🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Ha az enyém nem lehetsz... 🔮

Másnap reggel Harry állapota rosszabbra fordult. Úszott az izzadtságban, és alig tudott magáról. Louis kétségbe esetten hívta Waltert, de a doktor megnyugtatta, hogy ez természetes reakciója az ébredező immunrendszernek. Ügyeljenek a lázcsillapításra, sok folyadék...blablabla. Louis idegesen vágta le a telefonját és a félrebeszélő, öntudatlan férfi mellé lépett. Kisöpörte csapzott haját a homlokából és nagyot sóhajtott. Meg kéne fürdetni és száraz ágynemű kéne alá, ezt teljesen átizzadta... Rácsipogott Niallre, aki azonnal hozott egy lavórban langyos szappanos vizet, egy másikban meg tisztát és nekiálltak ketten megfürdetni a férfit az ágyban.

Először az arcát, hűvös tiszta vízzel, majd a felsőtestét. Louis újra megcsodálta a kissé sovány, mégis hihetetlenül vonzó testet, de nyomban el is szégyellte magát, hogy egy kiszolgáltatott emberen legelteti a szemeit, úgyhogy igyekezett a munkára koncentrálni. Miután elölről átmosták enyhén tusfürdős vízzel, leöblítették a tisztával, hogy a szappan maradéka ne irritálja a bőrét. A péniszénél azonban mindketten elbizonytalanodtak. Melyikük érjen hozzá? És hogyan? Végül úgy döntöttek, hogy a kényes részt most kihagyják, mert nem tudták eldönteni, melyikük van nagyobb zavarban. Oldalra fordították és megismételték a műveletet hátulról is, majd szárazra törölték. Niall mindjárt át is tolta Harry alatt a használt lepedőt, míg az oldalán volt és alá terítette a tisztát, aztán átforgatták és Louis kihúzta a régit, majd eligazította Harry teste alatt az új lepedőt. kész. A párnacsere már sokkal könnyebben ment, Lou tartotta Harry fejét, míg Niall kicserélte visszatuszkolta a párnát a helyére.

Furcsa érzések kerítették hatalmukba míg a göndör fejet tartotta a karjában. Olyan szép volt a férfi és így álmában olyan ártatlan...Nem tudhatta, mi mindent cselekedett már életében, hány bűntettet követhetett el, ő mégsem tudta vádolni semmivel. Harry csak túl akart élni, a maga módszereivel. A langyos fürdőnek hála a hője mintha kicsit lejjebb ment volna, de a biztonság kedvéért vele maradt, hogy ha bármi történik, ő ott legyen.

****

Niall lefelé tartott a lépcsőn, kezében az két üres lavórral, mikor Zayn a bejáraton át belépett a hallba. A közeledő szőkeség láttán elfogta a gyomrát a jól ismert remegés, mégsem volt ereje kikerülni, elébe ment és kivette a műanyagokat a kezéből.

- Mi az, szöszi, felcsaptál mosónőnek? Ők nem teknőt használtak? - kérdezte erőltetett jókedvvel.

- Szia Zaynie, ott azért még nem tartunk, csak megfürdettük Harryt, mert rosszabbodott az állapota és Louis megkért, hogy segítsek. - Zayn még mindig nem békélt meg a pofátlan kis utcagyerek létezésével, de próbálta nem kimutatni rosszallását. Inkább témát váltott, mialatt beértek a konyhába, Niall törzshelyére.

- Van kávé? - "ez tényleg jó elterelés, ügyes vagy, Zayn, leülhetsz..."

- Nincs, de csinálok neked szívesen, ha tudsz várni egy percet - ajánlotta fel Niall. Zayn persze, hogy tudott várni...

- Figyelj csak...mondd...hogy értetted tegnap azt, hogy néha nem a megfelelő emberbe szeretünk bele? Úgy értem...- kezdte az ír zavartan.

- Úgy érted, nem hitted volna, hogy más is észreveszi, hogy belezúgtál Liambe? - Niall lesütötte a szemeit és arcát újra elöntötték a lángrózsák, amitől Zayn még imádni valóbbnak tartotta. Bár érte égne így a szöszi... de tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni. Harry jól mondta tegnap, ő idegen ebben az országban, mindig is az lesz, és egy ilyen gyönyörű fiú soha nem fogja észrevenni a szerencsétlen kis menekültet, aki a gatyájából kilógó seggel jött ide. Ő már beletörődött ebbe, de a lelke mélyén minden egyes nap arról álmodozott, hogy valami csoda folytán egyszer csak Niall elfogadja őt és a szerelmét, és boldogan élnek, amíg meg nem...

- És...te... te is ... rosszul választottál? - kérdezte Niall még mindig a padlót bámulva.

- Nem, picikém, én a legjobbat választottam. Csak ő nem viszonozza.

- Ez olyan igazságtalan, te egy tök rendes pasi vagy, és tök jól nézel ki, hogy nem veszi ezt észre? Vak talán? - Zaynnek elszorult a torka. Niall jóképűnek tartja őt? De aztán mindjárt jött is a válasz, "csak vigasztalni akar, te szerencsétlen.."

- Hát látod, szöszi, nem mindenki veszi észre azt, ami az orra előtt van. - ezzel kifordult a konyhából és elviharzott.

- Várj, a kávéd! - kiáltott utána Niall, de a férfi már nem hallotta.

****

Harry mintha egy nagyon mély álomból ébredt volna, hirtelen azt sem tudta, hol van. Mocorogni kezdett a puha ágynemű közt, ami lágy selyemként ölelte körül legyengült testét. Louis mellette ült egy kényelmes fotelben, olvasott. A mozgolódásra azonnal felkapta a fejét.

- Harry! Jobban érzi magát?

- Ja asszem... mi ez az illat? - szaglászott körbe Harry. Megemelvén a paplant, realizálta, hogy ez a kellemes, férfias illat belőle árad. A bőréből. - Mit csináltatok velem, he?

- Meg...megfürdettük, Harry. Bocsánat, de magán kívül volt a láztól és rettenetesen izzadt és féltünk, hogy... még rosszabbul lesz. Muszáj volt levinni a lázát és úgy tűnik, sikerült.

- Aha... és közben megcsodáltátok a farkamat? - Louis elsápadt, még a szája is tátva maradt az indiszkrét kérdéstől. - Szóval igen. Ne szégyelld, kék szemű, nem te vagy az egyetlen, aki szívesen leszopna. Majd ha jobban leszek, visszatérünk rá, egyelőre nem tudnám élvezni. Bár ahogy elnézlek...

Lou felpattant és úgy hagyta el a szobát, mint akit puskából lőttek ki.

****

"Nem, ez a bárdolatlan alak nem lehet az én zöld szemű megmentőm. Talán csak hasonlít rá. Az a fiú olyan kedves volt, védelmező...Harry valószínűleg az első adandó alkalommal a hátamba állítaná a kést. Ha jól bele gondolok, erre is készült, mikor rosszul lett. Talán hiba volt idehozni...de nem, nem hagyhattam ott az utcán, nem tehettem. Azóta valószínűleg már halott lenne..." Erre a gondolatra görcsbe rándult Louis gyomra, és ez nagyon, de nagyon nem tetszett neki...

****

Niall a vacsora tálalásához készült, mikor Zayn újra megjelent a konyhában. Közben elvégezte azokat a teendőket, amikkel Louis reggel megbízta. És amikor volt pár szabad perce, álmodozott. Addig kínozta magát, míg elhatározásra jutott, ez így nem mehet tovább. Niall szenved, ő szenved... mi értelme ennek. Legalább egyikük legyen boldog... és mivel arra semmi esélyt nem látott, hogy az a valaki ő legyen, hát segít akkor Niallnek valóra váltani az álmát. Össze fogja hozni Liammel. Ha közben belül belehal, akkor is.

- Figyi, szöszi! Úgy döntöttem, segítek neked - vetette oda mintegy mellékesen, miközben a fiú körül ólálkodott.

- Ó, köszi, az jó lenne, légyszi hozd akkor a leveses tálat - válaszolta Niall mit sem sejtve. Még a konyhaszekrényben matatott valamit, Zayn azonban szorosan mögé állt és nem engedte arrébb mozdulni.

- Félreértettél, kismaszat. Nem a tálalásban akarok részt venni. Rendbe teszem a szerelmi életed - nézett merően a kristálykék szemekbe. Hiba volt... egy szempillantás alatt öntötte el a vágy olyan erősen, hogy a lélegzete is elállt. Hátrált gyorsan két lépést és megköszörülte a torkát.

- Mi? És mégis hogyan gondoltad ezt, Zaynie?

- Segítek neked elcsábítani Liamet.

Csók, drágáim!

Nem tudom, mi van velem, elvileg ez egy Larry novella, de folyton Ziallt akarnak írni az ujjaim...nem haragszotok, remélem. Ők is jönnek majd, ha Harry jobban lesz, de most rápörögtem a kis kapuciner szeletünkre.

xx