A Kiválasztottak |Befejezett|

1.

Halihó!
Jenna Carter vagyok és 17 éve rontom a levegőt. Londonban élek a családommal. Van egy 14 éves húgom, Ella, és egy bátyám aki szinte a legjobb barátom. Mindig segít nekem, és Ellnek. Legyen az tanulás, vagy ha tanácsot kérek. Ő Adam. Adam Carter.  Nem sokkal idősebb nálam, mert ő 19 éves. A legjobb haverja Harry nagyon sokat van nálunk, szinte már itt lakik. A szüleim sokat járnak el itthonról üzleti ügyben. Mondhatni sosincsenek itthon. Mindig is a legjobbat akarták nekünk, ahogy most is. De már megszoktuk.

Persze nekem is van egy legjobb barátnőm, Anne. Az osztály egyik legjobb tanulója.
Többször van hogy együtt megyünk a suliba, és közben beszélgetünk minden féléről. Például az az napi napról, meg ilyesmi.
Semelyikünknek sem kell korán kelnie ahhoz, hogy időben be érjen, mivel elég közel lakunk a sulihoz. Ja, hogy miért többes szám? Anne pár házzal lejjebb lakik mint mi. Bőven rá érnénk, és aludhatnánk, de mi ehelyett inkább egymással beszélgetünk. Van hogy suliba menet vagy nálunk. A mai nap például iskolába menet dumáltunk.

- Van valami terved hétvégére? - kérdezett meg Anne.

- Miért kérdezed?

- Gondoltam, hogy elmehetnénk valahova Lisával és Mattel. Mondjuk a plázába, kávézni, ilyesmi.

- Persze, de nem nagy gond ha vasárnap megyünk?

- Nem, de miért nem jó a szombat?

- Szombaton valaki másokkal találkozom.

- Áh. A Francia barátokkal.

- Mi? - milyen Francia barátok? Miről beszél? De miután feltettem a kérdést rájöttem. A barátnőm furcsán nézett rám.

- Jaa, igen. Bocsi Anne, csak reggel vagy még é nagyon fáradt vagyok. Biztos mert nem aludtam sokat. - ennél hülyébb kifogást még soha életemben nem mondtam senkinek.

- Nem baj, velem is megesik néha. - kacsintott a barátnőm, és elmosolyodott.

Most biztos nem értetek semmit. Hogy kik is pontosan azok a Francia barátok.

Tulajdonképpen négy velem majdnem egy korú gyerekről van szó. Már nagyon régen találkoztam velük. Nagyon sokszor chateltünk, és minden héten felhívtuk egymást.

De csak, hogy nevükön nevezzük őket;
Zack Anderson, Tracy Thomson, Hexy Parker és Alex. De ők nem csak négy átlagos teenager. Sokkal többek annál.
Közel sem átlagosan élnek, ahogy mi sem Adam-mel és Harry-vel.

Minket két lény alkot. De nem a szüleink miatt. Félig  emberek, félig valamilyen állatok vagyunk. Különleges képességekkel bírunk. A látásod élesebb lesz, gyorsabb leszel, minden kis zajt képes vagy meg hallani, és a szaglásod is jobbá válik.
Ezt a hatalmas titkot csak mi heten tudjuk, és ez így is fog maradni.

Ma is időben értünk be a suliba Anne-val. Út közben beszélgettünk. Megbeszéltük egy pontos időpontot vasárnapra, és még arra is volt időnk, hogy meg írjuk Lisa-nak, és Matt-nak a vasárnapi programot. Ők azt mondták, hogy nekik jó. Ez a nap nagyon könnyű volt. Nem volt dolgozat, és tanulni sem kellett sokat. Ilyen nincs minden nap, szóval Anne-val el mentünk egy kávézóba és meg ünnepeltük egy forró csoki társaságában. Sokat nevettünk és beszélgettünk mint mindig.

- Lassan indulnom kéne. - mondtam Anne-nak.

- Oké, nem baj. Én is indulok. Biztos már engem is várnak otthon. Majd vasárnap találkozunk! - köszöntünk el.

Hazaértem. A konyhából spagetti illatot éreztem. Hallottam, hogy a kis húgyom Ell Adam-mal és Harry-val beszélget. Így tudtam, hogy a szüleim nincsenek itthon szokásuk szerint.

- Sziasztok!

- Szia! - hangos köszönést hallottam a konyhából. Levettem a cipőm, és a pulcsim és bementem a konyhába. Hatalmas puszit kaptam Elltől, majd Adamtől is. Harryval csak köszöntünk egymásnak és megöleltük egymást.

- Mikor lesz már kész a vacsora?

- Ne légy türelmetlen Ell! - torkolta le Ellt a bátyám. Pár perc múlva már kész is volt. Meg terítettünk és ettünk.