Talán veled sikerül (javításra vár)

Harminckilenc

Jungkook

Belépünk a lakásba, miután legjobb barátom beinvitál minket és levetjük a kabátunkat meg a cipőket is. A nappaliban érezni lehet már a csodás illatokat, amik a konyhából jönnek és biztos vagyok benne, hogy ez nem Namjoon érdeme. Ekkor lép ki egy lilás hajú, körülbelül velem egy magas férfi a konyha felől. Nam mellé áll és összekulcsolja a kezeiket, amit összehúzott szemöldökkel figyelek. Mi folyik itt és ki ez a srác?

-Ömm...Szóval szeretném bemutatni Seokjin-t, a páromat! - mondja miközben kissé mind a ketten elvörösödnek, de leginkább a nekem még idegen fiú. Ekkor ér a felismerés, hogy beszélt már nekem róla, de azt nem mondta, hogy randiznának vagy hasonlók, az utóbbi időben pedig amúgyis Jimin kötötte le minden figyelmem.

-Szia, Jungkook vagyok! - nyújtom a kezem, amit elfogad és meg is rázza azt. - Ő pedig az én párom, Jimin. - nézek az említettre, aki csak a padlót nézi, majd neve hallatán megemeli a fejét. Jin vele is kezet ráz, mire szerelmem egy aprót mosolyog.

Az ebédlő asztalhoz ültetnek és oda kerül az első fogás is, ami mint kiderül, Seokjin főzött, ahogy minden fogást. Nagyon sokat beszélünk az ebéd közben és jobban megismerem a lila hajút. Kezdem érteni miért zúgott bele Namjoon, mert nem csak iszonyat helyes, tökéletesen főz, vicces, figyelmes, de nagyon kedves is. Nekem viszont Jimin az igazi és amúgy ő benne is megvannak ezek a tulajdonságok csak talán még ő sem tudja, kivéve a főzést, mert ugye azt még sosem próbálta, de talán abban is remekelni fog egyszer.

Látom, hogy a picikémnek is ízlik az étel, mert megpróbál többet enni mint eddig, aminek nagyon örülök. Remélem rendbe jönnek a dolgai, főleg ha az orvoshoz is elkezd járni. Az evés után a kanapéra telepszünk, ahol új párosunk elmeséli, hogyan kezdődött az egész kapcsolatuk, ami őszintén Nam-ra vall... Jimin valahogy nagyon csendes, de tudom, hogy azért van mert nehezen ismerkedik és idő kell neki, hogy feloldódjon. Tudom, hogyha egyszer kinyílik, mindenki oda lesz érte annyira mint ahogy én. Na jó azért, annyira ne legyenek, mert ő csakis az enyém! Amikor a picim elmegy a mosdóba, Nam közelebb ül hozzám, mintha mondani akarna valamit, amit érdeklődve figyelek.

-Mi a helyzet veletek? - biccent a fejével.

-Mi lenne? - értetlenkedek összehúzott szemöldökökkel.

-Hát...ne vedd sértésnek, de feltűnt, hogy Jimin nagyon csendes, komolyan egész végig egy szót sem szólt, meg állandóan le van hajtva a feje és még rád sem néz rád... Mintha félne vagy nem is tudom. - fejti ki véleményét. Igen én is észrevettem, hogy sosem néz a szemembe, legalábbis a öngyilkossági kísérlete óta nem, aminek gondolom köze van hozzá. beszélni is azóta nem beszél, épphogy pár mondatot tudtam eddig kihúzni belőle. Nem tudom mi járhat a fejébe és ez nagyon aggaszt. Seokjin-ra nézek, majd Nam-ra mert nem biztos, hogy neki is hallania kellene, mégse ismerem olyan régóta és ez nem csak az én ügyem, hanem Jimin-é is, aki biztos nem örülne neki, hogy elmondom valakinek, pláne ha én sem ismerem olyan jól az illetőt. A lila hajú veszi az adást és kimegy a konyhába egy megnyugtató mosoly után. Tényleg jó fej ez a srác.

-Mondtam már neked, hogy olyan mint, amilyen a nővérem volt. Egy pár napja egy hídról szedtük le egy sráccal, mert le akart ugrani. - itt Namjoon a szája elé kapja a kezét. - A lényeg, hogy azóta még velem sem nagyon beszél és szinte rám se néz. - mondom szomorúan, mire haverom vállamra teszi a kezét vigasztalás képpen.

-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! - kicsit meg is szorítja a vállam.

-Tudom és köszönöm. Már kerestem neki egy pszichiátert, aki elvileg nagyon jó a szakmájában. - sóhajtok egy nagyot. Nem régóta ismerem Jimin-t, de már most képtelen lennék nélküle élni és ezt a hídon is komolyan gondoltam. Ha ő megy, akkor én is mert mi ketten vagyunk egyek, tehát nem élhet az egyikünk a másik nélkül.

Mikor Jimin visszajön, szorosan mellém ül és meglepetésemre hozzám is bújik, nem tudom mi ütött belé, de nagyon jól esik. Továbbra sem veszi ki a részét a beszélgetésből, de nem zavar, majd ha ő úgy érzi minden rendben, akkor majd megteszi. Ez amúgy sem rossz társaság, ahol elítélnék ezért. Már késő délután van, mikor elköszönünk a vendéglátóinktól, de mind a ketten álmosak vagyunk és zavarni sem akarjuk a párost a turbékolásban.

-Köszönjük a nagyszerű ebédet Jin! Legközelebb is jövünk! - villantok mosolyt felé, amit viszonoz.

-Nagyon finom volt minden és jól éreztem magam. - hajol meg kissé Jimin, amin mindenki ledöbben. Csendesen mondja, de így is hallani angyali hangját, amit úgy imádok. Namjoon-nak és Seokjin-nek is hatalmas mosoly terül el az arcán, amit most a kis szerelmem figyel döbbenten. Kissé vicces ez a helyzet.

-Örülünk Jimin és máskor is nagyon szívesen látunk téged! - közli vele legjobb barátom, mire a picinek egy mosoly kerül arcára és ezért nagyon hálás vagyok az előttem állónak. Elindulunk haza, sokkal nyugodtabban mint az ide út volt, mert akkor konkrétan Jimin annyira ideges volt, hogy azt hittem elájul.

-Mész először fürdeni? - teszem fel neki a kérdést már odahaza.

-Jungkook. - lehajtott fejjel, bizonytalanul szólít meg, mire csak hümmögök egyet. - Lehetne, hogy... együtt... - meg kell zabálni annyira aranyos. Szerencse, hogy tudom mit szeretne és nincs olyan állapotban, hogy cukkoljam ezzel, mert ez az első igazi közeledése felém a történtek óta.

-Persze, megyek engedek vizet. - nyomok egy puszit feje búbjára.

Mikor megtelik a kád, elzárom a vizet és szólok a kis törpének is, én pedig elkezdek levetkőzni. a boxeremet veszem le éppen, ő pedig betoppan és ahogy lehajtott fejének köszönhetően egyből szembe kerül péniszemmel, felkapja a fejét, ami teljesen vörös lett. Nem bírom ki és elkuncogom magam, bemászok a meleg vízbe és várom, hogy Jimin is levetkőzzön végre. Nekem háttal viszi véghez ezt a műveletet, de egyáltalán nem bánom mert tökéletes rálátásom van fenekére, amivel be is pucsít nekem, akarata ellenére. Talán direkt így vetkőzik, mert tudja mennyire oda vagyok a hátsójáért. Becsukom a szemem és hátra döntöm a fejem, mielőtt megfordulna, hogy azt higgye semmit nem láttam, csak akkor nézek rá, mikor megérzem, hogy beszállt és hátát már mellkasomnak is döntötte.

Csendben pancsolunk és simogatom az előttem lévő pocakját, annyira nyugalmas most minden. Holnap hazajönnek Jimin szülei és nem fogunk tudni ennyit együtt lenni. Suliba is újra járni fog, amitől még én is ideges vagyok, bár Kai sem volt elvileg azóta ott. Elvileg teljesen felszívódott és egyenlőre senki nem tud semmit. Ajánlom is neki, hogy többé ne merjen az én picim közelébe jönni, mert azt megemlegeti. Ha előbb megtudom, hogy ő bántalmazza, az biztos, hogy ez nem történik meg. Nem értem Jimin miért nem mondta el, hogy ő az. Miért hagyta ezt így elfajulni? Ezt is tisztáznom kell majd vele, ha jobban lesz, mert egyenlőre nagyon törékeny állapotban van.