Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
4. kérdés eredménye: BARÁT
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jisung félve, bizonytalanul haladt a robusztus folyosón, miközben Woojin hátával szemezett; nem akarta megzavarni az orvost különböző, bugyutának hangzó kérdésekkel, de ahogy a fehér falakat bámulta - s majdnem felbukott figyelmetlensége miatt -, elfogta valami rossz érzés, melyet nem tudott megmagyarázni; fogalma sem volt, mégis mi ez a kellemetlen emóció, ezért inkább hagyta, hogy gondolatai elszálljanak és minden figyelmét az előtte haladó férfire szentelte.
- Ma ismerkedős nap van - kezdett bele az idős, ahogy kinyitotta a fiatal előtt az egyik kopottas, másik épületrészben található ajtót, majd biztató mozdulatokkal tessékelte be; tudta, mit érez a másik, hisz ő is így viselkedett, amikor ide került; csak neki nem volt senki, aki kisegíthette volna. - Szerintem mindenkinek elküldtem a profilját, így viszonylag egyszerű dolgod lesz az elkövetkezőkben - mondta, miközben a mindenre elszánt tanoncot figyelte. - Nem szeretnélek befolyásolni, de jó lenne, ha az első találkozás kellemesen menne... Kötetlen beszélgetés, őszinte érdeklődés, miegymás. Majd holnaptól mehet a munka élesben, rendben? - kérdezte mosolyogva, s megpaskolta a kisebb vállát; ám az észre sem vette ezt a mozdulatot, hisz annyira belemerült gondolataiba, hogy a beszélgetés felénél elveszett.
- Minhóról mikor kapok profilt? Mert szerintem azt még nem küldted el - ocsúdott fel a pakolászásból, miközben még mozdulataiban is megállt; hihetetlenül felkeltette érdeklődését a személyiségzavaros srác, s ezt nem is akarta véka alá rejteni.
- Szerintem holnap vagy holnapután... - dobolt névtábláján a szalma tincsekkel megáldott, majd megigazította fehér köpenyét. - Még ők is pihennek és próbálnak összeszokni... Nem szabad rögtön bedobni őket a mély vízbe, először csak a lábuknál fogva lógatjuk be a gyereket, ezt jegyezd meg! - próbálta oldani a hangulatot kacagva, mely sikerült is; lusta görbületre húzta ajkát Han, s fürtjeit megrázva ült rá az ágyra.
- Nem lenne baj, ha lepihennék egy picit? - tudakolta ásítva. - Kicsi hosszú volt az út; ennyi bolond embert metrón még sosem láttam - nevetett fel, ahogy visszaemlékezett a néhány órával ezelőtti incidensre, ahol egy kis lány véletlenül rálépett lábára, majd ezzel párhuzamosan el is szakította nadrágját. - Ez nem az én napom - jelentette ki, ahogy oldalra dobta holmijait.
