Talán veled sikerül (javításra vár)

Negyvenhat

Vasárnap délelőtt van és anya ebédet készít a konyhában. A továbbképzés óta őt is és apát is előléptették, ami több pénzzel is jár, de ez nem azt jelenti, hogy gazdagok lettünk vagy ilyesmi, csak már nem kell annyit nélkülöznünk mint eddig. Nálunk ez annyiban nyilvánul meg, hogy több étel jut az asztalra és vehetünk új cipőt, ruhát ha szükséges és nem kell lyukasan, toldva-foldva hordani azokat. Persze nekem Jungkook megvette azokat, úgyhogy arra nem kell költeniük. A közelükben eddig nem hordtam új ruháimat, mert nem tudnám megmagyarázni honnan vannak.

Nagyon ideges vagyok, mert ma van a napja annak, amikor elmondjuk Kook-kal, hogy együtt vagyunk és a többit is. Remélem ezek után sem dobnak ki, de ha mégis legalább félre tudnak tenni több pénzt, hogy egyszer el tudjanak menni nyaralni is. Hat igen, mindennek van jó oldala és a terápiám lényege is ez, hogy pozitívan szemléljem a dolgokat. Van egy olyan érzésem, ezt Yoongi nem igazán díjazná...

Nem sokára ideér Jungkook is, ugyanis egy órára beszéltük meg a találkozót és addig nyugodtan megebédelünk a szüleimmel is. Nekem nem sok minden megy le a torkomon, ami feltűnik nekik, de nem faggatnak.

Ebéd után leültetem őket a kanapéra és elfog a déja vu, mert a múltkor is így volt minden, amikor bevallottam nekik, hogy meleg vagyok. Remélem a kimenetele is hasonlóan jó lesz!

-Mi a baj Jimin? Megint olyan feszült vagy. - kíváncsiskodik anya.

-Tudjátok mondtam, hogy van valakim és ma szeretném bemutatni őt, illetve van valami amiről beszélnénk veletek. - kezdek bele félve és ekkor kopognak az ajtón. Ha lehet még idegesebb leszek és a kezeim is szabályosan remegnek mikor elindulok ajtót nyitni. Kicsit jobban leszek, amikor meglátom a tanárom, de hamar visszatér az ideg.

-Oh, Jungkook? Te meg? A suliban történt valami? - ráncolja a homlokát apa.

-Olyasmi. Azt javaslom üljünk le. - mosolyog feszengve ő is.

-Anya, apa, kérlek ne haragudjatok ránk, de Jungkook az, akiről beszéltem nektek. Ő a barátom. - remegő hanggal mondom végig ezt a két mondatot és a kezeim is reszketnek, amit Kook is észre vesz, ezért megfogja azokat, hogy nyugtasson kicsit.

-Micsoda? Te meg a tanárod? Jimin, nektek elment az eszetek? - kel ki magából anya.

-Anya, tudom, hogy a tanárom és idősebb tőlem, de szeretem őt és kérlek, meg kell értenetek! - könyörgöm felváltva nézve apára és anyára.

-És te Jungkook? Tanár létedre ennyi eszed van? Egy diákoddal lenni? Erre a karriered rámehet! Mégis, hogy gondoltátok? - szólal meg apa is, bár ő most is nyugodtabb mint anya.

-Tudom mit gondolnak, de nagyon szeretem a fiukat. - fordul felém és a szemeimbe nézve folytatja. - Higgyék el, bármire képes lennék érte és nem tudnék nélküle élni. - majd újra szüleimre néz. - Fogadjatok el minket, kérlek!

-Ezt meg kell emésztenünk, mert egy kicsit sok ez így az utóbbi napokban. - mondja apa és hangja meg szemei alapján bizakodó vagyok.

-A másik dolog pedig, hogy Jimin-nek iskolát kell váltania! - veszi át Jungkook az irányítást, amiért nagyon hálás vagyok neki.

-Azért mert együtt vagytok váltson a fiam sulit? Miért nem te hagyod ott? Miért neki kell alkalmazkodnia hozzád? - morran fel ismét anya, akit úgy látszik nehezebb lesz megnyerni.

-Anya, nem ezért. Kook is elmegy onnan. Miattam van az egész. - motyogom lehajtott fejjel.

-Jimin, ne mond ezt. - emeli fel a fejem barátom. - Az igazság, hogy van egy fiú aki sokszor megverte már Jimin-t és évekig szekálta. Legutóbb pedig majdnem megölte. Erről azért nem tudnak, mert elintéztem az ügyet és Jimin sem szerette volna ha megtudják. A fiúnak idegösszeomlása van és elvileg szereti Jimin-t és sajnos tudomására jutott, hogy együtt vagyunk. Megfenyegette őt, hogyha nem fekszik le vele, akkor szétszed minket és megerőszakolja őt. - közli a nyers igazságot meglepően higgadtan, amiért mindig is csodáltam őt. A szüleimnek kell egy kis idő mire eljut hozzájuk is az információ.

-Igaz ez, Jimin? - néz rám apa, mire csak bólogatok. - De miért nem mondtad?

-Nem akartam, hogy aggódjatok miattam. - hajtom le ismét a fejem.

-Istenem! Annyira rossz anya vagyok! Hogy nem vettem észre ebből semmit? - kezd el sírni anya és a tenyereibe temeti az arcát.

-Nem, dehogy anya! Én tehetek róla. Soha nem is akartam, hogy megtudjátok! - pattanok fel, hogy megölelhessem. - Mostantól jobb lesz minden, csak kérlek engedjétek meg, hogy sulit váltsak! Nagyon félek Kai-tól...- motyogom az ölelésbe.

-Persze, hogy iskolát válthatsz! - szipog anya.

-Mi a garancia, hogy akkor békén hagy téged az az őrült? - kérdezi apa.

-Nincs garancia, de biztonságosabb lesz neki ott. - mondja Jungkook.

Megbeszéljük alaposan a dolgokat és Taehyung-ról és Yoongi-ról is szó esik, de persze az nem derül ki, hogy pontosan hogyan ismerkedtünk meg. Anya már így is kivan és apa is feltűnően csendes, pedig amúgy sem egy szószátjár.

Egyenlőre még gyanúsan méregetik Jungkook-ot, de szerintem nem lesz baj. Be kell látniuk, hogy Kook rendes férfi, akinek fontos vagyok. Bár részleteket nem tudnak, de azt közöltem velük, hogy nagyon sokat segített nekem és nélküle minden sokkal rosszabb lenne.

Megegyezünk abban, hogy hétfőn már nem megyek a régi sulimba, hanem minél hamarabb beiratkozom abba, ahová Tae is jár és legközelebb már oda megyek iskolába. Jungkook holnap még bemegy, hogy felmondjon és ő is minél hamarabb kezd egy új suliban, ahol már volt is megbeszélésen.

Boldog vagyok, hogy nem kell titkolóznom tovább a szüleim előtt, ami Jungkook-ot illeti és azt is kikönyörgöm, hogy a mai estét is vele tölthessem, ugyanis régen voltunk már kettesben és hiányzik nekem. Miután megszűnik a feszültség bennem, szinte erőszakot veszek magamon, hogy ne vessem rá magam.