A Kiválasztottak |Befejezett|

33.

- Kérlek ne engedj el!

Aaron szemszöge
El sem engedtem. Úgy éreztem örökké és azután is tartani akarom őt. Aztán elhúzódott és rám emelte íriszeit.

- Most mi lesz?

- Nem tudom. De erősnek kell maradnod.

- De mi lesz ha össze omlok? Ha túl sokan bántanak. Például a barátaim. Mr Johnson és Zack.

- Ez nem fog megtörténni, oké? Erősebb vagy annál.

Ismét karjaimba zártam...

Zack szemszöge
A mai találkozó igazán jól sült el. Cortez úr szerint is. Az, hogy most itt vagyok és tervezgetek életem legjobb döntése volt.

- Te mit gondolsz Zack?

- Mi? Bocsánat elbambultam. Miről van szó?

- Ash vissza tudja vonni a bűbájt ha végeztünk. Úgy nagyobb lesz mindenkinek a fájdalma.

- Tényleg képes vagy rá? - kérdeztem az említett személyt.

- Bízz bennem. Ha akarnám most bármelyik pillanatban megtehetném.

- Jó. Szerintem jó ötlet. - feleltem. De a tervhez több emberre van szükség. Ennyien nem leszünk elegen. - Kellenek még emberek.

- Megoldjuk. - mondta Cortez halál nyugodtan.

Tracy szemszöge
Miután elmentek mi is szedtük a sátorfánkat.
Párizs utcáit járjuk vissza a hotelbe.
Visszagondolva nem is tudom pontosan miért mondtam azokat Jenna-nak.

- Mi van Trac? - kérdezte Alex.

- Helyet kéne változtatnunk. Aaron tudja hol vagyunk, Zack is. És csodálkoznék ha Mr Johnson nem tudná.

- Igaz. Beszélek a többiekkel.

Alex beszélt a többiekkel, de senki sem tudja hova menjünk.

- Nem tudnánk elfoglalni apád egyik céges búvóhelyét? - kérdezte Josh Summer-t.

- Félek ez lehetetlen lenne.

- Menjünk vissza New Yorkba. És ha keresnének szerintem nem ott kezdenék ahonnan jöttünk. - javasolta Hexy.

- Jó. Mindenki pakoljon. Holnap indulunk. Mindenkinek megfelel?

Miután ezt megvitattuk mindenki ment a saját dolgára.

Idő közben Alex és én egy szobába kerültünk. Most jelenleg rá várok mert tusol és én voltam olyan hülye, hogy előre engedtem.

- Alex! - dörömböltem az ajtón. A víz már rég nem csobog. Tehát vagy szivat vagy tényleg egy lajhár. - Engedj már be!!

- Kérésed számomra parancs. - mielőtt bármit is tehettem volna az ajtó ki nyílt és neki ütköztem Alex fedetlen felsőtestének. Egyből letámadta ajkaimat, én pedig viszonoztam csókját. - Mondtam, hogy gyere velem.

- Nem. Inkább megvárom még kivonszolod magad. Szeretek bizonyos dolgokat egyedül csinálni.

Kihasználva, hogy nem figyel gyorsan helyet cseréltem vele, így ő került a szobába én meg a fürdőbe. Azonnal kulcsra zártam.
Majd miután megfürödtem kimentem a szobába. Alex az erkélyen volt.

- Mit nézel?

- A tájat. Nézd milyen szép...

- Mióta érdekel ez téged.

- Mióta kifúrtál a fürdőszobából...

- Oh, ne haragudj. Igyekszem jóvá tenni. Mivel tehetném meg nem történté? - minden erőmmel azon voltam, hogy a bennem feltornyosuló nevetést ne eresszem ki. Ahogy látom Alex is épp valami ilyesmivel küzdött.

- Még gondolkozom kell rajta. Sok mindent szeretek.

- Na jó. Aludj rá egyet.

Eldőltünk az ágyon. Épp félálomban voltam mikor Alex keze ami a derekamon pihent hirtelen elrántotta. Izzadt és egy pontot nézett. Én is oda néztem de nem láttam semmit.

- Alex! Alex!!

Rohantam a folyosón Harry szobája felé. A kilincset nyúltam amikor hirtelen kínzó fejfájás hasított belém. A fájdalomtól össze estem és izzadtam. Nem akartam a fél világot felverni a sikításommal. Épp csak annyit akartam, hogy Harry meghallja.

- Úristen! Tracy! Mi történt?! - Behúzott a szobába ahol lefektetett az ágyra.

- Alex... Áá!! - nagyon fáj. Szerencsére Harry vette a lapot. Egy perccel később Alex-et támogatva jött vissza. A háta mögött pedig a többiek ballagtak.

- Áá! - visított fel Hexy.

- Hex mi baj?? - kérdezte Adam.

- Fáj! Nagyon fáj! Csináljatok már valamit!

Ekkor Adam és Harry is össze esett. Mindenki, de nem láttam sokat mert mintha egy füstfelhő magával ragadott volna. Aztán egy képet mutatott.

Polla szemszöge
Mindenki össze esett. Csak én maradtam állva, és semmi fájdalmat nem éreztem. Mégis mi lehet ez?

Oda rohantam Alex-hez, hogy el kezdhessek találgatni a képességem segítségével, hogy mi bajuk lehet.

Tracy szemszöge
A füst vagy mi elengedett. Minden fájdalom megszűnt.
Aztán kinyitottam a szemem.

- Polla...?

- Semmi baj.

- Mi történt?

- Nem tudom. Próbálok rájönni.

Ekkor felébredt Alex, Hexy, Adam, Harry, James, Josh, és Summer is.

- Ez meg mégis mi a frász volt?!

- Nem tudom James. Valaki emlékszik mi történt? Alex?

- Mi? Miért én?

- Mert te voltál az első. - mondtam.

- Feküdtem az ágyban. Nem tudtam elaludni és hirtelen hasogatni kezdett a fejem. Majd Harry áthozott. És mintha valami látomás szerűt láttán volna.

- Emlékszel a látonásra?

- Asszem... Egy nagyon ismerős ember arcát láttam. Azt mondta nem ússzuk meg, mert a végső csata eljön. És segíthet legyőzni az érzéseinket.

- Ahha. - mondta Polla. - Valaki valami hozzáfűzni való? Aki nem ezt látta az most mondja. - senki sem mondott semmit. - Oké. Azt hittem fejfájás, és mivel különlegesek vagyunk ez ragadós. De aztán rátért Summer-rra, Josh-ra, és James-ra is. Ami fura mert nekik nincs erejük. De rám nem ragadt.

- Ezzel mit akarsz mondani? - kérdezte Harry.

- Hogy a fejfájás a látomás mellékhatása. És aki ránk küldte Alex-nek ismerős. Tehát valahol találkoztatok. Biztos nem tudod ki volt az?

- Figyelj Polla. Ha tudnám elmondanám. De te rád hogy hogy nem hatott?

- A képességem miatt. Mivel a gyógyítás az erőm nem tudnak mások látomásokat mutatni nekem.

- Mások? Neked talán vannak látamásaid? - kérdeztem.

- Eddig csak egyszer kétszer fordult elő. Legutóbb akkor amikor fősulis voltam. De volt valami fura az látomásban.

- Polla, az egész látomás fura volt. - mondta Harry.

- Igen, de mondta végső csata. Hülyeség lenne nem foglalkozni vele. De hiába ha nem tudjuk ki küldte rátok.

- Majd kideítjük. - mondta Summer.

Halihó mindenki!
Mint ahogy a másik storyban is leírtam nyaraláson voltam. Ezért ben volt rész egy ideig. Próbálok pótolni.

!Na kíváncsi vagyok össze rajtatok e már valami elméletet Ash-al kapcsolatban!

Legyetek jók
💜💜💜