Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
5. kérdés eredmény: ÉRZELMEK
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jisung lustán nyitotta ki pilláit, amint dobhártyáján hallotta végigkúszni fülsüketítő vekkerének túlságosan ismerős akkordjait. Szerette ezt a számot, s szívesen is hallgatta, de nem akkor, amikor azt jelezte, hogy kelnie kell s nem térhet a közeljövőben nyugovóra; hiába akart minél előbb belekezdeni a gyógyításba s hajtotta a tudásvágy, fáradtságának csillapítása előnyt élvezett - ám hiába ezen vágy, nem tudott mit kezdeni vele; hívta a kötelesség és a megfelelési tudat egyvelege. Pillanatnyi zavar futott át agyán, ahogy meglátott egy fehér köpenyt székére terítve, gondosan összehajtogatva, ám amikor kipattant ágyából, észrevette, hogy egy Woojin által írt, kicsiny cetli lóg ki zsebéből. Megmelengette szívét a tény, hogy egy ilyen aprósággal gondolt rá az orvos, s hevesen kezdett dobogni ketyegője a hímzett, saját nevével díszített ruhadarab láttán; végre úgy érezte, volt értelme ennyi éven át tanulnia, küzdenie. Komótosan szedte össze magát, semmit nem sietett el; tudta, hogy ki kéne mennie a srácokhoz és ismerkednie kellene velük, ezért próbált jó benyomást tenni rájuk - nem akart úgy megjelenni körükben, mint akin most ment át egy traktor.
Eközben a fiúk mind elfoglalták magukat a közösségi szobában, hisz hiába volt furcsa nem egy, hanem két idegen befogadása egy délután alatt, nem hagyhatták, hogy ezen tény hatással legyen mindennapjaikra; a legtöbben abban a reményben jöttek ide, hogy egyszer meg fognak gyógyulni, ezért fittyet hányva a szabadnap tényére álltak neki szórakozni s beszélgetni sorban.
- Én nyertem! - kacagta Lix, miközben utolsó kártyáját rakta le a játék végén, majd óvatosan feltápászkodva hajlongott a legyőzött fiúk előtt, mielőtt újra visszatelepedett a szőnyegre. - Az UNO nem ismer családot és barátokat, sajnálom srácok - folytatta tovább diadalittas beszédét, melyre körülöttük mindenki kellemesebb hangulatba került; kivéve társai, kik kínkeservesen próbálkozva kaptak ki.
- Ne viccelj! - hördült fel Hyunjin a nem megfelelő pontossággal letett lapok miatt; három plusz négyes szemezett vele hányaveti módon odadobva, melyeknek láttán azonnal el is ment minden életkedve. - Ha ennek a menetnek vége, én kiszálltam. Nem tűröm, hogy itt szórakozzatok velem! - puffogta tovább, melyre már Seungmin is egy halk, de annál jó ízűbb nevetést hallatott; szerette, ha a fiatalnak jó kedve van.
