Talán veled sikerül (javításra vár)

Három

Másnap nyilván mint a mosott szar, úgy megyek suliba. Igazából elég csendesen telik a nap és eddig senki nem is szólt be.

A negyedik óránk biológia és már becsengettek, de a tanár még mindig nincs sehol. Egyszercsak nyílik az ajtó és belép rajta a tegnapi férfi. Összehúzom magam mikor körbepillant és szeme megakad rajtam. Biztos mérges amiért tegnap csak úgy otthagytam.

-Sziasztok!-szólal meg kedvesen egy kis mosollyal arcán, ami elég aranyos. Mi? Honnan jött most ez?-Az új biológia tanárotok vagyok és ha már itt tartok a tesit is én veszem át Kwang tanárúrtól! A nevem Jeon Jungkook.-hajol meg kissé a mondandója végén.
Tanár? Vagy ami mégrosszabb, engem fog tanítani? Eddig szerettem a bioszt mert egy kedves öreg néni tartotta. Tőle, úgy éreztem nem kell félnem és ezért is volt jó az óráján. Megnyugtatott a jelenléte, de most emiatt a férfi miatt fenyegetve érzem magam és a tesi is vele lesz!
-Hol van Kim tanárnő?-teszi fel kezét Lisa.
-Megbetegedett és le kellett adnia az osztályait, a tieteket pedig én vettem át. Igazából tegnap érkeztem az iskolátokba.-vakargatja tarkóját.- Jól van. Most, hogy ezt tisztáztuk, szeretném ha mindenki bemutatkozna egyesével!-csapja össze a tenyerét mire összerezzenek. Jajj csak ezt ne! Nem tudok bemutatkozni! Beszélni az egész osztaly előtt és nyílt céltábla lenni?
Elkezdődik hát a kínzás, mivel ahogy közeledünk felém, egyre jobban dobog a szívem és izzad a tenyerem.
-Te jössz!-hangzik el mire fel pillantok és találkozik tekintetem új tanároméval, aki várakozik rám.
-Ő nem érdekes, tanárúr! Ő csak egy senki!-kiabál közbe egyik kedves osztálytársam, Kai, aki előszeretettel szokott boxzsáknak is használni.
-Majd én azt eldöntöm Kai!-hangja keményen cseng, amivel mégjobban megijeszt. Ha lehet még kisebbre húzom magam össze, de belekezdek mert különben sose hagyja abba a bámulást, amitől nagyon rosszul érzem magam.
-P-Park Ji-Jimin vagyok. 16 éves és a szü-szüleimmel élek itt, Busanban.-alig hallható, amit mondok de persze Kai hallotta.
-Ja! A nyomor negyedben!-nevetnek. Az egész osztály. Hát megint ez van. A megalázás. Könnyek gyűlnek a szemembe, mert nem tudnak békén hagyni és kihagyni egy alkalmat se, hogy megalázzanak. Nem akarok előttük sírni!
-Kai! Mondtam, hogy beszélhetsz?-förmed rá Jeon tanárúr.
-Ne-nem tanárúr. Elnézést!-motyogja a fiú. Még sosem hallottam, hogy Kai félne valakitől, de úgy látszik Jeon Jungkook a dominánsabb köztük. Nem is csodálom, hiszen tökéletes és magabiztos a megjelenése!
-Ki-kimehetek a mosdóba?-teszem fel a kezem és érzem, hogy a gombóc nőni kezd torkomban.
A férfi mihelyst megengedi már fel is pattanok a helyemről és elspurizok előtte. Érzem, hogy arcomat kémleli, amit egy könnycsepp már végig is szántott.
Berontok a mosdóba és az egyik fülkébe zárkózva, hangosan zokogni kezdek. Mindig ide jövök, ha sírni akarok. Ez a mosdó a legkevésbé forgalmas. Itt még soha senki nem kapott rajta, hogy bőgök. Mikor úgy érzem képes vagyok visszamenni, kilépek a tükör elé és nyugtázom, hogy szemeim hatalmasra dagadtak a sírástól. Megmosom az arcom majd fejembe húzom a kapucnim és visszamegyek a terembe. Azért az ajtó előtt még veszek egy nagy levegőt és egy "meg tudod csinálni" keretében benyitok. Minden szempár rám szegeződik.
-Na mi van? Szartál, hogy eddig voltál? Ja igen, biztos otthon még rendes buditok sincs!-kuncog Kai, az egész osztállyal együtt.
-Na jól van, elég lesz Kai!-csap az asztalra Jeon tanárúr. Megrezzenek a hirtelen hangra és szemeim is összeszorítom.-Takarodj ki az óráról! Te pedig Jimin, ülj a helyedre!-mondja emelt hanggal. Na remek, ezek miatt most biztos kispécéz magának a tanár és az a hülyegyerek sem fogja annyiban hagyni.

A nap meglepően hamar eltelt. Kisebb beszólások voltak ugyan, de semmi komoly. Ma még nem ettem, ezért előkotrom azt a kis pénzem a táskámból, amit két hete adott anya, mert visszajárt a vásárlásnál. Nem sok, tényleg de sosem kapok zsebpénzt úgyhogy örültem neki és elraktam hátha jól jön majd. Hazafelé a cukrászda előtt elhaladva, meglátom a mochikat kirakva és nagyon megkívánok egyet. Erőt véve magamon, belépek az ajtón. Úgy érzem, minden szem rám szegeződik, ezért mégjobban a pulcsim rejtekébe bújok.
-Szia! Segíthetek?-jön a kedves hang a pult mögül.
-Szi-Szia! Csak mochit szeretnék venni.-motyogom. Csoda ha meghallja. Félek. Nem tudom mitől csak érzem. Szorongás. Irracionális félelem.
-Mennyit adhatok?-szóval meghallotta. Hálistennek nem kell elismételnem.
-Há-hármat.
Megfog három sütit és egy zacskóba teszi.
-3000 won lesz!-mosolyog rám de én nem tudom viszonozni sajnos, bármennyire is szeretném. Pénzem sincs annyi. Annyira gáz. Most, hogy mondjam meg, hogy akkor tegyen vissza kettőt, mert összvissz egy darabra van pénzem?
-O-óh. Akkor...-veszem elő az ezer wonomat és újra átszámolom, hátha valaki becsempészett még kétezret a zsebembe, de sajnos csalódnom kell. Érzem, hogy a torkomban levő gombóc folytogatni kezd. Legszívesebben elrohannék, de olyan rég ettem mochit és annyira szeretem. Legalábbis régen szerettem.
-Tegyen még hozzá tíz darabot, légyszíves!-szól egy hang mögülem. Egy elég ismerős hang. Felé nézek relytekemből és Jeon tanárúr áll ott, aki magabiztosan néz a pult mögött álló lány szemébe. Bárcsak én is ilyen lennék!
De várjunk csak! Még tíz? Egyet tudok csak kifizetni!
Az eladó teszi, amit mondd és a többi sütit is becsomagolja.
-Tizenháromezer won lesz.-mondja, mire nekem kikerekenek szemeim. Mennyi? Honnan szedjek annyi pénzt? Nekem csak ezer wonom van! Lenézek a gyűrött kis pénzeimre és újra nő a gombóc a torkomban.
-Parancsoljon!- adja át a pénzt a tanárom.
-Köszönjük és egészségükre!-köszön el a lány. Én csak értetlenül pislogok. Akkor magának vette? Akkor most kérhetek egy darabot? Ezek után hogyan szóljak?
-Gyere, Jimin!-fogja meg pulcsim ujját, de én nagyon megijedek. Nem szeretem ha hozzámérnek.
Látja, hogy kényelmetlenül ér és elenged, de várakozóan pillant rám. Követem őt kifelé az üzletből.
-Tessék!-nyújtja át nekem a zacskót.
-Ne-nem kérek, köszönöm!-motyogom de közben a nyál is összefut a számban, ahogy meglátom a kis sütiket. Olyan nyomorult vagyok!
-De hiszen neked vettem!-mondja és mégközelebb tolja a zacskót hozzám.
-A-akkor egyet veszek és azt ki is fizetem!-veszem ki újból zsebemből a pénzt és felé nyújtom.
-Nem kell kifizetned, Jimin! Én mindet neked vettem és szeretném ha elfogadnád!-kuncog. Férfiasan de mégis aranyosan. Szívem hatalmasat dobban. Ez ijesztő. Haza kell mennem most azonnal!