Talán veled sikerül (javításra vár)

Ötvenegy

Reggel kipattanok az ágyból és hiába délután egy órakor megyünk, én már készülődöm is. Haza kell mennem váltás ruháért mert már péntek óta ugyanaz van rajtam. Alváshoz vettem kölcsön Jungkook szekrényéből egy boxert és pólót is, ami azért is jó volt mert teljesen megnyugtatott az illata.

Otthon elmesélem anyáéknak a fejleményeket és ők is üzennek Kook-nak, majd felajánlják a segítségüket, ami iszonyat jól esik és el is sírom magam, ketten hamar megnyugtatnak. Lezuhanyzom és felveszek valami normálisabb ruhát, majd visszamegyek Jungkook lakására, mert Nam majd oda fog jönni értem.

Így, az üres lakásban elég rosszul érzem magam és nehezemre esik nem összerogyni és sírni valamelyik sarokban, vagy éppen az ágy alatt. Leveszem saját pulóverem és kitúrok egyet a szerelmeméi közül. Azt választom, amelyiknek a legtöményebb az illata, hogy jó sokáig tartson ki.

Annyira ideges vagyok és várom a találkozót, hogy nem tudok a fenekemen megülni, így takarítgatok, pakolászok szinte egész addig, míg fél egy nem lesz, hiszen akkor érkezik meg értem Namjoon. Beülök mellé a kocsiba és elindulunk a rendőrségre, ahol Jungkook-ot tartják fogva. Ujjaimat tördelem végig, még akkor is, mikor odaérünk. Hirtelen illan el minden bátorságom és már nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy odabent lássam.

-Jimin, tudom, hogy nehéz ez, de Jungkook-nak szüksége van rád! - ráz fel Namjoon hangja. Igaza van.

Egy széken ülve várom, hogy bekísérjék őt végre és amikor megtörténik, azonnal a nyakába ugrom, de a rendőrök hamar szétválasztanak minket. Az asztal két oldalára ültetnek és figyelmeztetnek, hogy semmilyen testi kontaktus nem lehet köztünk.

-Jól vagy? - kérdezem azonnal, aggodalmaskodva. Nem látszik rajta semmilyen sérülés, csak annyi, hogy fáradt. Istenem, annyira magamhoz ölelném vagy helyet cserélnék vele, hiszen miattam van itt.

-Nem a te hibád! - jelenti ki a gondolataimra válaszolva. Meglepődött fejemen csak mosolyog. - Az arcodra van írva Jimin. - kuncog fel. Annyira erős, hogy még ilyenkor is képes erre.

Nehezemre esik visszanyelni a könnyeimet és csak átkozni sikerül magam, amiért nem tudok erős lenni. Képtelen vagyok nélküle élni és ha valami baj történik vele Kai miatt én biztos, hogy kicsinálom azt a nyomorékot!

-Ugye hiszel nekem, Jimin? Elhiszed, hogy nem tettem meg azt, amivel vádolnak? Szándékosan nem keverném magam ekkora bajba, akkor ki vigyázna rád? - nyúlna kezeimért, de félúton eszébe jut, hogy nem lehet, ezért vissza húzza maga elé azokat.

-Persze, hogy hiszek neked Kook! - jelentem ki emelt hangon, mire rám szólnak, hogy halkabban legyek. Komolyan, hol vagyunk? Levegőt vehetünk egyáltalán? - Tudom, hogy nem tettél vele semmi ilyet, de ha tettél volna sem hibáztatnálak, mert megérdemelné!  

-Te hogy vagy? - kérdezi.

-Jól. - villantok egy mű mosolyt, de nem veszi be és ezt szóvá is teszi. - Az most nem fontos, most te vagy az! - rántok vállat.

-Nekem igenis fontos. Ha te jól vagy, én is, ha te nem vagy jól, akkor én sem! - jelenti ki szinte felháborodva.

-Tényleg jól vagyok Kook. Sokan segítenek nekem és velem vannak. Még anyáék is azt mondták, ha valamire szükséged van, akkor csak szólj! - biggyesztem le ajkaim szomorúan, pedig ez egy jó dolog.

-Látom az én pulcsim van rajtad. - mosolyog ő is szomorúan.

-Remélem nem baj, csak nagyon hiányzol és így érezhetem csak az illatod. - hajtom le a fejem és újból ujjaim birizgálom.

-Persze, hogy nem baj. Én is szeretném a te illatodat érezni, de nem engedik idebent. - néz oldalra és talán még egy könnycsepp is megcsillan a szemében.

Eddig bírom. Hangosan zokogok fel és a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem akarom itt látni! Valahogy ki kell hoznom innen. Igenis miattam van itt, bármit is mondd! Hiába nyugtat, nem érhet hozzám és így nem igazán sikerül neki a dolog.

-Hé, hé, hé! Baba, kérlek nyugodj meg! Tudod, hogy mennyire fáj nekem így látni téged! - most meg is fogja a kezem, hiába tiltják meg. Éppen arcomhoz emelném, de az egyik rendőr erőszakosan rángatja fel a székről és közli, hogy lejárt az időnk. - Jimin, ígérd meg, hogy nem fogod magad bántani és erős leszel, oké? - kiabál még nekem, mielőtt végleg eltűnik a szemeim elől.

-Ígérem. - suttogom magamnak.

Boldog új évet nektek! 😘