🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Coming out 🔮

Három napnak kellett eltelnie, hogy Niall végre megszabadulhasson a gyűlölt drain csövektől, amik nemcsak fájtak, de minden apró mozdulatot megnehezítettek a számára. Zayn természetesen minden idejét vele töltötte, csak aludni járt haza, kivéve az első éjszakát, amit az ágy melletti széken kuporogva vészelt át abban a reményben, hogy kedvese végre kinyitja gyönyörű szemeit.

Az áttörés hajnalban következett be, a férfi egészen halk nyöszörgés szerű hangokra figyelt fel. Nanoszekundum alatt már az ágy mellett állt és szívrepesve konstatálta, hogy Niall mocorog. Szemei egyelőre még csak rezegtek, nem nyitotta ki őket, de kétség nem fért hozzá, hogy hamarosan az is megtörténik. Zayn fölé hajolt és gyengéden simogatta az arcát és a homlokát, halkan, kedvesen beszélt hozzá miközben azon igyekezett, hogy könnyeit visszatartsa.

- Mmmmmm....- hallatszott az erőtlen próbálkozás. A szőke pillák megremegtek, az imádott arc ezer ráncba gyűrődött, aztán egyszer csak lassan, meg-megállva, újrapróbálkozva végül előbukkant az imádott kristálykék szempár.

- Z...Za...Zaynie - sikerült végre kimondania, amivel szégyen vagy sem, elérte, hogy a gesztenyebarna szemek végül mégis örömkönnyekben ázzanak.

- Itt vagyok, szépségem. Mondtam, hogy itt leszek - suttogta szerelmesen.

Utána minden úgy zajlott, ahogyan annak lennie kell, az ügyeletes orvos megvizsgálta, a nővér ellátta, Zayn a kezét fogta. Ha nem fájt volna ennyire a mellkasa, Niall egy ötcsillagos szállodában is érezhette volna magát.

- Végre, el sem hiszem, hogy kivették ezt a sok szart belőlem. Ahh...mennyivel könnyebb minden, nézd, Zaynie, még a karjaimat is simán fel tudom emelni! - Niall hihetetlenül boldog volt. Rendesen kapott levegőt, a második naptól ehetett is kedvére és szerelme minden alkalommal ínycsiklandó finomságokkal látta el a kórházi koszt helyett. Nyilván nem ő főzött, arra pedig nem volt hajlandó, hogy take awayt rendeljen neki, amibe fogalma sincs, mi mindent pakolnak bele a gyorséttermi szakácsok. Némi dilemmázás után Louis szállította a megoldást, elkérték a kórházból a listát a javasolt és tiltott ételekről, bevitték az otthonba és Lupe minden szeretetével a leggondosabban válogatott alapanyagokból készített neki mennyei fogásokat minden nap.

- Csodálatos, szöszikém, akkor hétvégén rúdugró verseny? - mosolygott Zayn.

- Hát szívesen ugrálnék egy bizonyos rúdon, de attól tartok, erre még várnunk kell egy kicsit - évődött Niall. Zayn szíve végre felengedett. Látta szíve csücskét mosolyogni, viccelődni, az étvágya is a régi volt, kívánhat-e ember fia ennél többet? Csak annyit, hogy minden maradjon is így és hamarosan hazavihesse a kincsét. Nélküle olyan volt a kis ház, mint egy szellemtanya, Ni mosolya és csacsogása töltötte meg eddig élettel és Zayn alig várta, hogy ez újra így legyen.

Délután Deborah nővér hozott egy kerekes széket és felhívta Niall figyelmét, hogy elég a lustálkodásból, tessék felkelni és járkálni, hogy minél hamarabb erőre kapjon, ha pedig elfáradt, akkor ebben a kocsiban ez a rendkívül jóképű fiatalember visszatolhatja.

- Hallottad ezt? Rendkívül jóképű vagyok - húzta ki magát Zayn büszkén, mikor a korosodó, kicsit testesebb nővérke elhagyta a kórtermet.

- Igazából egy éve próbálom a fejedbe verni ugyanezt, de mintha a falnak beszéltem volna. Erre most jön egy nörsz és neki elsőre elhiszed...ezen meg is sértődhetnék, tudod? - húzta fel pisze orrát a fiú.

- Megtehetnéd, de nem fogod, mert szeretsz és mert boldog vagy, hogy nem sikerült kinyírnod magad, akármennyire is dolgoztál rajta - húzta tovább Zayn a fiút, aztán mielőtt az válaszolhatott volna egy cuppanós puszit nyomott a szájára. Viccesnek szánt mozdulat volt, nem tudni, hogy lett belőle végül percekig tartó önfeledt, szerelmes csókolózás. De az lett, és egyik fél sem bánta.