egy sokkal komolyabb problémának néz ki, mint az eddigi életében valaha megjelenők.
Mert sokszor történt olyan, hogy elvesztette az eszét, hirtelen pedig azt sem tudta, mégis mit tesz - annyira elborította elméjét a vörös köd -, de miután kidühöngte magát, elküldött mindenkit a fenébe, újult erővel indult neki az aznapi teendőknek; de ez a szerencsétlenül kiteljesedő változás teljesen más volt, mint amikkel eddig találkozott.
Szabályosan rettegett önmagától.
Hangos kopogások, szólongatások hangzottak fel az ajtó mögött, melyek vélhetően neki szóltak, de a fiú nem tudott érdemi választ adni a kesze-kusza kérdésekre; a fejében keletkező tompa szúrás, a bordái között sajgó izmok megakadályozták a mindennemű kommunikáció gyakorlásában, ezért minden erejét bevetve, mégis szánalmasan gyengén kúszott oda a nyílászáróhoz, s még reszketegebben fogta meg a kilincset, mely amint lenyomódott, erőtlenül hullott ki ujjai közül; pont úgy, ahogy az élete.
