Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
16. kérdés eredménye: MINHO+JISUNG
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Woojin fáradtan, egy bögre kávéval a kezében nézte át a Jisung által küldött dokumentumokat, miközben fittyet hányt arra a tényre, hogy a falon lévő ketyere nagymutatója már javában elhaladta a tizenkettőt, s négy óra múlva kelnie kell.
Tudta, hogy nem szerencsés ilyen sokáig fennmaradnia, s túlhajszolni magát egy-egy beteg miatt - főleg úgy, hogy már napok óta a végkimerülés határait súrolja -, de mindegyik fiút szabályosan fiaként szerette - hiába volt minimális közöttük a korkülönbség, úgy érezte, kötelessége még a doktor-páciens kapcsolatnál is jobbat kialakítani velük, s aszerint kell cselekedni; megérdemelték a segítséget és az emberi bánásmódot, hiába voltak betegek az itt tartózkodók.
Tüzetesen, alaposan vizsgálta át a képernyőn megjelenő lapokat - egytől-egyig ellenőrizte őket -, s árgus szemekkel kereste bennük az esetleges, elvétve megtalálható apró hibákat; ám büszkén, nagy mosollyal ajkán konstatálta, hogy minden úgy van lejegyezve, ahogy kérte. Az ilyesfajta intézményeknek alapjáraton véve is saját informatikai rendszere van, s ilyen rövid határidőn belül beletanulni minden fortélyba dicséretes; főleg egy olyan fiúnak, aki még az álmaiban sem látott ilyeneket. Hisz az egyetemen nem sok ilyesfajta dolgot tanítanak, így rettenetesen büszke volt Jisungra a jó eredmények miatt.
Minden tökéletesen ment, mindent hibátlannak talált a folyamat alatt, de ahogy megnyitotta a legutolsó fájlt, összeszaladtak íves szemöldökei és érdekesen, kétkedve olvasta a csekély számban lejegyzett sorokat.
- Nem hajlandó róla beszélni?! - hitetlenkedett hangosan, s őszinte összezavarodottság lett úrrá egész lényén. - Olyan jól haladt eddig minden. Mi a fene történhetett? - gondolkodott magában, miközben kék tollával az asztalon dobolt, majd a székéből felpattanva kezdett körbe-körbe járkálni a kissé jellegtelen, kizárólag ilyen célra szolgáló szobában. - Lee Know volt az? - vetette fel az ötletet, hisz már tanúja volt nem egy összetűzésnek a két srác között, de nem hitte volna, hogy ilyen mélyre nyúlnak a civakodás gyökerei. - De akkor miért nem szólt előbb? - túrt bele fakó tincseibe, mire nagyjából sikerült lenyugodnia, s nagyokat ásítva, le-lehunyó pillákkal jutott el arra a pontra, ahonnan tudta, már nincs visszaút. Ha nem kel fel azonnal, s siet el aludni, egész éjjel éber, reggel pedig kómás, összeszedetlen lesz.
