Talán veled sikerül (javításra vár)

Tizennyolc

Reggel mint a mosott szar úgy ébredek. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok. Megmozdulok egy kicsit és ekkor érzem meg, hogy valaki nekem van simulva hátulról, karja pedig a derekam körül pihen.

Eszembe jut a tegnap este. Durva pánikrohamot kaptam, ami már egy jó ideje nem volt és ekkor a szám újra bizseregni kezd. Odakapom bal kezem és ujjaimmal végigszántok ajkaimon. Megcsókolt. Azért nyugodtam meg, mert Jeon tanárúr megcsókolt. Valószínűleg csak így akart meglepni, hogy elvonja a figyelmem a rohamról. Mit ne mondjak, sikerült.

Óvatosan leszedem magamról a karjait és kibújok mellőle. A mosdóba totyogok, pisilek, kezet és arcot mosok. Felhúzom a pólóm. Basszus, szinte fekete a bőröm ott ahol az a vadállat megütött. Kicsit megnyomogatom és mondanom sem kell, hogy majd összeszarom magam, annyira fáj. Remek. Még az előzőek sem gyógyultak be ez meg már megint dalmatát akar belőlem csinálni. Remélem így az utolsó itt töltött napra nem terveztek valami megerőltető programot, mert mostanra annyi erőm sem maradt mint ami eddig volt. Elértem a fizikai határaimat. Az ágyig is alig jutok el mert a lábaim folyamatosan fel akarják mondani a szolgálatot és a gyomrom is újra megfájdul csak ez most gondolom az ütésektől van. Kicsit émelygek is, ezért leülök az ágyra míg meg nem nyugszom.

Nem sikerül valami jól ugyanis egy hirtelen mozdulatomtól érzem, hogy el kell jutnom a klotyóig vagy ideokádok. Miután végzek, lehúzom azt és rádőlök. A könnyeim újra megerednek. Nem hiszem el, hogy nem hagyhatom el ezt a világot nyugodtan...

Kinyílik a fürdő ajtaja és egy kócos hajú, kómás Jeon Jungkook áll előttem.
-Azt hittem már jobban vagy.-szólal meg rekedtes hangon miután meg is köszörüli a torkát. Megint nem mondhatok semmit neki. Feltolom magam a földről, de belenyilall a hasamba a fájdalom és visszaesem. Miért mindig előtte kell ennyire gyengének mutatkoznom? Mit gondolhat rólam, Istenem? Egy csődtömeg vagyok.

Hizzám siet és segít felállni majd az ágyig támogat. Ahogy leér a fenekem, elterülök rajta. A számat sem tudtam kimosni, ezért még érzem benne az epe keserű ízét mire elfintorodom. Szerencsére tanárom hoz egy pohár vizet, ezzel enyhitve valamit az ízérzeten.

-Mi történt veled tegnap este?- leül majd le is fekszik mellém és a plafont kezdi bámulni.
-Semmi.-nyöszörgöm erőtlenül. Még beszélni is fáj.
-Úgy találtam rád a fürdő padlóján, hogy pánikrohamod volt, Jimin! Az nem alakul csak úgy ki a semmitől!-tisztán hallani, hogy dühös, de mit mondhatnék? Megrántom a vállaim és megpróbálok felülni, de felszisszenek és visszahanyatlok az matracra.

-Fáj valamid?-kapja felém a fejét aggódva.
-N-nem.-rázom meg a fejem, kezeimet pedig reflexből a sérült felületre teszem. Megfogja a pólóm alját, hogy felhúzza azt. Elkapom a csuklóját és könyörgően pillantok szinte fekete íriszeibe. Felém tornyosul és átdobja bal lábát derekamon majd lefesziti kezeimet a hasamról. Fájdalmas grimaszba fordul az arcom és pár könnycsepp is megszökik. Kezeimet csuklóimnál fogva feszíti fejem fölé egyik kezével, másikkal pedig ismét felsőm aljához nyúl.

-Kérem!-zokogok fel hangosan, amivel látszólag egyáltalán nem foglalkozik és felrántja a testemet takaró anyagot. Elfordítom a fejem, mert nem bírom nézni az arcát. Tovább sírok és próbálok szabadulni erős szorításából de hasztalan.
-Jimin.-suttogja.-Ezt...-nyel egy egyet.- Ezt ki tette veled?-kérdezi megrökönyödve.

-Nem mondhatom el. Kérem, ne faggatózzon!-szipogom. Elenged és leszáll rólam, én pedig a fájdalom ellenére összekuporodom, amennyire csak tudok.
-Ez nem mehet így tovább! Valaki zaklat téged folyamatosan és nem lehet ott mindig melletted, hogy megvédjelek, bármennyire is szeretném!-pattan fel és fel-alá járkál a szobában. Teljesen kikel magából.
-Mi-miért akarna megvédeni?-dadogom megilletődve és próbálva tartani a szemkontaktust vele. Megáll majd mélyen a szemembe néz.
-Mert... majd egyszer megtudod!-legyint. Újfent felém magasodik és a hajamat kezdi el simogatni. Nagyon jó érzés, tényleg, ezért lehunyom szemhéjaim és csak élvezem az érintését. - Nem akarom, hogy bajod essen. Nem bírom elviselni, hogy így kell lássalak!-leheli ajaimra majd finoman összeérinti azokat. Ledermedek és eltart pár pillanatig míg felfogom mi is történik. Újra megcsókolt, pedig most nincs is rohamom. Talán tetszem neki? De miért tetszenék? Az lehetetlen. Mozgatni kezdi párnácskáit, a gyomrom görcsbe rándul és az ajkaim bizseregni kezdenek. Lehunyom a szemeim és megmozdítom én is számat. Ez az első igazi csókom. Nem követelőző hanem lassú és finom. Megérzem nyelvét az alsó ajkamon így leejtem az állam és beengedem számba. Simogatni kezdi vele az én ízlelőszervem, amit igyekszem utánozni. Levegő hiány miatt válunk el egymástól és ahogy kinyitom pilláim, az ő fekete íriszeibe bámulok. Elmosolyodik, majd feltápászkodik rólam és besétál a fürdőszobába. Mi a jó fene történt, úgy mellesleg?