Talán veled sikerül (javításra vár)

Tizenöt

Egész nap próbáltam kerülni a tanárurat mert az éjszakai események és a reggel történtek miatt zavarban voltam a közelében. Nem tetszik az, amit kivált belőlem és nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Olyan mintha hipnotizálna mert simán elmondok neki mindent, vagyis majdnem mindent mert az öngyilkossági kísérletemről nem fogok mondani semmit a betanult szövegen kívül!
A délelőtt nem volt valami izgalmas. Reggelizni nem mentem mert nem éreztem még jól magam.

Ebédelni utoljára megyek. Az ajtóból leskelődöm, hogy ki hova ül, de leginkább, hogy Jeon tanárúr hol foglal helyet. El akarom kerülni a kínos szituációt és Kai-éktól is a lehető legtávolabb szeretnék elhelyezkedni. Várok még pár percet és besunnyogok az etkezdébe majd elveszek egy tálcát. Most a második fogással próbálkozom, ami spenótos tészta. Leülök a sarokban levő kis asztalhoz és megiszok egy pohár vizet. Végig érzek magamon egy perzselő tekintetet, de próbálom kizárni a külvilágot. Lassan kezdek el enni de pár falat után hiába küzdök, nem megy több. Sóhajtok egy nagyot mert ez így nem mehet tovább. Érzem, hogy nagyon le vagyok gyengülve, amit utálok. Mégha nem is akarok sokáig életben lenni, akkor sem jó érzés ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak lenni.

Elkövetek egy nagy hibát és felnézek, majd meglátom ahogy tanárom engem néz. Nem is néz, egyenesen bámul. Gyorsan elkapom a tekintetem. Olyan mintha mérges lenne rám pedig semmit nem tettem. Sőt, nekem kellene rá haragudnom mert az engedélyem nélkül fogdosott éjszaka, viszont ez egyáltalán nem zavar engem. Jó érzés volt, de azért félelmetes is mert nem tudom mit akarhat tőlem.

Felállok és visszaviszem a tálcámat majd elhagyom a termet. Visszamegyek a faházunkba és felkészülök a délutáni túrára az erdőben. Remélem lesz majd valami szikla, ahonnan leugorhatok. A mosdóba megyek és elintézem a folyó ügyeimet majd kezet és arcot mosok. Nem érzem jól magam. Sosem érzem jól magam, de most kivételesen rosszul vagyok. Magányos és szeretetre éhes, de tudom, hogy az ilyen mint én sosem kap majd senkit maga mellé és komolyan félek, hogy nem is tudnám értékelni. Úgy érzem magam, mint aki képtelen az érzelmekre. Ismerem őket, de a tiszta félelem és szomorúság burkában vagyok, ahol a jó dolgok nem érnek el. Láthatom őket, de el nem érhetem.

-Jimin, bent vagy?-kopog be Jeon tanárúr. Nem akarok kimenni és találkozni vele, viszont itt sem maradhatok. Erőt veszek magamon és remegő kezekkel, de lenyomom a kilincset. A földet pásztázva megyek el mellette és kezdem felhúzni a cipőmet.
-Fe-felőlem indulhatunk.-motyogom és meg mindig nem nézek rá. Közelebb lép egészen addig amíg a labujjaink össze nem érnek. Nyelek egy nagyot és megkisebbre húzom össze magam. Miért nem lehet már békén hagyni? Én csak egyedül akarok lenni!
-Nem érzed jól magad? Mert akkor itt maradhatsz! Nem muszáj jönnöd!-lehellete súrolja az arcom ahogy beszél mire megborzongok kicsit. Muszáj mennem mert ha ettől is nagyobb tanár kedvencnek néznek, akkor nagyon pórul járhatok, ezért gyorsan megrázom a fejem.
-Jól vagyok! Szeretnék menni!-ez az év hazugsága... Az előttem álló csak hümmög egyet én pedig elspurizok mielőtt meg mást is hozzátenne vagy esetleg csinálna valamit. A szívem majd' kiugrik a helyéről.

Gyorsan a gyülekező osztályom közé vegyülök és velük várom az indulást. Érzem, hogy valaki figyel mögülem és ahogy hatra nézek vállam fölött, meg is látom életem jelenlegi megkeserítőjét. Nem tudom mi ütött belé mostanában. Eddig leginkább csak beszólogatott, viszont egy pár hete már rendszeresen ver. Pár hete...pontosan azóta fajultak el a dolgok, mióta Jeon tanárúr itt van! Kikerekednek a szemeim a felismerésre, mert lehet, hogy a két dolognak köze van egymáshoz? Miatta bántana, mert közel kerültem a tanárunkhoz?

-Jól van srácok! Egy két kilométeres túrát fogunk tenni az erdőben, ezért kérek mindenkit, hogy senki ne maradjon le és ügyeljünk egymásra! Nem lesz a legegyszerűbb terep, szóval megállunk ha valaki nagyon nem bírja!-tájékoztat a kísérőnk és az utolsó mondatnál feltűnően megbámul engem, ezért lesütöm a szemeim. Tudom, hogy nem fogom bírni, hisz csak attól majd összeesek, hogy a negyedikre fellépcsőzöm, de azt várhatja, hogy szóljak! Mégcsak az kellene, az egész osztály kinevetne és gúnyolnának, meg amúgy sem mernék szólni...

Elindulunk hát az erdőben és minden erőmet összeszedem, hogy ne maradjak le, ami nem kis feladat. Hálisten a többiek sem rajonganak a túrázásért így mások is nyavalyognak, hogy álljunk meg, mert egy elég meredek parttal indítottunk. Komolyan már most az ájulás kerülget, de csak egy fának támaszkodom és nagy levegőket véve nyugtatom a testem.

Megint megindulunk csordába verődve és lassan ki is jutunk a pokol ösvényéről, ahogy magamban neveztem. Párszor majdnem összeestem és körülbelül minden energiámat felemésztette ez a kis gyaloglás mert nem kis partokon kellett felmennünk. Visszaérve a kempingbe, mindenki elvonul pihenni, hiszen a vacsoráig még van egy óra. Én is így teszek, bár így, hogy osztoznom kell a szobán, nem az igazi a dolog.
Minden vágyam, hogy huzamosabb ideig legyek egyedül és ne legyen senki a közelemben illetve ne kelljen beszélgetnem. Nem szeretem a társaságot.

A szobába érve, lerúgom magamról a cipőmet majd ágyba bújok. Magamra húzom a takarót úgy, hogy a fejemet is takarja, de levegőt is kapjak. Ekkor nyílik az ajtó, én pedig csukott szemekkel játszom a halottat... na jó, csak úgy teszek mint aki alszik. Nem látok semmit, de hallom ahogy a férfi sóhajt egyet és a fürdőbe megy. Ha sokáig tudom tettetni, hogy alszom, akkor a vacsit is megúszom. Igazából ennem kellene, de semmi kedvem a többiek közé menni. Visszajön a mosdóból majd a hangokból ítélve pakolászik, aztán besüpped az ágy mellettem. Nem mozdulok meg, ahogy ő sem.

Egy ideig így vagyunk majd eljön a kaja idő és feláll mellőlem. Hálistennek nem kezd el költögetni, csak fogja magát és kilép a házunkból. Éppen itt volt az ideje mert nagyon kell pisilnem. Gyorsan kipattanok fekvőhelyemről és összekapom az alvó cuccom majd elindulok a fürdőbe. Gyorsan pisilek és beállok a zuhany alá. Nagyon jól esik, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen. Megmosom minden porcikámat, de elakadok a csuklómon lévő hegeken. Annyira hiányzik az érzés, ahogy a penge hasítja a bőröm és a húsom ezáltal a feszültség elszáll a testemből. Ha nem vagdoshatom magam, akkor valami más tevékenységet kell találnom, ami levezeti az ideget, különben hamar elérem a határaimat. Befejezem a mosakodást, kilépek a kabinból és megtörölközöm. A tükörben megvizsgálom a sebeimet. A suliban kapottak már kezdenek felszívódni, de ami a mellkasom közepén van, még mindig elég élénk színű. Mindegy, majd elmúlik... Felveszem az alsógatyámat és Jeon tanárúr pólóját, amiből még mindig csak úgy árad az illata. Elég megnyugtató...tetszik.

Visszamegyek a szobába, ahol megtorpanok. Az emlegetett szamár ott ül az ágyon egy könyvvel a kezében, az ablak alatt levő kis asztalon meg egy tálca van, rajta egy tál gőzölgő étellel. Ahogy meghall, rám tekint fél szemmel és enyhén elmosolyodik.
-Gondoltam éhes leszel ha felkelsz.-biccent a kaja felé.
-Kö-köszönöm.-dadogom zavaromban, mert eléggé olyan hangsúllyal mondta, mintha tudná, hogy nem aludtam. Mivel eléggé bámul, ezért a táskámba rakom a piszkos ruháim és az asztalkához megyek, leülök a székre, ami -sajnos- úgy helyezkedik el, hogy a tanárommal szembe legyek és nincs merszem máshogy elhelyezkedni.
-Hoztam egy üveg vizet is.-nyújtja felém a fél literes flakont. Küldök felé valami mosoly félét és az ételt kezdem szugerálni. Bár tudnék enni, nem gondolom, hogy ez mind belémfér, de azért most megpróbálok sokat megenni. Falatozni is kezdek és szerencsére Jeon sem tervezi, hogy végignézi mert visszatér a könyvéhez. Pár kanál után érzem, hogy tele vagyok, de nem adom fel. Muszáj megerősödnöm! Még letuszmákolok egy kis adagot így a háromnegyedét eltüntetve, amin nagyon meglepődök. Hónapok óta nem ettem ennyit egyszerre. A víznek is megiszom a felét és a maradék folyadékkal együtt a helyemhez sétálok. Bebújok a takaró alá és háttal fordulok neki.
-Tényleg köszönöm a kaját, tanárúr.-sutyorgom.
-Nincs mit Jimin. Örülök, hogy ettél.-válaszolja. Ezután nem beszélünk már, ennek eredménye ként pedig érzem is a fáradtságot elhatalmasodni rajtam.