Talán veled sikerül (javításra vár)

Ötven

Egy hét telt el azóta, hogy Jungkook megütötte Kai-t. Másnap bement a suliba, ahol azonnali hatállyal elküldték őt, vagyis nem kell ledolgoznia a felmondási idejét. A másik helyen így hamarabb kezdhet, ami holnap lesz. Volt egy egész hetünk, amikor ő nem dolgozott, így szinte az egész hetet vele töltöttem. Ő vitt suliba és hozott is el, bemutattam neki Hoseok-ot is, sőt meg is hívhattam őt Tae-vel együtt hozzá, hogy csocsózzunk meg filmezzünk, vagy videójátékozzunk. Én elég béna vagyok benne, de Tae és Jungkook nagyon profi. Amíg ők játszottak, addig mi Hobi-val szórakoztunk.

Yoongi-hoz is rendszeresen járok és egyre jobban tudom kontrollálni magam a terápia miatt. Ugyan a gyógyszereim adagját még korai lenne csökkenteni, azért mégis kevésbé érzem magam labilisnak. Kicsit aggaszt ez a Kai ügy, de most megint olyan csendes. Bár pontosan ilyenkor szokott elromlani minden, ami most is így történt.

Hangos dörömbölésre leszünk figyelmesek, ami a bejárati ajtótól jön. Jungkook áll fel a kanapéról és nyitja ki a falapot, amelyen három rendőr özönlik be.

-Jeon Jungkook? - kérdezi az egyik a páromra nézve.

-Igen, én vagyok! - bólint.

-Ezennel letartóztatom önt súlyos testi sértésért! - hangoztatja, majd a másik két zsaru már le is fogja és megbilincseli.

Kétségbe esve pattanok fel és pislogok. Fel sem tudom fogni mi történik, de Jungkook hangja hamar magamhoz térít.

-Jimin! Jimin, minden rendben lesz csak hívd fel Namjoon-t, oké? Ő tudni fogja mit kell tenni és Yoongi-nak is szólj, kérlek! - kiabálja miközben kifelé kezdik taszigálni őt.

Hamar bevágják őt a rendőrautó hátuljába, majd el is hajtanak vele. Még mindig sokkosan álldogálok a nappali közepén és próbálom feldolgozni a történteket, de nem igazán megy. Most jut csak el a tudatomig, hogy mit mondott Jungkook.

Remegő kezekkel veszem elő a telefonomat és keresem ki Kook legjobb barátjának számát. Nehezen elmagyarázom neki mi is történt, de többször elsírom magam. Megígéri, hogy bemegy a rendőrségre és utána néz mi is történt és ügyvédet is intéz.

Nagyon hálás vagyok neki, mert én azt sem tudom mi ilyenkor a teendő és nem is lennék képes mindezt intézni. Hiába a gyógyulás, még mindig beteg vagyok és amúgysem vagyok olyan mint ők. Bennem már mindig megmarad a félelem, a különbség annyi, hogy elviselhetőbb lesz és más érzelmek is helyet kapnak bennem a félelem mellett.

Pszichiáteremet is felhívom, hogy kis lelket öntsön belém, aki azonnal útnak indul felém, majd anyáéknak is szólok. Ők is tudnak az esetről, ugyanis mostanában nekik is beszámolok mindenről. Mivel dolgoznak, nem is megyek haza csak este majd, mert nem akarok abba a nyomasztó lakásunkban lenni. Emiatt is hatalmas bűntudatot érzek, de sajnos ez van, jobban szeretem Jungkook lakását. Bár akkor, amikor ő is itt van, de most elvitték a rendőrök és nagyon aggódom miatta.

Nem sokkal később Yoongi már ide is ér és Taehyung is jön vele. Együtt kezdenek el megnyugtatni és miután nagynehezen sikerül, Yoongi is úgy dönt, hogy bemegy a rendőrségre. Szerinte Jungkook-nak is szüksége lenne most valakire és ebben teljesen igaza van. Most ő a fontosabb, nekem pedig össze kell szednem magam, hogy megmutassam, tudom őt támogatni!

Végül nem is megyek haza, hanem itt maradok és Tae is velem marad, amiért nagyon hálás vagyok. Eltereli a figyelmem arról, ami most folyik és nem kell egyedül lennem. Aludni egyáltalán nem tudok, ezért még akkor is ébren vagyok, mikor Yoongi visszaér Namjoon-nal az oldalán.

A konyhában ülnek le az ebédlő asztalhoz és Nam éppen teát csinál, mikoris betoppanok.

-Megtudtatok valamit? - kérdezem egyből köszönés nélkül, de nem veszik zokon szerencsére.

-Igen, de jobb lesz ha leülsz! - mutat Yoongi a székre, amelyen helyet is foglalok.

-Ezt pedig idd meg! - tesz le elém egy bögre gőzölgő teát Namjoon. Aggaszt, hogy ennyire köntörfalaznak, de inkább teszem, amit mondanak és nem ellenkezem. Most nem rólam van szó.

-Kai feljelentette Jungkook-ot, mert elvileg félholtra verte és ezért most kórházban van. - mondja folytott hangon pszichiáterem.

-Mi? - pattanok fel a székről, de olyan hévvel, hogy az elborul és hangosan csattan a csempén. - Ez nem igaz! Jungkook csak egyszer ütötte meg és annak is már egy hete! - kiabálok kikelve magamból.

-Jimin, nyugodj meg! - csitít Namjoon is. - Kook is ezt mondja, de Kai váltig állítja, hogy felkereste őt pár napja és akkor történt mindez! - dörzsöli meg fáradtan orrnyergét.

Nem tudom elhinni, hogy Jungkook ezt tette volna! Biztos, hogy nem! A múltkor is megállta és inkább a kezét tette tönkre! Akkor most mi lesz? Börtönbe kerül?

Zokogva csuklom a földre és nem jár más az elmémben csak az, hogy börtönbe kell mennie. Nem lesz mellettem. Miért nem lehetek már végre boldog, legalábbis annyira, ami tőlem telik?

-Minden rendben lesz Jimin! - húz fel Yoongi a padlóról. - Szerzünk neki egy jó ügyvédet és bebizonyítjuk, hogy Kai hazudik! - simogatja a hátam. A kanapéra tesz és bead egy nyugtató injekciót is. Biztos tudta, hogy ki fogok borulni, mert az kicsit fura lenne ha csak úgy ezzel mászkálna az utcán...

Másnap dél körül kelek és hálát adok az égnek, hogy szombat van, különben most lógnék egy napot a suliból és anyáék nem engednék, hogy Jungkook-kal legyek suli napokon. A kanapén pislogok laposakat és próbálok felülni, de elég kótyagos még a fejem és fáj is.

A konyhából hallok neszeket és lassan valami nagyon finom illat is bekúszik az orrlyukaimba, mire hasam is hatalmasat kordul. Nehéz felállnom, de azért sikerül és kicsoszogok a konyhába, ahol egy rég nem látott ismerős fogad.

-Jó reggelt! - köszörülöm meg a torkom.

-Jó reggelt Jimin! - fordul meg Seokjin egy tepsivel a kezében, amiben valami kaja van, amilyet még sosem láttam. - Frittata! - mondja, de nekem ezzel kb. semmit nem segít. - Olasz tojásos reggeli. - mosolyog kedvesen.

Leültet egy székre majd szed a még gőzölgő ételből, amit majszolni kezdek és nem hazudok, ha azt mondom isteni finom. Ő is leül mellém miután felkeltette Taehyung-ot is. Azt még megértem, hogy én délig alszok mert benyugtatóztak, de neki mi a mentsége?

Az emlegetett, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohan és huppan le mellém, majd szinte meg sem várja, hogy az idősebbik szedjen neki, már falja is a reggelit. Jin csak kuncogva figyeli őt, majd falatozni kezd.

-Seokjin, te mit keresel itt? - szólalok meg két falat között. Kicsit illetlenül hangzom így egyből mentegetőzni kezdek, de csak leint.

-Yoongi és Namjoon intézkedni mentek, én pedig ma nem dolgozom és felajánlottam, hogy itt leszek veletek és etetlek titeket. - tudom, hogy nem a kaja miatt jött, de nem zavar. Inkább örülök neki, hogy hiába alig ismerjük egymást, mégis képes a szabadnapját rám pazarolni, mert gyanítom, hogy nem Tae miatt jött.

Namjoon-ék délután jönnek haza és közlik, hogy szereztek egy nagyon jó ügyvédet, aki igen híres is a szakmájában. Ha ilyen jó, akkor ajánlom neki, hogy hamar kapjam vissza Jungkook-ot, mert komolyan még csak egy napja nincs itt, de majd megőrülök tőle. A gondolat, hogy be van zárva, kitudja milyen emberek közé, holott semmit nem tett, amiért ezt érdemelné, sőt, meg kellene dicsérniük, hogy megvéd valakit!

-Holnap beviszlek hozzá! - közli velem Namjoon vacsora közben.

-Ko-komolyan láthatom? - remeg meg a hangom és a szemeim is könnybe lábadnak.

-Igen. Már ő is nagyon várja! - bólint Nam.

Ezzel most olyan izgatottá tett, hogy egész éjszaka nem fogok tudni aludni. Holnap újra láthatom azt, aki rövid idő alatt is a legfontosabb lett nekem. Kicsit aggaszt, hogy ott kell látnom és, hogy sírni fogok, pedig most erősnek kell lennem és meg kell neki mutatnom, hogy számíthat rám!

Sziasztok!
Az a helyzet, hogy most erre a ficire koncentrálok, így sajnos a Leather Jacket-et elhanyagolva... Bocsi, de úgy érzem, hogy így jobban tudok írni és mivel most több az ichletem is ehhez, meg többen is olvassátok, bár mostanában mintha kevesebben lennétek, így majd ha befejezem, akkor jön az LJ.

Köszi, hogy elolvastad!

Szeru!