🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Conspiracy Theory 🔮

- Ni...- sóhajtotta Zayn.

- Csókolj vissza! - kérte Niall.

- Szöszike...- zihálta Zayn.

- Csókolj vissza! - figyelmeztette Niall.

- Picikém...- nyögte Zayn,

- Nyisd. Ki. A. Szád. Zaynie! - követelte Niall. Nyelvét kidugva, a férfi ajkait becézgette egyre türelmetlenebbül. Zaynnel forgott a világ. Nem volt olyan pontja a háznak, de talán az egész Földnek sem, ahol még ne szeretkezett volna Niallel gondolatban. És most itt van a karjaiban, a saját kis házának pamlagán, öleli és azt követeli, hogy viszonozza a csókját, amit két perccel ezelőtt még remélni sem mert. Igazából még most sem tudta elhinni, attól félt, ha elárulja magát, akkor mindennek vége lesz és nemcsak a szerelmét, de a legjobb barátját is elveszíti. Az az édes nyelv a száján viszont...Nem bírta tovább.

- A picsába! - mordult fel. Megragadta Niall arcát, kinyitotta az ajkait és beengedte Niallt, hogy végre megtapasztalhassa azt a mindent elsöprő szenvedélyt, amit eddig végig egyoldalúnak gondolt. Picit oldalra fordította a fejét, hogy tökéletes legyen a szög, majd nyelvét összeillesztette Niallével, azt remélve, hogy ez a pillanat örökké tart majd, az idő megáll és ők így maradnak, ebben az elementáris gyönyörben, míg világ a világ.

¤¤¤¤

Harry elveszett, Beleveszett a buja ajkakba, a lágy nyöszörgésbe, amit Louis hallatott, az apró, formás testbe, ami hozzá simult. Reszketve húzta közelebb magához és úgy csókolta, mintha semmi és senki más nem létezne ezen a Földön, ami életben tarthatná, És pillanatnyilag így is volt. Az egyetlen hely, ahonnan levegőhöz juthatott, az Lou szája volt, bár az sem zavarta volna, ha egyáltalán nem jut oxigénhez.

- Gyere fel velem! - könyörgött Louis, mikor egy pillanatra elváltak az ajkaik. - Kérlek, Harry, annyira kívánlak!

- Nem lehet, kicsi - felelte halkan a férfi - mindent tönkretenne. Nem tehetem.

Louis tudta, miről beszél Harry. Nem tudna elmenni, ha komolyra fordulna köztük a dolog és ez mélyen megérintette. Tehát mégis érez iránta valamit a göndör... Ki akarta használni a hatalmát, annak ellenére, hogy tudta, ez nem tisztességes a férfivel szemben, de hát szerelemben és háborúban.... Várjunk csak... szerelemben???

- Semmit sem tesz tönkre, sőt. Helyre rakja inkább. Harry... csak most az egyszer... - sóhajtotta Harry ajkaira - mutasd meg nekem...- Apró kezeivel kigombolta Harry ingét és a csupasz mellkasát simogatta érzékien. Ujjai levándoroltak a hasára, körkörös mozdulatokkal éreztetve vele, mit veszít, ha ezt a lehetőséget most kihagyja.

Harry nem tudott ellenállni. Tudta, hogy ez helytelen, tudta, hogy egész nyomorult életében nem fogja elfelejteni ezt a decemberi reggelt, amikor most először nem a puszta kielégülés iránti vágy hajtotta, hanem egy olyan kezdődő érzelem, amit eddig nem tapasztalt. Kézen fogta Louis-t és felsétált vele az emeleti hálószobájába. Az utolsó lépéseket már összegabalyodva tették meg és amint becsukódott mögöttük az ajtó, Harry nekiesett Lou nyakának, csókolta, harapta, szívta, miközben mélyen beszívta az illatát. A fiú tusfürdőjének, saját testének és vágyának egyedi keverékét, amit kémcsőben kikeverni nem lehetett.

Lou az ágy felé kezdte húzni Harryt, szerette volna minél hamarabb magán érezni a férfi testét, amint elterül rajta, csodálni akarta izmainak a játékát mialatt csókolja és kényezteti. Azt akarta, hogy töltse ki végre a testét, azt a tátongó űrt, amit minden pillanatban érez, mikor Harry nincs vele. És igen... azt remélte, hogy ezzel visszatarthatja majd a férfit attól, hogy elhagyja.
- Lou?
- Hm?
- Én még sosem... csináltam... ágyban...