Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
9. kérdés eredménye: SZERELEM
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minho öles léptekkel szántotta fel a folyosó csúszós, koppanós lapjait, ahogy szabadnapját kiélvezve, semmivel sem foglalkozva énekelt, s kacarászott, miközben az udvar felé sietett. Szerette a hátsó - külön az intézmény számára kialakított kertet -, s még jobban szerette az arborétumra hasonló helyet akkor, amikor tudta, hogy Jisung is ott tartózkodik.
Furcsa, mások számára érthetetlen kapcsolat alakult ki a két - egyes esetekben három - fiatal között az itt töltött hetek alatt, de ők ennek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, így sokszor töltötték együtt idejüket - figyelve arra, hogy a többi páciens is kellő törődést kapjon, persze.
A beteg ittléte óta minden simán ment, s tökéletes légkör uralkodott a robusztus intézmény harmadik emeletén - ez a nyugodtság azonban csak álca volt; Woojin pedig tökéletes szakemberként mindent észrevett, amin mások figyelme elsiklott volna; ezért is kezdett gyors aggódásba a személyiségzavaros fiatal állapota miatt. Amikor befogadta, s maga közé vette a fiúkat - Jisungot is beleértve - a már kisebb családdá avanzsálódott társaság, azt gondolta, hogy csak a kezdeti sokk miatt ilyen ellenségesek vele; igaz, a legelején, mikor "normális" énje dominált, mindannyian kellemesen, jó hangulatban haladtak előre saját dolgaikkal, sokszor játszottak, olvastak és filmeztek együtt, amikor szabadidejük akadt - s engedték is a szabályok -, ám amint beütött a krach - a híres-neves Lee Know effektus -, egyedül Chan és orvosai maradtak a srác mellett.
Rengeteg problémát felvetett az, hogy mégis mikor fog szocializálódni, s beleszokni egy ennyire zárt közösségbe balul elsült próbálkozásai ellenére is, így a főorvos igyekezett mindenki kedvében járni; sokkal több közös programot szervezett, mint eddig, milliószor hívta őket beszélgetni az étkezőbe, s rengetegszer kérdezgetett az épületben lévő kapcsolatokról. A legtöbb beteg értékelte ezen tetteket - látták, mennyire szívén viseli sorsukat a férfi -, így mindig őszintén válaszoltak, meséltek, s ez alól senki sem volt kivétel; még Minho sem.
