🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Everything changes 🔮

- Akkor? Haza? - kérdezte Liam már a kocsiban.

- Nem nézünk be Charlotte-hoz egy kicsit? Már két napja nem láttam.

- Dehogynem, menjünk arra. Egyszerre még úgysem voltunk nála - húzta csibészes mosolyra a száját Liam.

- Szerintem nem fogja bánni - nevetett fel Jason is.

Út közben kihangosítón felhívták Louis-t, hogy megtudják, minden rendben van- e velük.

- Halló, szia főnök, csak azért hívlak, mert nem jöttetek be a kórházba, gondolom, elhúzódott valami. Vigyük haza Eddie-t a Tommo's-ból? Épp Charhoz tartunk.

- Szia, Li, ööö nem köszi, már...itthon vagyunk...csak ööö...

- Minden oké? Kicsit mintha nem lennél a toppon.

- Pppersze...csak fáradt vagyok, leteszem Eddie-t aludni, aztán mi is megyünk szerintem. Most...leteszlek. Szia - ezzel bontotta a vonalat.

- Na jó, ez furcsa volt - fordult Liam Jasonhöz.

- Gondolod, hogy összevesztek valamin? - kérdezte Jaz.

- Nem tudom, bubu. Fene se tudja ezeknél.

- Bubu? - nevetett fel a fiú.

- Bubu - jelentette ki Liam komolyan.

¤¤¤¤

- Jé, Jaz, sziaaa! - ugrott fel Charlotte abban a pillanatban, ahogy a perifériás látásával megsejtette Jason közeledtét.

- Szia, Zsömike, nem is néztél ide, honnan tudtad, hogy én vagyok, hm? - ölelgette meg a kislányt a fiú.

- Hát a hajadról! Nem kell látnom az arcod, a sörényed mindig elárul. Ha majd nagyobb leszek, én is ilyenre fogom festeni az enyémet. Annyira gyönyörű! Ugye, hogy az, Liam? - kérdezte Char a férfi felé fordulva. Jason nem tudta nem összehúzni magát, még mindig benne élt a férfi folyamatos elutasítása és ez a szoba rengeteg kellemetlen beszélgetésnek volt tanúja.

- Az. Ellenállhatatlan - mondta Liam gyengéden és beletúrta az ujjait a lángszínű tincsek közé. Jason szíve majd' elolvadt. Még nem volt ideje hozzászokni az ilyen közvetlen megnyilvánulásokhoz, egy pillanatra le kellett hunynia a szemét és fejét önkéntelenül is úgy mozdította, hogy jobban érezze a férfi érintését.

- Tök jó, hogy együtt jöttetek, végre! Megnézitek az új LPS-eimet? Tegnap hoztak egy hatalmas zsák játékot, de legtöbbje elég dedós. Viszont az egyik kis doboz tele volt LPS-ekkel és mivel senkinek nem kellettek, elhoztam mindet. Megnézitek?

- Persze - vágták rá egyszerre.

- Te tudod, mi ez az LPS izé? - súgta Liam kissé zavartan.

- Gőzöm sincs, de mindjárt megtudjuk - felelt Jason, és mire befejezte a mondatot, Char már vissza is ért a kincsként szorongatott kis dobozával, ami tele volt apró testű, hatalmas fejű, teljesen aránytalan felépítésű műanyag állatokkal.

- Ezt nézzétek, annyira kafa! - emelt ki egyet a kislány ragyogó szemmel, mire a két férfi csak hűzött és házott, aztán később megbeszélték, hogy jó barátjuk, Mr Google segítségével kicsit utánanéznek ennek az őrületnek. Kiderült, hogy világméretű az LPS mánia járvány, ezeket a kis műanyag izéket arany árban mérik, főleg a ritkább darabokat.

- Basszus, ha belegondolok, hogy én anno Tamagochiztam... öregszem, bébi, már érzem is, hogy kezdenek fájni az ízületeim - jajgatott Liam kicsit túljátszva a szerepét.

- Én meg Tetrixeztem - kontrázott Jason - de állítólag az őseink korában a gyerekeket csak kihajtották a játszótérre labdázni...

- Brrr... ebbe bele se akarok gondolni - zárta le a beszélgetést Liam. Charlotte látta, milyen közel került egymáshoz a két kedvenc fiúja és nem is lehetett volna boldogabb.