Talán veled sikerül (javításra vár)

Hatvanegy

Jungkook

Miután odakísérem Jimin-t a fürdőhöz, megállít és nem akarja, hogy bemenjek. Mivel makacskodom, vörös fejjel bevallja, hogy nagy dolga van, ezért nem szeretné, hogy bemenjek, ami érthető, így kint is maradok. Bemegy és egyből bezárja az ajtót, én pedig addig visszaülök az ágyára és előveszem a telefonom, hogy elüssem az időt.

Egyszer csak valami elhaló nyögés üti meg a fülemet, ezért közelebb megyek a mosdó ajtajához és hallgatózni kezdek. Először azt hiszem, szorulása van, vagy hasonló, de kihallani mennyire kapkodja a levegőt és megijedek picit, ezért halkan benyitok, de ami ott fogad... Jimin a székben ül, letolt gatyával és hevesen veri a farkát. Meglepődöm, de inkább visszazárom az ajtót és ott maradok, hogy halljam.

Az én péniszem is megrándul, de igyekszem nem felizgulni, viszont nagyon nehéz. Utolsó nyögés után gondolom elélvez és csak annyit hallok, megnyitja a csapot. Mikor kilép, annyit látok, hogy ki van pirulva, de ha nem tudnám mit csinált, nem mondanám, hogy maszturbált. Úgy csinálok mint aki nem sejt semmit, nem akarom zavarba hozni.
Tudom, hogy ez az agyrázkódás egyik tünete is lehet, de nem értem miért nem szólt róla, szívesen segítettem volna neki.

Korán reggel elmegyek Jimin-ért, bár tudom, hogy még hátra van egy kivizsgálás és a zárójelentést is meg kell várni. Egyszerűen már tűkön ülök és szeretném már otthon tudni. Ott sokkal jobban érezné magát ő is, mert nem mondja, de tudom, hogy feszéjezi a kórház. Otthon a szexuális vágyát is nyugodtan tudom majd kezelni és nem kell magáról gondoskodnia.

-Kookie~, hova megyünk? - kérdezi meg félve, mikor már a kocsiban ülünk. Hát igen, nehéz volt meggyőzni a szüleit, hogy nálam jobb helyen lenne, de végül belátták. Mégiscsak egész nap vele tudok lenni és figyelni rá, amíg meg nem gyógyul.

-Hozzám. - válaszolom. Szélesen elmosolyodik és mintha meg is könnyebbülne, ami cseszett jól esik. Talán a lakásomat már ő is az otthonának érzi és egyszer remélem ténylegesen az lesz neki.

-Végre kettesben lehetünk! - motyogja és fészkelődik egy kicsit, amíg kényelmesen el nem helyezkedik.

-Hm? Mondtál valamit? - úgy teszek mintha nem értettem volna, de mégis és nagyon is tisztán. Arra enged következtetni, hogy tervez valamit és én ennek nagyon örülök.

-Ja, semmi-semmi! - kicsit megijed és el is vörösödik, aztán az ablak felé fordul, hogy azon bámulja a mellettünk elsuhanó tájat. Megmosolygom a tettét, annyira aranyos.

Én megyek előre otthon és a kezemben viszem Jimin sporttáskáját is, amiben a szülei vittek be neki pár ruhát. Kis szerelmem jön utánam és bezárja az ajtót mögöttünk, míg én beviszem a nappaliba a tatyót és lerakom a kanapé mellé.

Ahogy megfordulok Jimin egyből nyakamba ugrik, lábait átfonja derekamon és ajkaimra tapad. Pár pillanatig lesokkolok, de gyorsan kapcsolok és feneke alá nyúlok, hogy megtartsam, majd visszacsókolok.

Leülök a kanapéra ölemben az édes kis Jimin-nel, aki olyan hevesen csókol mint talán még soha. Lassan átvezetem a nyelvem a szájába és fenekére is belemarok. Belenyög a csókba csodás hangján, ami már nagyon hiányzott.

-Akarlak Jungkook! Annyira kívánlak! - lihegi felizgultam a nyakamba, és puszikkal lepi el azt. Soha nem hallottam még tőle ilyeneket és ez a farkamnak is nagyon izgató. Egyből úgy feláll mint a cövek.

Vissza felkapom az ölembe, majd elindulok vele az emeletre. Szeretnék először lefürdeni, mert mindenhol a kórház szagot érzem, ami bevallom kicsit zavar. Csak egy gyors zuhanyt tervezek, nem egy hosszú pancsolást.