🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Szorul a hurok 🔮

Louis visszasétált Zaynhez és Niallhez. A fiú még mindig mélyen aludt kiterülve, mintha nem is lenne eszméletén. Mellkasának egyenletes, néha kissé zaklatottabb emelkedése és süllyedése nyújtott csak bizonyosságot arra, hogy még él. Louis végignézett a fiún.

- Szoros a cipője, meg kéne lazítani, Zé - jegyezte meg. A fekete férfi ránézett Niall lábszárára és az előzőnél is jobban kétségbe esett.

- Nnnem... nem volt szoros eddig...totál bedagadt a bokája. Ez...ez mi? - kérdezte ijedten.

- Nem tudom. De holnap jön Walter és kideríti. Kis cselhez folyamodtunk, úgy teszünk, mintha mindannyiunkat letesztelne, így Ninek nem lehet ellenvetése egy rutinvizsgálattal szemben. Szólok a többieknek is, hogy ne érje őket meglepetés.

- Félek, Louis - mondta Zayn halkan és visszaült szerelme mellé. Aggódva nézte a gyönyörű fiút, aki az élete értelmét jelentette és bár nem szokott, de imádkozott, hogy amit holnap megtudnak, az ne legyen valami borzalmas és visszafordíthatatlan dolog.

Louis immár mindhárom emberéért aggódhatott. Niallért, hogy mi baja van, Zaynért, hogy hogy fogadja, ha esetleg súlyos a fiú állapota, és Liamért, hogy miért veri át Julian és mi a terve vele. Még az sem tette boldogabbá, hogy amíg velük foglalkozik, addig kevesebbet gondol Harry árulására. A lelke mélyén mindig is tudta, hogy a férfi el fog menni egyszer, de azt remélte, hogy azok után, ami köztük kezdett alakulni, a dolga végeztével visszatér hozzá. Minden nap minden percében hiányzott neki. Hiába csak pár hetet töltöttek együtt, hiába csak pár napig voltak egy pár, Louis-nak attól a pillanattól Harry jelentett mindent. Talán korai volt ezt kijelenteni, talán nem kellett volna erősködnie, miután a smaragd szemű először elutasította a közeledését. Akárhogy is, de megtörtént és Lou nem tudta kitörölni a fejéből és a szívéből sem Harry emlékét.

¤¤¤¤

- Nézzétek, benne vagyunk az újságban! - örvendezett Niall reggel a konyhában, ahol kivételesen mind az öten jelen voltak, még Louis is megtisztelte jelenlétével a szent kávézást. Zayn nem engedte Niallnek, hogy erőltesse magát, ő készített elő mindent a reggelihez és ő is szolgálta fel. Nos...úgy, ahogy, de legalább megpróbálta. A szöszi eleinte ellenkezett, de mikor mind a négyen csendre intették, nagy duzzogva helyet foglalt és eltűrte, hogy életében először kiszolgálják. Hogy ne lássák a durcás arcát, beletemetkezett a friss napilapba, ami a nyolcadik oldalon egy egész lapos cikkben hozta le az előző napi eseményeket színes fényképekkel illusztrálva mind a gyerekekről, mind a gondozókról és az ő kis támogató csapatukról.

- „ Mind az ötvenhat gondozásunk alatt álló gyermek fantasztikusan érezte magát, csakúgy, mint mi magunk. Köszönet érte a Tommo's Orphans tulajdonosának, Louis Tomlinsonnak és az őt körülvevő négy csodálatos embernek, Niall Horannek, Zayn Maliknak, Liam Payne-nek és férjének Julian Tavares Payne-nek." És itt vannak a fényképek, fura, észre sem vettem, hogy fotóznak.

Julian ijedten pattant fel a székéről és kapta ki az újságot Niall kezéből.

- Mi...micsoda? Ez hogy lehet? Mikor fotóztak le? Hogy...honnan tudják a nevem? - kérdezgette szinte pánikban. Liam mellette termett és nyugtatólag át akarta ölelni a férjét, de Julian kitámasztotta a karjait és nem engedte.

- Kicsim, nyugodj meg, azok az alakok a bárból már nem árthatnak neked. Ha esetleg el is jönnének ide, négyen vagyunk, hogy megvédjünk, nem lesz semmi baj...ssshhhh... - A fiú végül bradta a derekát és elgyengülve adta át magát Liam oltalmazó ölelésének. Zayn és Niall meghatottan nézték a jelenetet, Louis-ban viszont egyre erősödött a gyanú...