Zayn a fél éjszakát Harryvel töltötte a hatalmas nappali helységben. Hajnalodott, mire mindketten kifogytak a szóból és az alkohol is rendesen megütötte a fejüket, úgyhogy a fekete férfi nem fáradt azzal, hogy visszatántorogjon a kis birodalmába, a szófán hajtotta álomra a fejét. A dolog nem volt teljesen tudatos, pár perccel azelőtt még haza akart menni, de az álom olyan hirtelen ragadta el, hogy nem volt lehetősége mérlegelni. Reggel aztán egy kitekert pózban, elgémberedett tagokkal ébredt, sejtelme sem volt, hogy ki terítette rá a pokrócot és készítette mellé a vizet és a fájdalomcsillapítókat. Illetve sejtelme az volt, csak nem feltételezte volna eddig ezt a gondoskodást Harryről.
Nagyon meglepte, hogy a göndör teljesen képben volt a reménytelen szerelmével kapcsolatban és maximális együttérzéséről biztosította. Arra viszont nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy nehogy elhagyja a házat, mielőtt alaposan átgondolná a szándékát.
Bevette a gyógyszereket és a mellékhelységben kissé rendbe tette magát, felfrissítette a leheletét egy bontatlan fogkefével, majd a konyhába indult, hogy a világ legerősebb kávéját elkészítse magának. Félt attól, hogy mit fog látni, talán Liam és Niall összebújva üldögélnek ott, de semmi ilyesmi nem történt. Csupán Harry és Louis fojtott hangú beszélgetése szűrődött át a saroknyira csukott ajtón.
- Hogy a fenébe nem vettem én ezt észre? És hogy lehet, hogy te egyből kiszúrtad? - ez Lou hangja volt.
- Pfööö... mittomén, csak láttam és kész, nem nagy ügy, ha az ember nem vak.
- Én sem vagyok vak és igenis érdekel a munkatársaim sorsa, csak egyszerűen nem ...
- Nyugi már. Minden rendben, oké? Csak ne hagyd elmenni. Nagyon megbánná - ennyi volt, amit még hallott, mielőtt belépett a konyhába.
- Jó reggelt. Bocs, főnök, hogy itt aludtam, kicsit elszálltam az éjjel - kezdte bűnbánóan.
- Semmi gond, Zayn. Ülj le. - felelte Lou nyugodtan. Elé tette a kávés kannát, amiben még pont egy adagnyi volt. Zayn köszönettel elfogadta és húzóra meg is itta, feketén, mert úgy szerette. Ekkor jelent meg Liam egy szál pamutmelegítő alsóban. Kócos volt és nyúzott, de a szemei pajkosan csillogtak. Zayn gyomra egy pillanat alatt húzódott össze mogyorónyira, főleg mikor meglátta a temérdek régi és gyógyult heg felett azt a néhány friss karmolás nyomot... Kihívóan nézett Zaynre, de csak egy pillanatig, aztán a kávéfőzéssel foglalta el magát.
- Huh, valakinek durva éjszakája volt - jegyezte meg Harry vigyorogva. Louis a vállába öklözött, Zayn kitágult orrcimpákkal fújtatott, Liam csak pajkosan hátrakacsintott a válla felett.
- Mitagadás, bearanyozhatnák a farkam - húzta ki magát büszkén a barna férfi. Zaynnek forgott a gyomra, felkészült arra, hogy pillanatokon belül kiadja gyomrának a tartalmát. Szinte látta maga előtt Niall és Liam összefonódó testét, amint szenvedélyesen, a világról - és róla - megfeledkezve egyesülnek. Liam csészébe öntötte a kávékat, majd elővette a cukrot és a tejet, hogy beízesítse őket. Zayn felpattant.
- Mit csinálsz, hülye vagy? - kérdezte felháborodottan.
- Mifasz bajod van, Zaynie boy, he?
- Niall nem így szereti! - kiáltott fel. Mézet és tejszínt fogott és mindkettőből egy-egy cseppet öntött a csészébe. - Tessék, Mr Aranyfarok. Szívesen.
- Köszi - morogta Liam - akkor vidd fel Niallnek, ha már voltál szíves elbaszni ezt, én meg csinálok másikat. - Zayn megállt a mozdulatban és Liamre meredt.
- Mi van? Hogyhogy vigyem fel, nem nálad van?
- Nálam biztos nincs, én kettesben szeretem csinálni. Mármint semmi bajom a sweet threesome-mal, de csak bizonyos helyzetekben.
ESTÁS LEYENDO
🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT
Fanfic🔞 A nyolcéves Louis egy utcai bandaháború során elveszíti édesapját, akit egy eltévedt golyó sebez halálra. A fiút egy egy pár évvel idősebb utcagyerek húzza ki a tűzvonalból, és egy hógömbbel tereli el a figyelmét, míg a rendőrség odaér. Az idegen...