🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Edward Tomlinson 🔮

- Eddie? A kis gőzmozdonyos az otthonból? - kérdezte döbbenten Harry. Jól emlékezett a kissrácra és arra is, hogy Zayn pimaszul felhívta a figyelmét a kettejük közti hasonlóságra. És Lou őt választotta...hazahozhatta volna bármelyik gyereket, vannak ott bőven fiatalabbak is, de mégis Eddie lett az...

- Igen ő. Te komolyan azt hitted, hogy én...rögtön utánad...? - olyan mértékű döbbenet volt Lou hangjában, ami még akkor sem, amikor Harry a Gonzo táborában töltött időről beszélt.

- Sajnálom, én csak... - nem tudta, mit mondjon. Féltékeny lett? Hisz semmi számonkérni valója nem lett volna akkor sem, ha Lou tényleg talált volna valakit, hiszen ő lépett le méghozzá magyarázat nélkül..mégis olyan éles karmokkal mart a gyomrába az érzés, hogy alig tudta fékezni magát. Most viszont, hogy a szorítás engedett, csak ölelni akarta a fiút és újra a fülébe suttogni, mit suttogni, ordítani, mennyire szereti. Fátyolos szemekkel nézett a kis vadmacskára és épp fel akart állni, hogy magához szorítsa, mikor nyílt a szobaajtó és egy göndör buksi kukkantott be rajta. Ketten négyfelé ugrottak hirtelen, hogy meztelenségüket leplezzék. Harry az ágyon ült, így neki evidens volt, hogy a takarót húzza magára, Lou viszont a szoba közepén állt, ő Harry este elhajított pólóját kapta maga elé. A pillanat elillant, de helyette valami sokkal szebb dolog történt velük.

- Jó reggelt, prücsök! - üdvözölte szeretettel Lou Eddie-t. Lassan a fotel mögé hátrált és annak jótékony takarásában magára húzta Harry pólóját és egy alsónadrágot. Immár vállalható külsejével közelebb ment hozzá és összeborzolta az amúgy sem kifejezetten rendezett hajkoronát.

- Jól aludtál az új szobádban?

- Nagyooon! És egy cseppet sem féltem, mert a kislámpa végig világított - felelte a kisfiú lelkesen, aztán az ágyon ülő férfire tekintett. Harry mintha a gyerekkori önmagával nézett volna szembe. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

- Ó...- kapott észbe Louis - ő itt Harry. Az én...ööö... barátom. Harry, ez a kis bongyori pedig Eddie, a fiam. - csodás érzés volt kimondani a szót, fiam. Melengette Lou lelkét és abból, amit látott, biztos volt benne, hogy Harryét is. A férfi megbűvölten bámulta az előtte álló fiúcskát és lassan elmosolyodott.

- Szia, Eddie, Harry vagyok. De hívhatsz Hazzának is, ha az jobban tetszik - nyújtott kezet neki, amit Eddie férfiasan megszorított.

- Szia. Neked nem jutott saját szoba? - érdeklődött a kisfiú. Nehéz volt visszatartani a nevetésüket, de Harry végül megoldotta és komolyan válaszolt a feltett kérdésre.

- De igen, csak én...jobban szeretek Louval aludni, mint egyedül. - Ez a mondat lehetett volna botrányos is bárki más szemében, de az otthonban különös gondot fordítottak a sztereotípiák megelőzésére és ezért Lou most nagyon hálás volt. Időközben rendbe tette a külsejét, egy melegítőt is magára öltött, így már semmi kivetni valót nem lehetett találni a megjelenésében.

- Mit szólnál, ha lemennénk a konyhába és csinálnánk reggelit? - terelte Eddie-t az ajtó felé - Harry pedig utánunk jönne, ha felöltözött.

- Oké - egyezett bele a gyermek - süssünk palacsintát! Harry, szereted a palacsintát?

- A kedvencem - felelte Harry megrendülten.

¤¤¤¤

Odalent Liam már szürcsölte a kávéját, mikor a két fiú lekeveredett. A férfi barátságosan üdvözölte őket és arrébb húzta a székét, hogy Lou is leülhessen a saját bögréjével. Mivel egy magasított szék is bekerült az új lakó tiszteletére, kissé összébb kellett húzniuk magukat. Miután elkészítette Eddie forró csokiját, Louis helyet is foglalt köztük.