Talán veled sikerül (javításra vár)

Harminckettő

Reggel kipihenten ébredek és magam mellett tapogatózok, mert szeretném a tervem első pontját beváltani, de senki nincs ott így csalódottan nyitogatom szemeim. Ahogy sejtettem, Jeon tanár úrnak szó szerint hűlt helye van. Felülök az ágyon és körülnézek a szobában, majd hallgatózni kezdek, ekkorra viszont kávé illat csapja meg orromat. Kimászom a meleg helyről és a leteszem csupasz lábam a földre, majd észreveszem, hogy anyaszült meztelen vagyok úgyhogy gyorsan magamra kapom a tegnap lekerült ruhákat és a konyhába veszem az irányt a még mindig kómás fejemmel.

Ott ugyanaz a látvány fogad mint tegnap, annyi kivétellel, hogy a férfi csak egy melegítő alsót visel, felsőteste meztelen, ami igencsak imponáló nekem. Beharapott ajkakkal figyelem, ahogy bundás kenyeret süt, eszem ágában sincs megzavarni őt ebben, addig is élvezhetem a kilátást.

-Meddig állsz még ott? - zökkent ki gondolataimból, felém fordul és elmosolyodik majd int, hogy lépjek közelebb. Lassan és megfontoltan szelem át a köztünk levő teret, mikor pedig elég közel vagyok kinyújtja kezét felém, megragad és magához ránt. Szorosan ölel magához, mire a szívem hevesen kezd verni a mellkasomban. - Nagyon cuki vagy így kócosan! - kuncog, mikor eltávolodik tőlem annyira, hogy lásson. Elpirulok egy kicsit és visszabújok mellkasába, túlságosan reggel van még nekem ehhez.

Reggeli után felajánlom, hogy elmosogatok, de nem engedi, inkább elküld, hogy nézzek tévét vagy valami, de inkább visszamegyek a szobájába és úgy döntök felöltözök. Épphogy leveszem a pólóm, ami takart, két kar ölel át, mire megugrok picit, mert rohadtul nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan követ majd. Vállaimat és nyakamat ellepi apró nyálas puszikkal, erre nekem is megjön a hangom és fel-fel sóhajtok, jobban hátrahajtva fejem a vállára, hogy könnyebben hozzám férjen. Hasam és mellkasom simogatja tenyereivel, kiráz a hideg és libabőrös is leszek, annyira jó érzés. Eszembe jut, hogy most nem is neki, hanem nekem kellene őt kényeztetnem, így megfogom testemet bebarangoló kezeit és szembe fordulok vele. Döbbent és értetlen fején muszáj elvigyorodnom, de nem húzom tovább az időt és ajkaira tapadok.

Erőt gyűjtök ahhoz, hogy továbbmegyek és kb. halvány lila fingom sincs, hogyan is kezdjem el. Végül egyik kezemmel elindulok lefelé és ágyékára simítok, mire belesóhajt a csókba. El sem hiszem, hogy ez én vagyok, félek is tőle, hogy visszautasít, de nem szabad erre gondolnom, úgyis leállít ha akar. Tovább simogatom anyagon keresztül, majd térdre ereszkedem előtte, úgy mégiscsak könnyebb kivernem. Most jön el az a pont, hogy hónaljam alá nyúl, mielőtt bármit is tehetnék és felránt a földről.

-Mit csinálsz? - kérdezi és mintha egy kicsit mérges lenne, amivel összezavar.

-Hát én csak...szeretnék örömöt okozni tanár úr. - motyogom. Most akkor nem akarja? Nem akar engem?

-Nem hiszem, hogy annak itt lenne az ideje Jimin! - mondja, kihangsúlyozva az annak szót. Nem érte... Ó... Szóval ő a szopásra gondol? Végülis megérdemelné... Kicsit elpirulok, mert nekem ez így konkrétan nem jutott eszembe, de téved és ezt vele is közlöm.

-Téved. Szerintem eljött az ideje és szeretném én is viszonozni, amit kaptam. Szeretnék örömet okozni magának! - végig szemébe nézek és talán még sosem voltam ennyire biztos magamban. Magammal kapcsolatban sok mindennel bizonytalan vagyok, de ha róla van szó, akkor semmiben.

-Nézd Jimin, én elhiszem ezt és lehet késznek érzed magad, de akkor sem szeretném, hogy olyat tegyél amit később megbánhatsz!

-Ez hülyeség! Most mondtam, hogy akarom és nem bánnám meg mert...- nem engedi befejeznem és talán jobb is mert valami olyasmit mondtam volna, ami kicsit korai.

-Az ég szerelmére Jimin! 17 éves vagy, konkrétan egy gyerek! Honnan is tudhatnád mit akarsz és mit nem? - dörren rám, amitől összerezzenek, de fura mód nem ijedek meg, épp ellenkezőleg mert hirtelen olyan harag tölt el, hogy nem is tudom visszafogni magam.