🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 A múltad a jövőd (?) 🔮

Mindenesetre a következő hetekben nem történt újabb filmszakadás Harrynél és ezt örömmel vette tudomásul Louis és a Ziall duó is. Zayn árgus szemekkel figyelte a férfi minden lépését, hogy beavatkozhasson, ha szükséges, de idővel kezdett megnyugodni, és elfogadni, hogy Harry nem egy vérengző fenevad, ahogy hitte. Koncentrálhatott végre újra Niallre, akit érzései szerint egy kissé elhanyagolt az utóbbi időben, bár a fiú egy cseppet sem bánta, mert bár elfogadta ugyan, hogy kedvese legszívesebben lekötözné, hogy semmit se csinálhasson, amivel egy kicsit is megerőltetheti magát, már ő is tisztában volt a korlátaival, és önszántából leállt, ha úgy érezte, túlvállalta magát.

Harry rendszeresen jelentette Sandronak a heti eseményeket. Azóta sem kerültek közelebb a megoldáshoz abban a kérésben, hogy mi okozta Gonzo hirtelen pálfordulását, pedig a férfi nagyon szerette volna kideríteni, hisz mindnyájukat ez foglalkoztatta leginkább. Próbálta Sandrobol kiszedni az infót, de nem járt sikerrel.

- Figylj, Sandro, sokkal könnyebben és hatékonyabban tudnék jelenteni, ha tudnám, mire kell koncentrálnom, mi az, ami a főnököt a legjobban érdeki...

- Hahaha, okos próbálkozás, hősszerelmes! Ennyire azért ne nézz amatőrnek... egyébként ha ez megnyugtat, én sem tudom. Fogalmam sincs, miért olyan fontos neki a kis Tommo gyerek, hogy miatta a legjobb emberét is likvidáltatta. Maradjunk annyiban, hogy minden napról továbbra is írod szépen a beszámolókat, én pedig továbbítom felfelé. Szerintem ez igen nagylelkű ajánlat azok után, hogy egyértelműen bebizonyítottad, hogy egy puhány kis pöcs vagy...

- Nem vagyok puhány! Az, hogy képtelen voltam megölni a fiút, akit szeretek, nem jelenti, hogy mást sem tudnék! Fogalmam sincs, mit műveltetek velem ott a laktanyában, de Zaynt egy pillanat alatt földre vittem és csak Loun múlt, hogy nem törtem porhanyósra a nyakcsigolyáit. Baszki, azt sem tudom, mit csináltam, egyszer csak alattam vergődött és már kékült a feje, mire magamhoz tértem!

- Nem veszek részt személyesen a kiképzésben, tizenhetes, de akkor ezek szerint valami mégis ragadt rád a koszon kívül. Na akkor a jövő héten várom az újabb híreket.

¤¤¤¤

- Charlotte rengeteget fejlődött, Liam. Egészen elképesztő, hogy mit műveltél azzal a kislánnyal - áradozott Jolanda egy november végi délutánon - vagyis, hogy mit műveltetek, te és Jason. Annak a fiúnak valami különleges radarja van arra, hogy Charnak mire van szüksége és azt vettem észre, hogy ez kölcsönös. Ő is mintha kicsit felszabadultabb lenne. Mikor ide került, attól tartottam, hogy pszichológust kell hívnom hozzá.

- Beszéljünk inkább Charlotte-ról, ha kérhetem - a férfi baritonja még mindig meglehetősen halvány volt a régi önmagához képest, de némi változás azért rajta is látszott. A kislány kérésére eltüntette a hobós szakállát és a haját is rövidebbre nyíratta. Jolanda kedvtelve legeltette a szemeit a férfi izmos felsőtestén és feszes combjain, ahogy jobb lábszárát a bal térdén pihentetve ült vele szemben. Határozottan tetszett neki Liam, bár a szívében Louis-nak örökre az első hely jutott. És mivel az őt körülvevő férfiak pillanatnyilag száz százalékban melegek voltak, sok jót nem remélt magára nézve a jövőben.

- Rendben. Szóval Char, mint már észrevehetted, többször hajlandó volt részt venni a közös tevékenységekben, elmondja, mit szeretne, pár napja már velünk is eszik az ebédlőben, ami mind mind pozitív fordulat. Éjszakánként még mindig néha felsír és...nos...előfordulnak balesetek is, de már nem fél bevallani, hogy bepisilt és nem retteg a következményektől. A biztonság kedvéért tettünk alá egy vízhatlan harántot, hogy a matracot megkíméljük, de szerintem csak hetek kérdése és ez a probléma is megoldódik. Hallottad, hogy a szüleit letöltendő börtönre ítélték?