Talán veled sikerül (javításra vár)

Hatvanhat

Amikor azt mondtam, hogy egyszeri eset lesz az, hogy anyáékkal aludtam, nagyot tévedtem. Kedd reggel ismét ott keltem fel az ő ágyukban, ugyanis meg van a tárgyalás időpontja, ami hamarabb lesz mint gondoltam és egyszerűen nagyon ideges vagyok miatta.

Ismét nem tudok enni, ez Jungkook-nak sem tetszik, de egyszerűen egy falat sem csúszik le a torkomon, amíg nincs ennek a cirkusznak vége. Ha Kai-t elengedik büntetlenül, akkor lehet, hogy eljön értem és bosszút áll. Igen, eléggé elszabadult a fantáziám az utóbbi időben és horrorisztikus képek villannak fel, hogy Kai betör ide és lemészárolja a családom vagy hasonlók.

-Ez természetes reakció, amit a félelem okoz Jimin. Érthető, hogy így érzel, mert Kai eléggé agresszív. - mondja Yoongi a terápiámon.

-Előfordulhat szerinted, hogy elengedik? - kérdezem meg félve.

-Nem hiszem. Szerintem ha nem börtönbe kerül, akkor kényszergyógykezelést rendelnek el.

-Az mit jelent?

-Azt, hogy kötelezően beutalják egy elmegyógyintézetbe, ahol zárt körülmények között, de kórházi ellátást kap majd. - magyarázza meg.

-Szerinted gyógyítható? - mégiscsak orvos, hátha meg tudja mondani.

-Ha beteg, akkor igen. Ezt majd egy igazságügyi elmeorvos szakértő fogja megállapítani. - csukja be a füzetét, mert befejeztük a kezelést mára. - Szeretném ha megpróbálnál nem erre gondolni. Akármi is legyen, mindenképpen megkapja a büntetését, érted?

-Megpróbálom, de nagyon nehéz. Aludni sem tudok. - húzom el a számat.

-Ha gondolod felírok egy gyenge altatót, de csak akkor szedheted ha tényleg nem megy az alvás! - fenyeget meg mutató ujjával.

-Értettem főnök! - tisztelgek előtte.

A kezemben a receppel lépek ki a váróba, ahol Jungkook ül az egyik széken. Nem örül neki, hogy újra kaptam egy kis gyógyszert és megígérteti velem ugyanazt, amit Yoongi is. Nem is tervezek függő lenni vagy valami. Maximum öngyilkos lennék ezekkel a szerekkel, de már az sem akarok, mert Jungkook-kal szeretnék lenni.

Út közben kiváltjuk a gyógyszert és hirtelen irányt váltva, a belváros felé veszi Jungkook az irányt.

-Hova megyünk? - lepődök meg.

-Moziba. - mosolyodik el rajtam, mert egyből megörülök. Rég voltunk moziba, még a kapcsolatunk elején és már akkor tudtam, hogy imádom az egészet. Moziban teljesen más megnézni egy filmet mint otthon. Valahogy más a hangulata és szeretem, mikor egy-egy vicces részen együtt nevetnek fel az emberek. A levegőben a popcorn illata terjeng és én még a reklámokat és film bemutatókat is nagyon élvezem.

-Milyen filmet nézünk? - kérdezem mikor megállunk a plakátok alatt.

-Horror? - néz rám Jungkook kérdőn.

-Biztos, hogy nem! Így sem tudok aludni csak anyáék mellett! - rázom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy sokszor Kai-t is odaképzelem egy baltával a kezében és mindig tiszta vér az arca. Még a gondolatra is megborzongom, ami Jungkook-nak is feltűnik.

-Vígjáték?

-Vígjáték.

Miután kiegyezünk ebben, Jungkook megveszi a jegyeket és már csak egy fél órát kell várnunk a kezdésig. Addig felajánlja, hogy együnk valamit, de nekem nincs semmi étvágyam.

-Nem mehet így tovább Jimin. Muszáj enned valamit! - mordul fel, mikor közlöm vele, nem vagyok éhes.

-Tudom Kook, de nem bírok enni. Tisztára görcsbe van a gyomrom, mióta kiderült a tárgyalás időpontja. - hajtom le a fejem szomorúan.