A Kiválasztottak |Befejezett|

28.

De amikor el akartam ájulni, az ajtó ki csapódott, és egy árny keze suhant alám..

Jenna szemszöge
Fogalmam sincs, hogy mi különösebb oka lehetett annak, hogy el ájultam. Talán a sokk miatt, amit Zack miatt éreztem és amiatt a valaki miatt aki..

Hallottam, hogy valakik beszélnek. Pontosabban halovány foszlányokat véltem ki hallani a mondatokból.
Majd egy ajtó csapódás, és teljes csend.

Megint éreztem magam alatt a kényelmes és puha ágyat, mint.. Mikor is?? Gáz mert nem tudom meddig nem voltam eszméletemnél.

Kicsit jobban magamhoz tértem, de a szemem nem akartam ki nyitni. Had legyek már kicsit lusta ha már egyszer az egyik volt legjobb barátom el raboltatott. És ekkor éreztem magamon pontosabban a karomon, egy lágy, törődő érintést. Nagyon reméltem, hogy ezek után Zack nem nyúl hozzám. Aztán megint meg éreztem az érintést, úgy döntöttem ki nyitom a szemem akár mennyire is fog fájni a retinámnak.
Így hát szép lassan elindult fölfelé a szemem és magam mellett láttam azt a valakit aki az imént elkapott és meg érintett. A keze még mindig alig érezhetően rajtam volt, de amint megláttam íriszeimet el kapta kezét.

- Aaron - suttogtam. - Te.. - nem bírtam be fejezni, de egyértelműen tudta mire gondolok, így válaszolt.

- El mondhatatlanul sajnálom Jenna.

Fú ahogy ki mondta a nevem, a szívem el lágyult. És....
JENNA! Az Isten szerelmére neked vőlegényed van! Normális vagy?!
Nem tervezhetsz stockholm szindrómába esni! Térj észre!!

- Hé, Jenna.. Minden oké?

- Nem..

- Én vagyok a probléma ugye?

- Nem egészen, de te is szerepet kaptál benne.

- Mond el kérlek! - kérlelt. Olyan arany... Mármint..

- Miért téged küldött Zack értem?

- Nem tudom. Több oka is lehet mint gondolnánk. - oké.

- Meg kért vagy utasított, hogy ezt lépd meg? - már nem rám, hanem a kezét nézte. (Ami a lábán volt, csak mellékesen)

- Ez bonyolult és... Különben is ezt nem akarom, hogy meg értsd.

- De ha én meg akarom érteni? Nem lehet olyan bonyolult. - tényleg tudni akarom mi van, mert így bármit csinálni, bárhogy dönteni nem lehet.

- De ha elmondom meg utálsz.

- Nem foglak. - egyenlőre ehhez próbálom tartani magam.

- Te akartad. - mély levegőt vett, és mélyen a szemembe nézett. - Amikor leg először meg láttalak az interneten feltűnően szépnek gondoltalak.. Aztán mikor elsőnek személyesen találkoztam veled még évekkel ezelőtt, úgy véltem csoda szép teremtés vagy. - évekkel ezelőtt? Nem teljesen értettem ezt a kijelentését, de hagytam had mondja tovább ha már el kezdte. - Igaz te sosem láttál, amíg a hotelban a függöny meg nem mozdult. Az egyik ok amiért el hoztalak az tényleg Zack utasítása volt. Viszont tudod miért engedelmeskedtem ezen utasításnak? - tette fel a költői kérdést, amire meg ráztam a fejem. - Lehet betegnek fogsz tartani, de abban reménykedtem így hamarabb el felejted Harry-t..

És vége a lelkizésnek! Mr Johnson és az áruló Zack lépett be. (Mr Johnson-ra nincs megfelelő jelző bocsi)

- Jó reggelt. - mondta kicsit gúnyosabb mosollyal az áruló.

- Biztos kíváncsi vagy néhány dologra nem de? -kérdezte Mr Johnson. Bólintottam és még jobban próbáltam megvető pillantásokat vetni rá.
- Akkor kérdezz. Állunk rendelkezésedre.