🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Szép nyári nap 🔮

Hat hónappal később...

- Li, nem azt mondta a főnök, hogy tízkor indulunk? - kérdezte kissé türelmetlenül Zayn a busz előtt várakozva, amit aznapra béreltek ki. Elhatározták, hogy mivel az év egyik legforróbb napjának jósolták június huszonkettedikét, fogják az összes gyereket a Tommo's Orphansból és elviszik őket egy vizes kalandra a Ruislipre. Meglepetésnek szánták, csak a nevelőket és a szakácsot avatták be, észszerűen azért, hogy a nevelők úgy készíthessék össze a lurkók cuccait, hogy azok mindent tartalmazzanak, ami ilyenkor kellhet a váltás ruhától a naptejen át a sebtapaszig. A szakács pedig hideg ebédet csomagolt név szerint, kinek-kinek életkor, allergia és preferencia szerint.

A bérelt busz annak rendje és módja szerint meg is érkezett a sofőrrel együtt a Tomlinson házhoz, hogy felvegye Zaynt, Niallt és Louis-t, míg Liam és Julian külön kocsival mentek volna utánuk annak érdekében, hogy ha valami váratlan történik, tudjanak mozdulni azonnal és ne kelljen megvárni, míg mindenkit összeszednek. Jó tervnek tűnt, csak épp Louis nem volt sehol.

- De igen, konkrétan tíz nulla nullát mondott. Remélem, nem az van megint, amire gondolok... - túrt idegesen a hajába a barna férfi. - Megyek, megnézem.

Visszaindult a házba, gondterhelten ráncolva a homlokát. Louis az utóbbi fél évben meglehetősen ingatag volt. Mióta Harry lelépett Karácsony előtt két nappal, többször látták a főnöküket részegnek, mint egész addigi életük során.

Sose felejti el a Szentestét, ami amúgy Lou huszonnegyedik születésnapja is volt egyben.

Miután hazaérkeztek az ünnepségről, ők maguk is körbeállták a saját karácsonyfájukat, konyakkal koccintottak és felköszöntötték egymást néhány apró ajándékkal, amit mindenkinek a fa alatt kellett megtalálnia. Ez amolyan hagyomány volt köztük, mivel legtöbbjüknek gyerekkorában nem volt ilyen élményben része. Az ajándékokat apránként csempészték a fa alá mindenkié névvel ellátva a felismerhetőség kedvéért. Nem estek nagy túlzásokba, a csomagok többnyire apró figyelmességeket rejtettek minimális értéket képviselve.

Lou csendes volt egész nap, nem is zavarták, tudták, mennyire maga alatt van Harry sunyi távozása óta. Mindannyian azon a véleményen voltak, hogy félreismerték a férfit, aki valójában nem érdemelte meg a figyelmüket és a törődésüket. Ki is fejtették ezt még aznap este, mikor felfedezték, hogy eltűnt és túl voltak Louis összeomlásán. De mikor főnökük meghallotta, milyen szavakkal illetik Harryt, olyan dührohamot kapott, hogy Liamnek kellett lefognia, nehogy összetörje a fél házat. Így ezután előtte ezt a témát többé nem hozták fel.

Koccantak a poharak, elhangzottak a jókívánságok, csattantak a szerelmes csókok a boldog pároknál, mindenki bontogatta a saját kis ajándékait. Egyetlen díszpapírba tekert, zöld masnival átkötött kis csomag árválkodott már csak a fa alatt. Harryé. Lou odasétált, felemelte és visszaült vele a díványra. Nem szólt semmit, csak a kezeiben forgatta, hol maga elé, hol a csomagra bámulva. Mindannyian aggódva figyelték az elhomályosodó szemű fiút, akinek szép lassan megindultak a könnyei. Eleinte csak pár csepp mintegy mutatóba, de aztán Louis teste megrázkódott, fura, nyüszítés szerű hangot adott ki magából és megállíthatatlannak tűnő zokogás tört fel belőle. Hosszú percek, talán órák is elteltek, mire csillapodott, egyszer csak felemelte a fejét, nagy levegőt vett és indulatosan a falhoz hajította a kis dobozt.

- Baszd meg, Harry Styles! - kiabálta - Rohadj meg ott, ahol vagy! Hogy voltál képes így itthagyni? Hogy voltál képes??? - dermedten álltak körülötte mind a négyen, senki nem mert megszólalni, de még megmozdulni sem.

- Bocs, fiúk, ezt a bulit most egyedül folytatom a szobámban - mondta, fogott egy üveg bontatlan whiskeyt és két teljes napra eltűnt az ajtója mögött.