🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Harry Styles 🔮

Harry tudta jól, hogy értelmetlen ellenkeznie. Nem is nagyon akart, hisz hirtelen ölébe pottyant a lehetőség, hogy találkozzon Gonzoval. Erre várt...hány éve is? Huszonhárom... Viszont egyedül akart odamenni és lehetőleg nem fegyvertelenül. Csak arra lett volna felettébb kíváncsi, hogy mi lett most ennyire sürgős...

- Menjetek haza, kicsim. Elintézem ezt és estére otthon vagyok – mondta a lehető legnagyobb nyugalommal Louis-nak.

- Nem! Nem mehetsz el megint, Harry, nem, nem, nem! - pánikolt Louis.

- Mindannyian jöttök - zárta le a vitát Sandro – ez volt az utasítás.

- Micsoda??? Miért??? Nem! Az kizárt, Louis-nak ehhez semmi köze, még kevésbé Eddie-nek! Ha akartok, vigyetek, de őket hagyjátok békén! - Harry szemei szikrákat szórtak és Sandro ismerte már ezt a tekintetet. Tudta, mire képes a férfi, ha feldühítik, de hat emberrel és ugyanennyi revolverrel szemben még neki sem lett volna semmi esélye.

- Nem mondom még egyszer – erősítette meg Sandro – Hozd a gyereket és induljunk!

- Dee... a gyerekülés...- próbálkozott Louis. Az egyik alak az előttük álló terepjáróhoz lépett és kinyitotta a hátsó ajtaját.

- Thomas, a gőzmozdonyos, öt ponton záródó, szolgálatára – hajolt meg gúnyosan – mehetünk végre?

Lou remegő kezekkel emelte ki Eddie-t a kocsiból. A kisfiú észrevehette, hogy valami nem stimmel, mert szinte fojtogatóan kapaszkodott a nyakába. - Hová megyünk, apa? - kérdezte.

- Ezek a bácsik meghívtak minket vendégségbe, nincs semmi baj, Eddie – igyekezett a tőle telhető leghiggadtabban válaszolni. Átültek a hatalmas Roverbe, melléjük mindjárt az egyik „katona", előre pedig a sofőr. Harryt a másik járműbe terelték és két külön irányba indultak, egy ember pedig a Vauxhallal követte őket.

- Ők nem erre jönnek? - kérdezte Louis idegesen.

- Nyugi már, hisztigép, ott találkozunk – hangzott a barátságtalan felelet.

¤¤¤¤ 

- Még soha nem láttam senkit ennyire erotikusan mosogatni – lépett Jason mögé Liam. Hátulról átölelte, tenyerét a fiú lapos hasára simította – hogy lehet minden porcikád ennyire izgató, hm? - a dörmögő hang a fülében, a borostás arc karistolása a vállánál, a forró lehelet a nyakán és a fülénél... na és a félreérthetetlen dudor ágyéktájon, ami a fenekéhez dörgölőzött...ez így együtt Jasonben ősrobbanást indított be. Enyhén hátra dőlt és szerelme izmos mellkasához támasztotta a hátát. Fejét oldalra hajtotta, hogy több teret adjon Liam szájának, ami úgy tűnt, megint csábító üzemmódba kapcsolt.

- Mmmmmhh... Liam...ezt be kéne...fejeznem...- lehelte.

- Majd befejezed később, ezek a tányérok nem szaladnak el – szó mi szó, Liam igen meggyőző tudott lenni, ha akart. És most nagyon akart. Jason pedig alapból sem tudott neki soha ellenállni, hátmég mikor ennyire...khm... tüzes. Elzárta a csapot és vizes kezét a nadrágjába törölte. Esze ágában sem volt a konyharuháért nyúlni, hiszen ahhoz el kellett volna szakadnia Liam ajkaitól. Megfordult és karjait a férfi nyaka köré fonta, teljes testével hozzáfeszült és száját csókra nyújtotta.

Zayn rontott be a bejárati ajtón keresztül és enyhén zavarba jött az ölelkező szerelmesek láttán. Ő ugyanezt tette a kis házban pár perce, mikor Louis telefonált. Azonnal kapta magát és rohant Liamért, bár fogalma sem volt róla, mit is tehetnének.

- Öhm, bocsesz, skacok. Liam, szükségem van rád, eljönnél velem a...aaa...aaa...az autós boltba? - Liam úgy válaszolt, hogy közben le sem vált Jason ajkairól. - Ümm-ümm.

- Liam! Légyszi...- próbálkozott Zayn újra. Jason volt, aki végül megadta magát és egy apró puszi kíséretében befejezettnek nyilvánította az éppcsak megkezdett projektet. Liam bosszúsan nyögött fel, de mikor a fekete férfire nézett, annak tekintete olyan sötét volt, a megfeszült vonásai pedig annyira árulkodóak, hogy egyből sejtette, annak, amit valóban akar, semmi köze nincs az autóalkatrészekhez.

- Oké, menjünk – vakkantotta és fogta a kabátját. A kocsi felé Zayn beszámolt neki Louis furcsa hívásáról.

- Csak annyit mondott, hogy valakik megállították őket, Londonon kívül és nem tudja, mit akarnak tőlük. Aztán megszakadt.

- Basszki és Eddie is velük van, Kurvaélet... Mit gondolsz, keressük őket vagy menjünk a Yardra előbb? - kérdezte idegesen.

- Nem tudom. Félek, ha tűzpárbaj tör ki, megsérülhet a kisfiú is.

- Igen, de ha ezek valami banditák, netán Gonzo emberei, akkor mind megsérülhetnek, vagy akár...

- Nem! Ezt meg se halljam! Menjünk oda, ahonnan a hívás jött és ha nem tudjuk megoldani, hívunk segítséget – ebben egyeztek ki végül, majd bevágódtak a kis Renaultba, amit nemrég vettek használtan és csikorgó kerekekkel indultak barátaik keresésére. 

¤¤¤¤

A Gonzo birtok valóságos erődítmény volt. A biztonsági kamerával és hangazonosítóval ellátott beléptető kapu után az autók egy kacskaringós, legalább két kilométer hosszú aszfaltozott úton jutottak el a házig, ami inkább hasonlított egy középkori várra, mint otthonra. Természetesen mindenfelől kamerák pásztázták az érkezőket és Sandro még egy sokjegyű kódot is be kellett, hogy pötyögjön ahhoz, hogy a mélygarázs ajtaja felnyíljon előttük. Odabent kiszálltak a terepjárókból és Louis némiképp megnyugodott, mikor látta, hogy Harry is épségben odaért utánuk. Kibiztosította Eddie ülését és a karjaiban vitte a gyermeket végig a hosszú folyosókon.

Egy legalább három méter magas terembe vezették őket, melynek a falait minden oldalról keménykötésű könyvek borították. A helyiség nem volt túl nagy, talán harminc négyzetméter lehetett, közepén egy kézzel megmunkált, láthatóan méregdrága faragott asztal és pár kényelmes fotel. Az egyikben egy sötét öltönyt viselő, ötvenegynéhány éves, fekete hajú férfi ült keresztbe tett lábakkal. Érkezésükre felállt és közelebb ment hozzájuk, az embereit pedig kitessékelte. Ez valószínűleg eltérhetett a protokolltól, mert Sandro értetlenül meredt rá egy percig, de aztán magukra hagyta őket, bízván főnöke józan ítélőképességében.

- Hát szervusztok, galambocskáim, örülök, hogy végre személyesen is üdvözölhetlek benneteket – Louis nem tudta eldönteni, féljen-e ettől magas, tekintélyt parancsoló kinézetű férfitől.

- Részedről a szerencse – felelte Harry pikírten. Nagyon nem így képzelte az első találkozást apja gyilkosával. Gonzo ráemelte sötét szemeit és kíváncsian állt meg közvetlenül előtte.

- A híres tizenhetes – állapította meg tárgyilagosan – Már régen meg akartalak ismerni. Van benned valami...ami emlékeztet...

- Na ne mondja, tényleg? - csattant fel Harry. Gonzo azonban Eddie-hez fordult.

- Szia kicsike. Hogy vagy? -kérdezte tőle és megsimogatta a fürtös kis kobakot.

- Szia! - üdvözölte a gyermek nyílt, tiszta tekintettel – jól vagyok, van egy nagy bibi a térdemen, de apa tett rá Thomasos sebtapaszt és már nem is fáj - Gonzo egy pillanatra fájdalmasan összeszorította a szemeit, de aztán összeszedte magát – Miért van ilyen nagy szakállad? Nem lóg bele a kakaóba? Apának csak ilyen kicsi szúrós van, de az se mindig. Amikor ilyen szúrós, akkor nagyon tud vele csikizni,meg Harry is.

- Ki az a Harry? - nézett érdeklődve az öreg a gyermekre.

- Hát Harry – mutatott Eddie a mellette álló férfire – ő a másik apukám.

- Harry??? - döbbent meg Gonzo.

- Igen, Harry – vette át a szót az érintett – Harry Styles. Mond ez a név valamit?

Gonzo úgy nézett rá, mintha hirtelen még két feje nőtt volna.

- Harry Styles... - ismételte el, aztán lerogyott a legközelebbi fotelba.

Csók, drágáim!
Mit gondoltok, mitől borult ki Gonzo ennyire? Sejtheti, hogy Harrynek más célja volt vele, mikor a bandájába jelentkezett?
Írjatok véleményt, szeretem olvasni. A nem pozitívat is, ha van értelme 🥰🥰🥰
Szeretettel: Gotti
xx